2021. december 3., péntek

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

(Folytatás október 22-i lapszámunkból)

A vármegyei ellentétek megoldására gondolt Bánffy Dezső volt miniszterelnök is, amikor a szegediek képviselőjeként ebben az ügyben nyilatkozott.(117) A Székely Lapok október 12-én megjegyzi, hogy Bethlen, Désy és Gál urak, országgyűlési képviselők, az ún. darabont, alkotmányellenes kormánytól felvették a képviselői illetményeiket, de Erősdy visszautasította. Megkérdi: „Törvényes-e, helyes-e, következetes-e, erkölcsös-e Erősdy Sándort darabontként vádolni (…)?” A vármegye autonómiapártja töretlenül támogatta Erősdy igazságosnak tartott kitartását, küzdelmét. Október 18-án gróf Teleki Sámuel, Matskássy István pártelnök és Ferencz Mihály Zsigmond pártjegyző meghívót küldött a vármegyei független (autonómia-) párt tagjainak, gyűlésre hívta őket okt. 22-re a Teleki téka olvasótermébe.(118) A Szabadság a következő napon fölsorolja, akárcsak okt. 24-én a Székely Lapok, a pártgyűlés résztvevőit, a következő sorrendben: ott voltak a nagy tekintélyű Teleki grófok, Matskássy István pártelnök, Erősdy Sándor, dr. Nagy József alispán stb. A vármegyei közgyűlésre készültek. Október 27-én Köllő Ignácz törvényszéki bírót választották meg helyettes alispánnak 96 szavazattal, tehát az autonómiapártiak 75 ellenzője vereséget szenvedett.(119) A Székely Lapok okt. 29-én megjegyzi, hogy a főispán olyan napra hívta össze a választó közgyűlést, amikor az autonómiapártiak zöme, az izraeliták és a szász bizottsági tagok, mintegy hatvannégy polgár, ünnepük miatt nem jelenhetett meg. Nincs olyan napi tevékenység a vármegye vezetőségében, amelyről hiányozna Erősdy, Erősdy fölszólalása, akinek a jelenléte sehogy sem fért az ellenfél begyébe. „A kiadott jelszó az volt, hogy Erősdyt, a vármegye eszét, ezt a bámulatos energiájú egész embert, ezt az egyenes jellemű, csodálatos félistent el kell seperni az útból minden áron. Kiverni kenyeréből azt az Erősdyt, aki egyedül és egymaga annyit dolgozott ezért a vármegyéért, hogy a tisztviselői kar együttvéve sem bír félannyit dolgozni. Ezt a törvénytudó és a közigazgatás legtekervényesebb útvesztőin is biztosan járó, nagyratörő munkást el kell üldözni és száműzni innen, mert ez a kenyér másnak kell!”(120) De egy hasonló himnuszt még a Székely Ellenzék okt. 29-én megjelent számában is olvashatunk: „Erősdy Sándornak, a vezérnek volt még mindig annyi lélekereje szót kérni, és a provokált egy higgadt, fennkölt vitát fűszerezett törvénycitátumokkal. Milyen erős, milyen fegyelmezett elme ez az Erősdy, milyen kár, hogy nagy tudását nem érvényesítheti egy jobb ügy szolgálatában, mint amilyenhez ő szegődött.” Igaz, a gúny fegyvere is érzékelhető ebben az idézetben. November első hetében megtartják a törvényhatósági bizottsági tagok választását. A hatalom szekerén ülők a döntő ütközetre készülnek. Napilapjaik az autonómiapárt haláláról beszélnek, képviselőik, így Erősdy és Nagy József alispán eltávolításáról a vármegye közigazgatásából.(121) Talán igaz az, amit a Székely Lapok nov. 7-én írt, mely szerint az Ugron-pártiak, köztük Ugron András megyei gyakornok, arra biztatták embereiket, hogy a választók kezéből vegyék el azokat a szavazólapokat, melyeken Erősdy neve szerepel, és tépjék el. November 8-án már azt olvashattuk ebben a napilapban, hogy az autonómiapárt 32 képviselővel erősödött meg, és Erősdy Sándort beválasztották a mezőcsávási kerületbe. Ezt a hírt nov. 8-án és 9-én a Budapesti Hírlap, a Pesti Napló és a Magyarország is közölte. November közepén ismét terítékre került Erősdy Sándor felfüggesztett főjegyző és dr. Nagy József felfüggesztett alispán fegyelmi ügyének tárgyalása, a már említett megbízottak vezetésével, ami egy újabb kísérlet volt annak érdekében, hogy eltávolítsák őket a törvényhatósági életből.(122) De november harmadik hetében az igazoló választmány ülése elfogadta Erősdy megválasztását, ami az autonómiapártiak erejéről, többségéről beszélt.(123) December 3-án Maros-Torda vármegye autonóm pártjának mintegy harmincöt tagú küldöttsége Budapestre, a belügyminiszterhez utazott. A küldöttség tagjairól a fővárosi lapok beszélnek. Közöttük volt Bánffy Dezső báró, a küldöttség vezetője, gróf Teleki Sámuel, báró Huszár Károly, gróf Teleki József, báró Bálintitt József, Matskássy István pártelnök, Balla Gyula, Turmann László, dr. Nagy József és Erősdy Sándor és még vagy huszonöten. A miniszternek átadott emlékiratot, a hatalompárti napilapok szerint is, Erősdy szerkesztette, a küldöttség szellemi vezére. A memorandum tartalma is azt bizonyítja, hogy Erősdy tollából származott. Az emlékirat ismertette a maros-tordai autonóm párt és Ugron főispán közt létesült négy pontból álló paktumot, és vázolta a megye feldúlt állapotát. A vádlevél 16 pontban foglalta össze a sérelmeket. Bánffy a megbeszélésen kiemelte, hogy az igazság a megjelentek oldalán, az autonómiapárt oldalán van. A belügyminiszter válaszában megígérte, hogy alaposan kivizsgáltat minden konkrét vádat, de ez nem jelenti azt, hogy Ugron Gábor főispánban megingott volna a bizalma. Andrássy Gyula belügyminiszter gróf Hadik János államtitkár kíséretében hallgatta meg Bánffy beszédét. A fővárosi lapok szerint a legnagyobb hidegséggel fogadta a küldöttséget, és válaszai után kezet nyújtva Bánffynak és Teleki Sámuelnek, kiment a teremből. Erősdy az ajtón kívül hallgatta végig a megbeszélést.(124) A küldöttség fogadása után a vármegyei autonómiapárt napilapja és a kormánypárti sajtó is az Ugronok diadaláról beszélt.(125) A felfüggesztett dr. Nagy József alispán és Erősdy főjegyző feljelentették a főispánt a vizsgálóbírónál négyrendbeli hivatalos hatalommal való visszaélés, egy rendbéli hatóság elleni erőszak és egy rendbéli jegyzőkönyv-hamisítás miatt. Erősdy a budapesti kihallgatás után a fővárosból küldte el írásbeli följelentését a marosvásárhelyi vizsgálóbírónak.(126) A hatalom helyi napilapja, a Szabadság másként beszélt: az alispán és a főjegyző ellen érkezett följelentés miatt hívatta be Ugron főispánt, és hallgatta ki a vizsgálóbíró. A fővárosi napilapok arról számoltak be, hogy a főispán a fölfüggesztett alispánt és a főjegyzőt jelentette föl hivatalos kötelesség megtagadása miatt.(127) A Székely Lapok dec. 15-én talán hitelesebben értesítette a vármegye polgárait, amikor a következőket írta: „Ugron Gábor főispán, dr. Nagy József alispán és Erősdy Sándor főjegyző között a legmesszebbmenő gyűlölködés és az elképzelhető legrosszabb viszony van”. Még megjegyzi, hogy a btkv. 471. § szerint a főispán 5 évig terjedő fogházzal büntetendő hivatali visszaélés vétségéért és a btkv. 472. § szerint ugyancsak 5 évig terjedő fogházzal büntetendő hivatalos hatalommal való visszaélés bűntettéért. 

