Elnök-képviselőt választottak a romák

A hidegvölgyi romák civil kezdeményezésére szombaton elnök illetve képviselőt választott a közösség. A szavazás a Hidegvölgyön kívül a Băneasa–Rovinari utcában, Besében a Széna utcában, a Meggyesfalvi Széna utcában zajlott.

A hidegvölgyi romák civil kezdeményezésére szombaton elnök illetve képviselőt választott a közösség. A szavazás a Hidegvölgyön kívül a Băneasa–Rovinari utcában, Besében a Széna utcában, a Meggyesfalvi Széna utcában zajlott. Két jelölt volt a szavazólistán: Todor Géza és Molnár Tibor. 437 szavazattal az előbbi nyerte a választást, aki a romák sorsának jobbra fordítását vállalja fel.

„Ne legyünk lopva, csalva, hazudva!”

A Hidegvölgy megszokott életén, látszólag, semmit sem változtatott az urnás szavazás. A „szavazóbiztosok” házról házra jártak a szavazóurnával, akinek kéznél volt a személyi igazolványa két nevet tartalmazó szavazólapot kapott és megjelölhette, kit szeretne a romatársadalom élén látni. Közben mezítlábas, szutykos gyerekek érdeklődő tekintete követte, mi is történik.

– A romák munkát és lakást akarnak! – mondta a választás győztese. – Azért szerveztük ezt az akciót, hogy többet ne legyünk csalva, hazudva, mástól vezérelve! A cigányok mindig saját maguk választották meg a lídert, a bulibasát, ahogy mondják. Marosvásárhelyen nem így van. Csak úgy, odatettek valakiket, akik nem képviselik a romákat. Csak a város vezetőségének az érdekeit szolgálják. Mi csak akkor vagyunk jók, amikor Dorin Floreára kell szavazni, megvesznek minket, ígérnek, s aztán a semmivel maradunk. Felveszik a romákat a Salubriservhez, pontosabban megvásárolják őket a szavazatokért, s aztán menesztik őket. Kiszolgáltatott helyzetben vagyunk, minket senki sem segít. Azt akarjuk, hogy haladjunk, hogy minket is fogadjon be a társadalom. Minket nem segít egy párt sem. Ott van a Partida Romilor, nem törődik velünk. A cigányirodában alkalmazott képviselők. Koszta Tibor, Horváth László, Horváth Anton László, a pásztor, nem tesznek semmit értünk. Azt mondtuk, hogy tíz hónap van még a helyhatósági választásokig. Most kell összefognunk, elejét vesszük a dolgoknak és „organizáljuk magunkat”. Mi fogunk leülni az asztalhoz alkut kötni. Elmondják mit várnak tőlünk, s meglátjuk, mit ajánlanak. Mi munkahelyeket akarunk! És lakásokat! – mondta Todor Géza.

Amikor felvetettük, hogy a romák jelentős része nem arról híres, hogy szeretne dolgozni, Todor kijelentette: hazugság, hogy nem szeretnek dolgozni. A romák igenis akarnak dolgozni. – Próbáljuk ki! Álljon ki és mondja, hogy munkást keres, százan jelentkeznek. Mert kell a pénz! Mert nekik is meg kell élni valamiből. Igaz, mezőn nem tudnak dolgozni, irodai munkához nincs képzettségük, de szakképzetlen munkát vállalnak. A Salubritate volt a miénk. Az asszonyok vécékben, vállalatoknál takarítottak. De dolgoztak. Projektek után taníttattuk a fiatalokat, 14 asztalosunk van, de a műhelyünket mégis elvették! Most megpróbáljuk visszaszerezni. Tudjuk, hogy projekt van elég. Európa ezekre ad a legtöbb pénzt! De nincs aki „implikálódjon”! Valami „modalitatét” kapunk, hogy megoldjuk a helyzetünket. Nekünk nem kell olyan vezető, akit ők tettek! A Claudiu Maior emberei! Például Ádám Imre és Varga György! Akik azt mondják, hogy ha nem szavaztok Floreára, akkor másnap kitesznek a Salubritátétól. Így voltak az emberek „anuncálva”. A pártokkal leülünk, s megmondják mit ígérnek nekünk! Van egy egyesületünk, a Lungon Drom, annak leszek az elnöke, és kézbe vesszük a sorsunkat! – mondta Todor.

Nem engedik, hogy „flakonyozzunk”!

Miközben az urna házról házra járt, romák kapcsolódtak a beszélgetésbe. Azért panaszkodtak, hogy nincs munkájuk, nincs miből eltartani a gyerekeket. A legtöbb családban több mint három gyerek van. A legtöbben flakonok gyűjtéséből keresik a betevő falatot. – Tíz rakás „flakonyt” kell összeszedjek, hogy 100-120 lejt kapjak a begyűjtőtől. Ezt tudja mennyi idő alatt? Két hét alatt! Ebből veszem a pamperst a gyermeknek, a tejet, a kenyeret! Más pénz nincs. Most a flakonyos szekereket is elveszik tőlünk. És megbüntetnek! Ötven lejre! Nem mondjuk, hogy a kontájnerekből nem vettünk ki vajegy flakonyt, de a szegény embernek is meg kell élni! Arra nem gondolnak? Most paplanhuzattal kell járjunk flakonyokért. Ha elkapnak, ismét 50 lejre büntetnek. Tíz flakonyért is fizettünk már. Ha vasat találnak nálunk, azt is elveszik! Hány boxába kell kotorásszunk, hogy egy kicsi pénzt csináljunk! – mondta Lengyel Lázár, akihez Lunka Zoltán is csatlakozott.

Autonómiát akarunk a Hidegvölgybe

– Igen, azt mondják, hogy a romák lopnak, rabolnak. De nem a hidegvölgyiek! – mondta Todor. – Azok lopnak, rabolnak, akik jövevények a Hidegvölgyben, ezek nem a mi romáink! Ezek „csinálják a prostituciát, a tâlhăriát, a megátákálást”! Más megyéből, a közeli falvakból jönnek. Ha ezektől megszabadulnánk, nem lenne gond. Elvisszük őket Sárpatakra a polgármesteri hivatal elé, letesszük őket, s azt mondjuk a primárnak: itt vannak, ezek a te cigányaid! Az is igaz, hogy van 2-3 kurvánk. De nem több! A többi jövevény!

Mi itt autonómiát akarunk. Mi adminisztráljuk magunkat! Hogy a cigányok ne legyenek diszkriminálva! Ezt kérjük a hatóságoktól – folytatta Todor. Közben a roma asszonyok az úton szőnyeget mostak. Egyesek ócskavasat szállítottak. A gyerekek pedig pucéron a tócsákban hűsöltek. Az önkormányzat által épített tetszetős tömbházak előtt halomban álltak a begyűjtött flakonok. A bűz a patakban folyó szennyvíztől terjengett. Ez a mai életkép, sors, melynek megváltoztatása a romák felismerésén, akaratán és elhatározásán múlik.