2019. március 24., vasárnap

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Az 1848. márciusi hősökre emlékeztek a Postaréten

– 171 évvel a magyar forradalom és szabadságharc kitörése után tartsuk magunkat azokhoz az értékekhez, maradjunk hűek azokhoz az elvekhez, amelyek naggyá tették a szabadságharcot, és nyolcnemzedéknyi idő után is éltetik a magyar embereket itthon, Erdélyben, a szülőföldön – mondta egyebek közt Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke csütörtökön Marosvásárhelyen, a postaréti megemlékezésen. 

Az ünnepségen fellépett Kásler Magdi néptáncos és énekes, Sebestyén Aba színművész és a Maros Művészegyüttes.

Beszédet mondott Lakatos Péter református lelkész, Vass Levente képviselő, az RMDSZ marosvásárhelyi szervezetének elnöke, Szijjártó Péter magyar külgazdasági és külügyminiszter, Kelemen Hunor, az RMDSZ szövetségi elnöke.

A rendezvényre Sebestyén Péter római katolikus plébános mondott áldást. Műsorvezető Kányádi Orsolya volt.

Fotó: Nagy Tibor


A megmaradás nem könnyű feladat

Lakatos Péter felhívta a figyelmet: a hitét, öntudatát és egyre inkább úgy tűnik, a józan eszét vesztett Európában a megmaradás nem könnyű feladat. Megmaradni, megőrizni, továbbfejleszteni és továbbadni azt, amink van: kultúránkat, önazonosságunkat, öntudatunkat, büszkeségünket, tudásunkat, leleményességünket, bátorságunkat, mindazt, ami azzá tesz minket, amik vagyunk, ez a mi feladatunk.


Nem a magyarokon, nem a marosvásárhelyieken múlik... 

Vass Levente kiemelte: 1848-ban a magyar nemzet harcolt az önazonosságáért, a forradalmi eszményért, a szabadságért. Feltette a szónoki kérdést: vajon mi fontos ma, 2019-ben Marosvásárhelyen? Az a fontos, hogy legyen iskolánk, legyen törvényadta jogunk a MOGYE-n az oktatást folytatni. Az, hogy legyen a várban Kálvin-szobrunk felállítva, hogy legyen Czakó utcánk, legyen Luther utcánk, és hogy minden utcánknak legyen magyar neve. 

„Ezek fontos dolgok, de a parlamentben, az önkormányzatokban megtapasztalhatjuk, hogy ezeket nagyon könnyen letörölhetik.

 Megadott jogokat elvehetnek tőlünk. Ha nem vagyunk ott, ha nem vagyunk ott Európában, ha nem képviseljük a magyarokat a Kárpát-medencében, valószínű, hogy ez még könnyebben megtörténhet. Ez 2019 márciusának a kihívása. Ez Marosvásárhelynek ma a nagy kihívása.” 

Arra is felhívta a figyelmet, hogy úgy, ahogyan a forradalom után 19 évvel a magyarok képesek voltak megegyezni az osztrákokkal, békejobbot nyújtani nekik, „ma nekünk is feladatunk van. Az, hogy megértessük a Kárpát-medencében, hogy nem a magyarokon, nem a marosvásárhelyieken múlik az, hogy lesz-e összefogás a velünk együtt élő nemzetek és a magyarság között. (…) Mi itt vagyunk harminc éve, itt vagyunk ma is, itt vagyunk egy évezred óta, és mindig békejobbot tudtunk nyújtani a velünk ellenzékben lévőknek, ha ennek volt értelme, és ha az önazonosságunk, a nemzeti identitásunk nem volt veszélyeztetve” – zárta beszédét Vass Levente.


1848 hőseire nem hozhatunk szégyent

Szijjártó Péter külügyminiszter hangsúlyozta: az 1848-as forradalmárok meg tudták változtatni a történelem menetét, és erre mi is képesek vagyunk. A forradalom és szabadságharc hősei megértették az idők szavát, és megértették azt is, hogy mit követel tőlük a magyar nemzet, és ennek megfelelően cselekedtek. 

„1848 hőseire nem hozhatunk szégyent – jelentette ki. – A magyar emberek érdekeit szem előtt tartva nem engedhetünk semmilyen nyomásgyakorlásnak. Ennek a kötelességünknek komoly súlya van, ezért tudjuk, hogy itt és most újra szükségünk van nemzetünk valamennyi tagjának segítségére és összefogására. A ‘48-as események azt is világosan az értésünkre adták, hogy a magyar nemzet akkor képes igazán nagy dolgokra, ha egységben tud fellépni. Ezért kell egységesen és minél határozottabban kiállnunk szülőföldünkért, a magyar emberekért, éljenek bárhol is a világban, hiszen mi összetartozunk. Közös az örökségünk, a jelenünk és a jövőnk egybefonódik.”

Mint mondta, a múlt felidézése nagy lehetőség annak megmutatására, hogy a magyar nép ma is a szabadság népe, Magyarország ma is a szabadság országa. Az 1848-as forradalmárok a maguk jövőjét, a most élők jelenét építették, amikor Magyarország szabadságáért harcoltak. Ma a helyzet megint úgy áll, hogy Magyarország szuverenitásáért és a magyar emberek döntési szabadságáért kell újra megküzdeni. 

