Épített örökségünk

Az évszázadok kapujában – a gelencei templom titkai és csodái

A gelencei római katolikus templom a felső-háromszéki nagyközség első és legrégebbi temploma volt. A 20. század elején Szent Imre herceg tiszteletére új templomot építettek a település déli irányban terjeszkedő részén, és így a régi templom lassan feledésbe merült és romossá lett. Kőből rakott védőfala körülöleli a rusztikus, szép haranglábat és a restaurált templom mögötti temetőkertet. Ki gondolná, hogy az oda belépő belepottyan a középkorba? Alacsony, késő gótikus ajtaján belül minden építészeti korszak stíluselemei megjelennek, a falak színes falfestményekkel vannak tele. Értékeiben – és mert a világörökség részévé nyilvánították – ritka az a turistacsoport, amely bármilyen messziről ideérkezve ne akarná megtekinteni.

Orbán Balázs szavaival élve

Orbán Balázs, a Székelyföld nagy utazója a településen járva a környék szépségére is rácsodálkozott, az alábbit írja:

„Aki Gelenczén járva, csak a falunak röviden ismertetett nevezetességét nézné meg s nem tenne egy felrándulást a patak völgyében, az nagy élvezettől fosztaná meg magát, mert ott a havasi tájnak legérdekesebbike rejtőzik félénken a hegyek között. A két víz egyesülésénél – hol a Nagy- és Kis-Gelence patak összefolyik – a tusnádi szoros nagyszerű szépségével vetekedik. Mindenfelől gyönyörű alakzatú sziklaszálak lövellnek ki a fenyvesek sötétjéből, a szilaj patak szép zuhatagokban rohan alá a sziklamederben…”.

Emlékeztető

Felső-Háromszék egyik legszebb településén, Gelencén látható a Szent Imre herceg tiszteletére felszentelt római katolikus templom. A falu közepén álló templom Árpád-kori emlékei bizonyítják korai létét, erre utalnak a belső falakon ma is látható 14. századi freskók is.

Az egykori templomot a 15. században tovább bővítették, akkor készült a védőfal és a fatornáccal magasított harangtorony.

A szentély cikkelyekre osztott boltozata a 15. század végén vagy a 16. század elején készülhetett.

1628-ban a templom mennyezetét kazettákkal fedték be.

1766-ban a hajó északi és nyugati falszakaszán karzatot emeltek, amelyen barokk festményeket helyzetek el.

A műemlék templom 1966-os restaurálásakor megtisztították a falképeket, lebontották a karzatot, felújították a kazettás mennyezetet.

A várfallal körülvett, kis méretű, hajószentély térfűzésű templom a kora gótikus székelyföldi műemlékek egyik legszebbje.

A kazetták között a naparccal és teliholddal ábrázolt székely címer is látható

A hajó deszkával fedett gerendás mennyezete tizenkét sorban összesen százhárom kazettára van felosztva.

A mesterien elkészített, kiváló stílusérzékkel mintázott színes táblák barokk hangulatot árasztanak.

A kazetták között Brassó címere is feltűnik, ugyanakkor a naparccal és teliholddal ábrázolt székely címer is látható.

A gelencei műemlék templom legnagyobb értékei a belső fal felületeit díszítő 14-15. századi freskósorozatok.

A gelencei Szent László-legenda ábrázolása a legrégebbi és legértékesebb erdélyi freskók egyike.

A tágas udvar közepén álló középkori templomot 17. századi szabálytalan várfal veszi körül. A terméskőből készült várfal eredeti állapotában alacsony lehetett, lőrései az udvar szintjéről mellmagasságig nyíltak.

Ami Gelencét híressé tette

Gelencét elsősorban a Szent László-legendát ábrázoló freskók iránti érdeklődés tette híressé.

Az Árpád-kori műemlék templomot a századok idején többször is átalakították. A 13. században épített félköríves szentélyét feltárták, déli és nyugati kapunyílásai eredetiek.

Keresztelő medencéjét feltehetően a 14. században faragták.

A 15-16. század fordulóján nagyobb gótikus szentély épült. Szentségtartó fülkéjén az 1503-as évszám látható. A következő században megerősítették a templomot, ekkor, 1628-ban kapta a százhárom kazettából álló reneszánsz mennyezetét.

Nyugati és déli portikusza a 18. században barokk ízlésben épült, mert sekrestyeajtaján az 1766-os szám olvasható. E század végéről valók oltárai. A főoltár fogadalmi képe a védőszentet ábrázolja.

