2020. április 2., csütörtök

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Terjedelmes kötetet jelentetett meg

a Club könyvkiadó román nyelven Digitális Románia (România digitală – concepte şi instrumente operaţionale – Editura Club România) címmel, amelyben több mint 1000 oldalon 135 hazai és külföldi (román illetőségű), a szakterületen dolgozó kutató, vállalkozó, kommunikációs szakértő, pszichológus, bankár, politikus stb. a digitális korszakról, ennek hazai vonatkozásairól, illetve lehetőségeiről és veszélyeiről értekezik. 

Fotó: Vajda György 

A könyv referenciamunkának számít, mindenkinek kézbe kellene vennie, aki ezen a szakterületen dolgozik, de azoknak is érdekes olvasmány lehet, akik el szeretnének igazodni a XXI., sőt a jövő századok világában, ugyanis nem kérdés, hogy a számítástechnika világa jön el, az a korszak, amikor szinte mindent a digitalizálás határoz meg. A kötetet szerdán délután szűk körű meghívottak jelenlétében a Marosvásárhelyi Orvostudományi és Műszaki Egyetem dísztermében mutatták be a szerkesztők. A rendezvényt az Azomureş vegyi kombinát is támogatta. 

Marius Stoian klubvezető, a könyv szerkesztője elmondta, hogy a Club Románia 2011-ben indult a fővárosban, azzal a céllal, hogy különböző területeken dolgozó értelmiségieknek vitafórumot teremtsen, ahol a kor hazai és külföldi aktuális kérdéseiről beszélgethetnek, hogy az elhangzottakkal hozzájáruljanak az ország előrehaladásához. Innen már csak egy lépés volt, hogy egy-egy területen tevékenykedő szakemberektől írásokat, dolgozatokat kérjenek, amelyekben kifejtik véleményüket, szakmailag megindokolhatják mindazt, ami elhangzott a kerekasztal-beszélgetéseken. Tizenhét olyan témát határoztak meg, amelyeket körüljárnak, és könyv formában is megjelentetnek. Ilyenek például Az innováció 100 arca – amelyben hazai feltalálók, újítók írják le eredményeiket –, vagy a Transzatlanti Románia – amely az ország viszonyát elemzi Európa külpolitikai kontextusában. 

Marius Stoian kifejtette, a klub tevékenysége során levont néhány következtetést, ami által bizonyos előítéleteket, a médiában használt sztereotípiákat is másként lát. Az egyik a „párhuzamos államra” vonatkozik, ami szerinte nem létezik. A politikai elitváltás hibájában keresendő a válasz erre a kérdésre, ugyanis jelenleg a politikusok szakmai válságának („deprofesionalizarea elitei politice”) vagyunk a tanúi. Közel 30 évvel az 1989-es események után nem az ifjú nemzedék tagjai kerültek hatalomra, akik – elődeiktől eltérően – szakmaként tanultak politizálni, hanem a korábban kompromittáltak „gépkocsi- vezetői, titkárnői”, akiket továbbra is korrumpálni lehet. És ezért tűnik úgy, hogy párhuzamos államrendszer működik Romániában. A beszélgetéseken többször felmerült a kérdés, hogy mi a teendő? Lehet-e ezen a helyzeten változtatni, vagy el kell menni az országból, mert nincs akivel jövőt építeni Romániában? Erre válaszként a csoport tagjai négy olyan területet határoztak meg, ahol megfelelő irányba hatalmasat fejlődhet az ország. Ez az energiagazdálkodás, az infrastruktúra-fejlesztés – útépítés –, a digitalizálás és a mezőgazdaság. 

