2020. október 23., péntek

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Első alkalommal kerül sor arra, hogy erdélyi kutatóintézet egy erdélyi magyarokra reprezentatív adatfelvétellel kapcsolódjon be egy nagymintás nemzetközi összehasonlító vizsgálatba. A kutatást a kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet végezte, még a COVID–19 járvány előtt, a European Values Study keretén belül. 

A European Values Study1 egy nagymintás, longitudinális kérdőíves vizsgálat, ami azt térképezi fel, hogy az európaiak milyen értékek, preferenciák és attitűdök mentén viszonyulnak az élethez, családhoz, munkához, valláshoz, a társadalmi környezetükhöz és a politikához. 2017-ben már az adatfelvétel ötödik hulláma kezdődött meg. Az egyes országokban az ezt követő három évben került sor adatfelvételre. Az 1981-ben indult vizsgálatban részt vevő országok köre időközben jelentősen bővült. A rendszerváltást követő második hullámtól szerepelnek kelet-európai országok, és az ötödik hullámban fordult elő először, hogy kisebbségi népességek, mégpedig a finnországi svédek és az erdélyi magyarok külön reprezentatív mintával szerepelhettek a 42 részt vevő ország mellett. (...)


Amiben nem különbözünk a többségtől: család, nemi szerepek, vallásosság

Az elemzés során a kutatók az erdélyi magyarok értékrendjét európai összehasonlításban vizsgálták. Ugyanakkor az egyik legfontosabb kérdésük az volt, hogy milyen dimenziókban van a kisebbségi és többségi népesség között hasonlóság, hol vannak eltérések, illetve melyek azok a területek, ahol az erdélyi magyarok esetleg inkább a magyarországiakra hasonlítanak. Az elsőként bemutatott három témában, a családra és a nemi szerepekre vonatkozó értékekben, illetve a vallásgyakorlásban nincs jelentős román–magyar eltérés. Ezeken a területeken (európai kontextusban sajátos) romániai trendek jellemzőek az erdélyi magyarok esetében is. 

A különböző európai társadalmak között nincs különbség a tekintetben, hogy a családhoz való ragaszkodásnak kiemelt szerepe van. A válaszadók 99 százaléka számára fontos, mintegy 89 százalék számára pedig nagyon fontos a család. Abban azonban már jóval kisebb az egyetértés, hogy milyen értékek kapcsolódnak a családhoz, és egyáltalán mit tekinthetünk családnak. Ezeket az aspektusokat számos kérdés vizsgálta, amelyek azonban végeredményben négy dimenzió mentén mérték fel a kérdezettek értékrendjét. Ezek a magánéleti liberalizmus, a családi kötelességtudat, a családon belüli, illetve a közszférában megmutatkozó nemiszerep- elvárások. 

Az EVS magánéleti liberalizmust négy kérdésen keresztül vizsgálta, amelyek közül kettő a homoszexualitás, egy-egy pedig az abortusz és a válás elfogadottságára vonatkozott. Mind a négy kérdés tekintetében egy éles törésvonal mutatkozik meg Európa nyugati fele és az egykori szocialista országok között: az előbbieket elfogadóbb álláspont jellemzi. Az erdélyi magyarokra (és Romániára) a kelet-európai régión belül is kevésbé jellemző a magánéleti liberalizmus. Így, egy 1 és 10 közötti skálán 2,4-es értéket kapott a homoszexualitás, 3,5-öt az abortusz és 4,7-et a válás elfogadottsága. Minden ötödik erdélyi magyar (21%) vélekedik úgy, hogy „a homoszexuális párok ugyanolyan jó szülők, mint más párok”, ami európai összehasonlításban alacsony, de a romániai érték (12 százalék) közel duplája. Összességében az erdélyi magyarok 9 százalékát jellemzi határozott magánéleti liberalizmus, míg a konzervatív értékrendet vallók aránya 60 százalékos. 

A családi kötelességtudatot két kérdés mérte. Ezek egyrészt arra kérdeztek rá, hogy a gyermekvállalás a társadalommal szembeni kötelesség-e, másrészt pedig arra, hogy a gyermekeknek kötelességük-e a szüleikről gondoskodni. Az első kérdés esetében az egyetértők aránya 56, a második esetében 59 százalék. Összességében az erdélyi magyarok 36 százalékát jellemzi erős családi kötelességtudat, míg 30 százalékára ez egyáltalán nem jellemző. Vagyis az erdélyi magyarok esetében az erőteljes magánéleti konzervativizmus mérsékelt családi kötelességtudattal társul. Ebben a tekintetben nincs számottevő különbség a romániai átlaghoz képest. 