A falfestmények

A nyugati falon Szent Jakab apostol egyik legendáját láthatjuk, alatta újtestamentumi jeleneteket – Betlehemi gyermekgyilkosság, Menekülés Egyiptomból; a képsor a hajó északi oldalán folytatódik a Passióval – Bevonulás Jeruzsálembe, Utolsó vacsora, Lábmosás, Krisztus Pilátus előtt, Krisztus megostorozása, Keresztre feszítés.

A passiósor fölött van a 14. századinak tartott, Szent László-legendát ábrázoló híres képsor;

– a déli falon már csak töredékesen látható az Utolsó Ítélet, kirajzolódik a paradicsom, a Feltámadás, majd pedig Szent Katalin legendája;

– különös világot elevenít meg a karzatmellvéd festett képsora. Ezeket a jeles gelencei családok festették 1766 körül, és a képeken nemesi címerük is látható: Szent Miklós püspök, Szent György lovag, Szent Anna, Szent Klára, Keresztelő Szent János evangélista stb.

Gelence időkapui

Ha léteznek időkapuk, akkor a gelencei műemlék templom bejárata minden bizonnyal egyike ezeknek.

Most nem a hollywoodi filmben látott időkapukra kell gondolni, hanem a hétszáz év távlatából visszaköszönő középkori hitvilág ábrázolására csodálatos freskók, festett kazetták és tárgyak formájában.

Bár a Szent László-legenda ábrázolásai igencsak gyakoriak Erdélyben, a gelencei freskó mindenképp kimagaslik régiségét és szépségét tekintve.

Az ajtóval szemben elénk tárulnak a legenda fontosabb jelenetei: Szent László fogadalma, Indulás a harcba, Az ütközet, A kun üldözése, A párviadal, A kun lefejezése.

Demján László műemlékvédő építész kiegészítése

Talán nemcsak a Székelyföld rejt csillagnyi közöletlen csodát, mégis mi kicsit elfogultabbak vagyunk. Nagyérdemű tudósaink kimutatták a belső-ázsiai török népek hősi énekeinek a mitikus motívumvilágában fellelhető részletek kapcsolatát a mai magyar mondavilággal. 

Ezek az átöröklött képek jelenhetnek meg az ősi táltos hagyományaink képi mondanivalóiban, iniciáléiban, freskóiban, mint a sámánok vagy gonoszok lebirkózása, az ismétlődő leányrablás motívuma például a Molnár Anna ballada sodortörténetében és nem utolsóként a keleti motívumként elfogadott hazai változatainkban szereplő „fejbe nézés” jelenete, amikor a győztes harcos a legyőzött ölében piheni ki harci fáradalmait. Ezek a még népvándorlás kori képletek ismétlődnek meg, más környezetben ugyan, a gelencei műemlék templom falán is.

Gelence mint a remek emlékek őrzője

A templom színes képes falikönyve kicsit idézi a mai korok legmodernebb hírforrásainak médiafogásait, hiszen egy belső hajófalnyi oldalon egyszerre két sorban futó történetsor is feltárul. 

A tér és idő, a magyar történelmi és általános egyházi szentélet képsorozatainak egymás feletti elhelyezése egy addig nemigen létező helyi mesterfogást, székely praktikumot ötvöz. Megfejelték még a falképek előtti festett padsor előkével, lám mindig tanulhatunk a furfangos elődeinktől. 

Orbaiszék Hegyalja, azaz Felső járásának legnagyobb, máig megmaradt katolikus szigetét alkotja a Kézdiszék határán lévő Gelence. Nem egy annyira eldugott helység, hogy kikerülte volna a történelem, az idő mégis megőrizhette a magyar utókor számára ezt a remek emléket. 

Az Európán lassacskán átvergődő stíluskorok hullámai késéssel érkezhettek ide a magyar hon távoli szegletébe, Székelyföldön mégis mindig valami késői értékforma meghonosult, itt ragadt. 

Ősi keresztény temploma a bővítések előtti 13,5 méter hosszával és 8,20 méter szélességű falmaradványának eredeti Árpád-kori arányával rejti a romanika szabályai szerinti formavilágát az egyhajós, félköríves diadalív és a hasonló, mára megszüntetett félköríves szentély záródását, amely egy ciszterci, még a tatárjárás előtti alapításra utalhat. 

Mindezek és az ehhez hasonló formákkal megáldott templomocskák egyházi hovatartozása magas rendű értékét és hivatását emelik. Ezeket a romanikából átörökített, a gótikában tovább bővített stílusjellemzőket, mint a téglabordás, módosított szentélyzáródás, a leszelt lóhereíves, mindkét bejárati és a sekrestye kő ajtókeretei, csúcsíves ablakai, a szentély dátumozott szentségtartó fülkéje, valamint a hajó megerősítéséhez falazott támpilléreket mint kortörténeti építészeti formajegyeket tartjuk számon. 