„Tegyük világossá itt, nemzeti ünnepünkön, hogy a magyar közösségeket sehol nem lehet erőszakkal asszimilálni vagy hátrányban részesíteni. A magyarság mindig is egy volt nyelvében, kultúrájában, és ezt önkényesen senki sem veheti el tőlünk. Magyarországon mi minden kisebbség számára biztosítjuk a lehetőséget, hogy szabadon, bármiféle retorzió nélkül meg- ünnepelhessék hőseiket, nemzeti hovatartozásukat, ebben nem zavarhatja meg őket senki és semmi. Ugyanakkor a kölcsönös tisztelet jegyében mi is elvárjuk minden országtól, ahol magyar emberek élnek, hogy azok megünnepelhessék saját hőseiket és a nemzeti összetartozásukat. Ha ugyanis a többségi nemzet megadja a nemzetiségeknek a tiszteletet, azzal saját méltóságát is őrzi, ha a nemzetiségek megélhetik és továbbörökíthetik önazonosságukat, azzal erősítik és nem gyengítik azt az országot, ahol élnek” – mondta egyebek mellett a magyar külügyminiszter. 


Emberpróbáló időket élünk

Kelemen Hunor rámutatott: a 48-as forradalom utóélete Marosvásárhelyen hosszabb, sajátosabb és bizonyos értelemben szomorúbb, mint bárhol másutt, ahol magyarok élnek. Március 15. emlékezete itt, Marosvásárhelyen a fekete márciusé is. Azoké, akiket nem csupán méltóságukban, de fizikai létükben is bántalmaztak azokban a szomorú, véres napokban.

„Érdekes időket élünk most már 101. esztendeje, az 1918-as impériumváltás óta, 29 évvel a rendszerváltás után. Éppen a napokban indult újabb támadás ellenünk, a magyar közösség ellen. Az ürügy a székely szimbólumok használata és az anyanyelvhez való ragaszkodásunk. De ez csak ürügy. 

A támadás az emberi méltóság ellen irányul, a mi méltóságunk ellen. Ezért kell innen azt mondanunk, határozottan kiáltanunk: állj, ne tovább!” 

Felhívta a figyelmet: „Amikor mi a magyar közösségünk szabadságáért harcolunk, senkitől semmit elvenni nem akarunk. Mert a szabadság osztható, és ettől nem elfogy, hanem több lesz belőle. Jut belőle románoknak is, magyaroknak is bőséggel. Amikor a méltóságot kérjük számon, nem akarjuk elvenni a másikét! Amikor a nemzeti és közösségi szimbólumainkat használjuk, azzal a románoktól semmit el nem veszünk, nem rövidítjük meg őket. Amikor az ellenünk és a nemzeti szimbólumaink elleni támadásra, a gyűlöletbeszédre válaszolunk, akkor mindössze megvédjük magunkat. És ezután is meg fogjuk védeni itt, Marosvásárhelyen Maiortól, Floreától, Papuctól és Paşcantól, ahogyan a II. Rákóczi Ferenc római katolikus iskolát is megvédtük – és ha kellett, többször újrakezdtük közösen, együtt, addig, amíg sikerült újranyitni annak kapuit.” 


A jog egyenlőségét kérjük 

A továbbiakban hangsúlyozta: „Ma is – akárcsak 2012-ben a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem kapcsán – azt kérjük, ami a jogegyenlőség szerint jár: a magyar fakultás létrehozását. A törvény betartását. A jog egyenlőségét. 

Ez a közösség, ez a maroknyi magyar ember itt, Marosvásárhelyen, Erdélyben nem akar elvenni senkitől semmit. Kérdezzük, hogy van-e egyetlen észszerű érv a magyar fakultás létrehozása ellen, kedves román honfitársaink? Különösen miután az angol fakultás létrehozása megtörtént. Nincs egyetlen észérv sem az ellen, hogy megalakuljon a magyar fakultás. (…) Emberpróbáló, nehéz időkben mindenkinek szüksége van kapaszkodókra, támpontokra, olyan világítótornyokra, amelyek kivezetik az útvesztőből, eligazítják az úton, megmutatják a jó, a járható, a helyes utat. Olyan értékekre, amelyek képessé tesznek bennünket a jó cselekedetre. Olyan értékekre, amelyek kiállták az idő próbáját, amelyekre hidat lehet építeni. Ilyen értékek a 48-49-es magyar forradalom és szabadságharc értékei. 

Ma is emberpróbáló időket élünk itthon és Európában. Értünk, a mi érdekeinkért rajtunk kívül senki sem fog szót emelni, senki nem fog zászlót bontani. Nagyon hamar megtanultuk, hogy csak magunkra számíthatunk, mert más közösségeknek természetesen az a fontos, az az elsődleges, ami az ő jelenüket és jövőjüket alakítja. Ezért amikor azt mondjuk, hogy csak magunkra számíthatunk, akkor ebben nincsen semmilyen túlzás. Mint ahogy abban sincsen, amikor azt állítjuk, hogy szükségünk van szövetségesekre. Bethlen Gábor országában ezt már százszor és százszor megtapasztalhattuk, ezt a tudást nemzedékek óta hozzuk magunkkal”. 

Az ünnepség koszorúzással ért véget.





Kapcsolódó cikkek:

A párbeszéd az egyetlen út

2019-03-14 17:05:01 // Karácsonyi Zsigmond

Szijjártó Péter és Kelemen Hunor sajtótájékoztatója

A magyarságnak nemzeti identitásához, hitéhez ragaszkodó közösségként van jövője

2019-03-14 16:59:32 // MTI

A marosvásárhelyi római katolikus líceum diákjai, tanárai