Bánffy Dezső (1843–1911)

miniszterelnök (1895–1899)


A tisztújító közgyűlést dec. 20-án tartották. A hatalmon lévők ellenfeleit mellőzték a választási listáról. Alispánnak Köllő Ignácot, főjegyzőnek dr. Balla Aladárt, főügyésznek dr. Sárkány Miklóst választották, azaz a 48-as függetlenségi párt jelöltjeit.(128) A tisztújításról szóló legrészletesebb beszámolót az uralmon lévő hatalom pártjának napilapja, a Szabadság dec. 21-én közölte. Az autonóm párt törvénytelennek tartotta a választást, mivel névjegyzék nélkül történt a tisztújítás – olvasható a Székely Lapok dec. 22-én és 31-én kiadott számaiban, és ezért Nagy Józsefre és Erősdy Sándorra az autonómiapárt nem adhatta le a szavazatát. December 30-án tartották a vármegye utolsó közgyűlését, amelyen Erősdy mint bizottsági tag többször is fölszólalt, interpellációt, panaszt jelentett be, a főispánt szószegőnek nevezte, amiért az megvonta a szót tőle.(129) Az egyik interpellációt Az Újság december 31-én a következőképpen közölte: „Van-e tudomása az alispán úrnak arról, hogy Ugron Gábor dr. főispán úr akkor, mikor főispáni beiktatása érdekében Nagy József dr. alispánnal ez év március havában tárgyalásokat folytatott, Nagy József dr., jelenleg felfüggesztett alispánnak, a nevezett becsületszavára megígérte, hogy a tisztújítás alkalmával minden tisztviselőt kandidálni fog, és hogy a főispán ezen kijelentését júniusban, az autonómia párt nevében nála megjelent Matskássy István és Bálintitt József báró előtt megismételte; össze tudja-e egyeztetni az alispán úr a vármegye főispánjának e kijelentését azon tényével, hogy az e hó 20-án megtartott tisztújításon nem kandidált volt állására hat tisztviselőt?”(130)