A további korok megmaradt lenyomatai szintén emelik a templom stílusértékét

Bethlen Gábor fejedelemsége idején került a korábbi síkborítású famennyezetre az egyik leghíresebb reneszánsz faszobrászat és asztalosművészet alkotta kazettás mennyezet. Erdélyi szinten mért magas színvonalú és gazdag mintavilág, színérzék jellemzi az alkalmazott mértani alakzatokat, virágformákat és heraldikai elemeket. 

Ugyanitt említhetjük a sekrestyeajtó kőkeretének oldalán végigfutó indás levéldíszeket, a gyámkövek és ajtókeretek kőfaragványait szegélyező ornamentika vagy a szentély északi oldalán lévő kőszerkezetű sekrestyeajtó és szentségtartó fülke körüli falkeretezés festett díszítését, amelyek mind a székelyföldi reneszánsz szépségét mentették át. 

További építészeti kor, a barokk is hagyott szemlélni-, dicsérnivalót Gelencén. A szentély központi éke a székelyek napba öltözött Szűz-Mária főoltára, a hajó északi és nyugati falához álló festett orgona- és ülőkarzata, az 1766-ból származó sekrestyeajtó, a nyugati és déli bejáratok előtti szépmíves nyitott pitvarok, vagyis portikuszok ennek a kornak az alkotásai, az eredeti templom további ünnepi díszei. 

A kiemelten védett műemlék templom mégis legpompásabb és székelyföldi voltára utaló egyediségét mutatja az 1932-es restaurálásakor Köpeczi Sebestyén József restaurátor által megtalált néhány rovásírásos szövegmaradvány feltárása. Néhány lehámlott freskótöredék vakolatdarabján talált rá ezekre az eredeti írásjelekre az északi fali passió-jelenetnél. 

A felfedezés további bizonyítását támasztotta alá Kónya Ádám művészettörténész az Évszámos rovásírás Gelencén című munkájában, vizsgálva és elemezve a hat darab székely rovásírásos jel és az 1497-es évszám formaiságát. Ezzel a publikációval mindenki számára közreadhatta a 3,8 centiméter nagyságú betűk sorát a felettük leírt évszámmal. 

„Ó, dicsőség Királya, Jézus Krisztus, jöjj békével”

A templomhajó külső oldalán feltárt és bemutatott két középkori lovast ábrázoló falképjelenet esztétikai és színvilága a kutatók szerint korban talán megegyezik a belsőben található északi fali lovagkirály freskójával. Megemlíthető még ennek a századok során gazdagodó templomerődnek egy másik értékes emléke is, a Gyulafehérvári Egyházmegyei Múzeumban őrzött, gazdagon díszített ezüst papi kehely. Szakasztott mása a prázsmári kehelynek, felirata szerint annál is korábbi, hiszen „per Greogrium Bornemissa 1528” ékeskedik rajta. Ugye, mennyi érték egy tenyérnyi kis szent területen! 

A 15. századi bővítési, megerősítési munkálatokkal kapta a templomerőd a mai végleges arculatát. Ekkor épült a védelmi céllal, több szakaszban készült körítőfal és a bejárati torony. 

A masszív kőből rakott védmű lőréses kialakítású, körülöleli a templom mögötti öreg temetőt. Ezt a kő cintermet záró, szintén kőből rakott, 1870-ben fatornácosan kibővített tornyot ma harangtoronyként használják. Ez a hajdani, keresztényeket tagadókra nyílzáport szétárasztó védőtorony mára az imádságra és megbékélésre áhítozók lelki megnyugvására szolgál. Korai egyházi jegyzőkönyvek megemlítették a templom régi, 1401-ből származó öregharangját, amelyet, nem tudni miért, 1763-ban beolvasztottak, majd újraöntöttek. 

Közben egy másik harang máig ránk maradva kongatja a tájba az égiek feliratos óhaját: „O Rex glorie Jessu Christie veni cum pace”, azaz „Ó, dicsőség Királya, Jézus Krisztus, jöjj békével”. 

Székelyföld mindig megnyugvásra törekedett, várt és váratlan vendégei fogadását elfogadta, konokul várva az égiek hajdani parancsát, a független és szent béke eljövetelét…

* A rendelkezésünkre bocsátott dokumentációkért külön köszönet Keresztes Géza műépítész, műemlékvédő szakmérnöknek; a segítségért dr. Kálmán Attila tanárnak, történésznek. Az illusztrációkat, a régi és a mai képeket Mayer Jácint műemléki fotográfus és Demján László műemlékvédő építész a saját munkájából, gyűjteményéből küldte el a szerzőnek. Összeállításunkat szakembereink véleményezésével a következő pénteki lapszámban – befejező részként – még kiegészítjük.