Az energia terén, ha az ország csatlakozik a nemzetközi fővezetékhez, amely keletről nyugatra szállítja a földgázt, a kőolajat stb., jelentős szerepet vállalhat az európai energiaszolgáltatásban. Az infrastruktúra fejlesztésében pedig nem kérdés, hogy vannak lehetőségek, azonban változtatni kell a jelenlegi helyzeten. Romániában azok a cégek, amelyek autópálya-építési jogot nyertek, többet keresnek azon, ha nem dolgoznak, mint ha építenek, mert olyan a szerződésrendszer. S az sem kérdés, hogy az ország digitalizálása messze elmarad a nemzetközi trendektől. Ez pedig mindennel összefügg. Az uniós tagság nagyon sok lehetőséget biztosít ezen a téren is. Hiszen előbb-utóbb meg kell valósítani az államigazgatás, a gazdaság és nem utolsósorban s társadalom digitalizálását. Az ország jövőjét jelenti. Marius Stoian a 96 éves egykori politikust, Henry Kissingert idézte, aki elmondta, hogy jelenleg „a virtuális tér gyarmatosítja a való világot”, és ez a jövő gazdasági, társadalmi és politikai irányvonala. Romániának óriási lehetősége rejlik ebben. Ez lehet az ország modernizálásának harmadik korszaka. (Sz. m: szerinte az első I. Károly király idejében volt, a második a kommunista korszakban.) 


Radu Puchiu digitálisadat-kezelő kormányszakértő, a könyv társszerkesztője elmondta, olyan dolgozatok, írások, tanulmányok kerültek a kötetbe, amelyek a szakterületen legújabb kutatások, felmérések alapján születtek. A könyv nemcsak elméleti, etikai kérdéseket tárgyal, hanem esettanulmányokat is tartalmaz, olyan konkrét példákat, amelyeket nálunk is alkalmazni lehet. A szerzők hazai és külföldön élő, de romániai származású szakértők, akik igazolják, hogy van hazai potenciál, szakértői gárda, csak sajnos sokan elmennek az országból, és máshol értékesítik a szürkeállományt. Ez is jelzi, hogy az ország digitalizálását hazai erőforrásokból is meg lehetne oldani, ha volna erre akarat. 

Marcel Foca, az ország legnagyobb IT-cégének a vezetője, a kötet társszerzője, folytatva az előbbi gondolatot, elmondta, hogy a hazai digitalizálást az egyetemek környékén kellene kezdeni. Egy felmérést hozott fel példának. Az egyik egyetemen kérdőívek alapján arra keresték a választ, hogy milyen szinten áll a tanárok digitális kompetenciája a diákokéhoz képest. Kiderült, hogy az oktatók alacsonyabb szinten állnak, mint azok, akiknek tanítják a szakmát. A másik gond az, hogy hiányzik a jogszabály, mert olyanok kell megalkossák, akik nem igazán értenek hozzá. Ezért a legjobb, ha a folyamatot alulról felfelé kezdeményezik, és az érdekelt hatóságok, önkormányzatok partnerkapcsolatot kötnek szakcégekkel, amelyek a megfelelő hátteret szolgáltatják a különböző közszolgáltatások digitalizálásához. Igaz, nehéz falakat ledönteni – mondta, majd kifejtette, hogy cége szinte az egész világon önkormányzatok átláthatóságát, ügykezelését megkönnyítő programokat dolgoz ki és működtet. Romániában több nagyvárost megkerestek, hogy alkalmazzák ezeket a szoftokat, de mindössze két polgármesteri hivatal mutatott rá hajlandóságot: Nagyvárad és Nagyszeben. A többiek, amikor látták, hogy az állampolgárok is beláthatnak az ügyintézésbe, elzárkóztak az ajánlat elől. 

Ezért is, a szakértő szerint, az ország korszerűsítésével, digitalizálásával párhuzamosan az értékrendet kellene átrendezni, ugyanakkor változtatni kell a vitakultúrán, és meg kell valósítani azt a társadalmi kohéziót, amely a megbízhatóságon, a kölcsönös bizalmon alapszik. Enélkül nehéz olyan jogszabályokat alkotni, amelyek az átláthatóságot, a digitalizálást, az egyszerű ügykezelést támogatják. Szakmai háttér létezik, jó példák vannak – ezt igazolják a kötetben megjelentek is.

A kötetismertetőt követően a teremben jelen levők között érdekes beszélgetés alakult ki a digitalizálás előnyeiről, veszélyeiről, a mezőgazdaságban és egyéb területeken rejlő óriási lehetőségekről. S az is elhangzott, hogy a következő tanulmánykötet a mezőgazdasági fejlődésről szól majd, ahol természetesen helyet kap a szakterület digitalizálása is, és előkészület alatt áll egy ennél érdekesebb, az életminőségről szóló könyv is.