A nemi szerepekkel kapcsolatban az erdélyi magyarok – a romániai társadalom egészéhez hasonlóan – megosztottak, ugyanakkor a privát szférában erősebb a hagyományos nemi szerepekhez való ragaszkodás. Így 68 százalék szerint „lehet munkát vállalni, de amit egy nő igazán akar, az az otthon és a gyermekek”, és 52 százalék szerint „a férfi dolga pénzt keresni, a nő dolga a háztartásról és a családról gondoskodni”. A munkaerőpiacon és a közszférában ezzel szemben az egyenlőségpárti álláspont van enyhe többségben. Így „csupán” 44 százalék ért egyet azzal, hogy a férfiak jobb politikai vezetők, 42 százalék pedig úgy gondolja, hogy jobb gazdasági vezetők, mint a nők. A nők munkaerőpiaci diszkriminációját a kérdezettek fele tartotta elfogadhatatlannak, és egyharmada értett vele egyet. Ez utóbbi arány alacsonyabb a romániai átlagnál (43 százalék). A nemi szerepek ilyetén felfogását, vagyis, hogy a közszférában elfogadottabb az egyenlőségpárti álláspont, mint a magánszférában, az ezzel foglalkozó kutatók gyakran írják az államszocializmus számlájára, amely, miközben ösztönözte a nők munkaerőpiacra lépését, a magánszférában a hagyományos nemi munkamegosztást támogatta.

Lényeges eredmény, hogy a családdal kapcsolatos értékekben nincs különbség a többség és kisebbség között. Ebben a tekintetben az erdélyi magyarok a romániaiakhoz – és nem a némiképp liberálisabb és inkább egyenlőségpárti magyarországiakhoz – hasonlítanak. Az erdélyi magyarok ezzel elütnek az olyan kisebbségi közösségektől, mint az észtországi oroszok, bulgáriai törökök, vagy macedóniai albánok, ahol a többséghez viszonyítva eltérő (alapvetően konzervatívabb) családi-magánéleti mentalitás jellemző.


Vallásosság 

A vallásosság tekintetében Románia sajátos helyzetét kell kiemelnünk, amely gyakorlatilag minden mutató szerint Európa legvallásosabb országa. Itt a legmagasabb a felekezeti kötődéssel rendelkezők (97 százalék), a rendszeresen templomba járók (31 százalék), a rendszeresen imádkozók (81 százalék), a magukat vallásosnak tekintők (85 százalék), az istenhívők (97 százalék) és a feltámadáshívők (69 százalék) aránya. Az Európa nyugati felét jellemző szekularizációs trenddel szemben ráadásul Romániában inkább egyfajta vallási revitalizációról beszélhetünk, ami az előbb említett mutatókban is megmutatkozik. Az ezzel foglalkozó kutatók több tényezőt említenek az intenzív vallásosság okaként. Egyrészt a Román Ortodox Egyház ugyan alárendelődött az államnak a múlt rendszerben, de más országokhoz képest erős intézményrendszerrel vészelte át ezt a periódust. Másrészt az ortodox egyháznak a rendszerváltást követően privilegizált viszonya volt az államhatalommal, ami jelentős állami beruházással járt együtt az egyházi infrastruktúrába. Az elmúlt 30 évben a templomok száma majdhogynem megduplázódott, és egy sor állami finanszírozású rendszerben (oktatás, egészségügy, büntetés- végrehajtás stb.) jelent meg az egyház. Ez egyszerűen megnövelte az egyházi szolgáltatások súlyát és jelenlétét a hétköznapokban. 

Eredményeink szerint az erdélyi magyarokat is a romániaihoz hasonló (európai összehasonlításban kiugróan magas) vallásosság jellemzi, annak ellenére, hogy a magyarok túlnyomó többsége nem a domináns ortodox felekezethez tartozik. Így az erdélyi magyarok 99 százalékának van felekezeti kötődése, 34 százalékuk templomlátogató, 83 százalékuk imádkozik rendszeresen, 89 százalékuk tekinti magát vallásosnak. A fokozott vallási aktivitás egyébként más, a többségtől eltérő felekezethez tartozó kisebbség esetében is jellemzőnek bizonyult. 

Lásd: https://europeanvaluesstudy.eu/about-evs/

(Nemzeti Kisebbségkutató Intézet)