Az 1908-as és 1909-es években a törvénytudóként elismert Erősdy mint törvényesen megválasztott bizottsági tag a vármegyei közgyűléseken interpellációk sorozatával bírálja a vármegye alispánját, főispánját, a vármegye vezetését, a visszaéléseket, a törvénytelenségeket. Törvénytudásával kioktatta a főispánt is, amikor elvette tőle felszólalási jogát. „Kioktatta a törvényben járatlan főispánt, hogy az interpellációkat rendes közgyűlésen nem kell előzetesen bejelenteni. A 24 órával való előzetes bejelentés csakis a közgyűléshez intézett kérelmekre és indítványokra vonatkozik, nem pedig az interpellációkra.”(131) A közgyűlésen elhangzott interpellációkról, a főispán eljárásáról, szószegéséről a fővárosi lapok, a Pesti Napló, Az Újság, A Polgár, a Népszava is beszámolt.(132)


Hivatkozások:

117. Székely Lapok, 1907. okt. 4., 3. o.

118. Székely Lapok, 1907. okt. 20.

119. Szabadság, 1907. okt. 27., 1. o.; Budapesti Hírlap, 1907. okt. 27., 18. o.; Pesti Hírlap, 1907. okt. 28., 8. o.

120. Székely Lapok, 1907. okt. 30., 2. o.

121. Szabadság, 1907. nov. 1., 1-2. o.; ua., nov. 6., 2-3. o.; Ellenzék, 1907. nov. 6.; Székely Ellenzék, 1907. nov. 7., 2. o.

122. Budapesti Hírlap, 1907. nov. 14., 16. o.; Pesti Hírlap, 1907. nov. 14., 10. o.; Pesti Napló, 1907. nov. 14., 7. o.

123. Székely Lapok, 1907. nov. 26., 3. o.; Szabadság, 1907. nov. 26., 2. o.

124. Szabadság, 1907. dec. 4., 2-3. o.; Vásárhely és Vidéke, 1907. dec. 5.; Vásárhelyi Reggeli Újság, 1907. dec. 5., 2. o.; Szeged és Vidéke, 1907. dec. 5., 3. o.; Pécsi Közlöny, 1907. dec. 5., 8. o.; Pesti Hírlap, 1907. dec. 5., 6. o.; Budapesti Hírlap, 1907. dec. 5., 4-7. o.; Pesti Napló, 1907. dec. 5., 3-4. o.; Népszava, 1907. dec. 5., 4-5. o.; Székely Lapok, 1907. dec. 8., 1-2. o.

125. Ellenzék, 1907. dec. 5., 2-3. o.; Népszava, 1907. dec. 5., 4-5. o.

126. Székely Lapok, 1907. dec. 11., 1-2. o.

127. Szabadság, 1907. dec. 11., 2-3. o.; Pesti Hírlap, 1907. dec. 13., 10. o.; Az Újság, 1907. dec. 13., 15. o.; Budapesti Hírlap, 1907. dec. 14., 15. o.

128. A tisztújításról, a vele kapcsolatos vitákról, Erősdyről a következő hírlapok számoltak be: Budapesti Hírlap, 1907. dec. 17., 17. o.; Székely Lapok, 1907. dec. 18., 3. o.; ua., 1907. dec. 19., 2. o.; ua., 1907. dec. 20., 2. o.; Szabadság, 1907. dec. 20., 2. o.; Székely Lapok, 1907. dec. 21., 2-3. o.; Székely Ellenzék, 1907. dec. 21., 1-2.o.; Szabadság, 1907. dec. 21.; Az Újság, 1907. dec. 21., 16. o.; Magyarország, 1907. dec. 21., 6. o.; Pesti Hírlap, 1907. dec. 21., 7. o.; Budapesti Hírlap, 1907. dec. 21., 15. o.; Pesti Napló, 1907. dec. 21., 9. o.; Székely Ellenzék, 1907. dec. 21., 2. o.; ua., 1907. dec. 22., 1. o.; Ellenzék, 1907. dec. 23., 3. o.

129. Szabadság, 1907. dec. 31., 1-2. o.; Székely Lapok, 1907. dec. 31., 1-2. o.

130. Az Újság, 1907. dec. 31., 16. o.

131. Székely Lapok, 1908. jan. 1., 2-3. o.

132. ua., 1908. jan. 3., 2. o.