Déjà vu – ezt már átéltem
Ozaki mester ajándéka
A Marosvásárhelyi Állami Filharmónia által ápolt nemzetközi művészeti kapcsolatok terén a Japánból érkező zenészekkel való együttműködés különleges jelentőségű. És nem lenne helyes, ha valaki a távol-keleti zeneoktatásról, annak európai kapcsolatairól csak abból a keresztmetszetből ítélne, ami a marosvásárhelyi zeneértő mikroszkópja alá kerül. Több, sokszínűbb és összehasonlíthatatlanul igényesebb az – minek eredményeképpen sokak csodálatát és elismerését bírja –, mint azt a mi helyi kapcsolatunk felmutatja.
A hozzánk már évek óta – Ozaki révén – járó debutánsok nem „veszélyesek”, de rájuk is jó figyelni. Amikor lehet. Zongorázni tudásban Chiyo Hagivarára például nem lehet. Mozart B-dúr zongoraversenye KV 450 II. andante tételének a sápadt, alultáplált, rózsaszín leányszobás előadásban elsikkadt a legszebb zenei történések sorozata, az andante melegsége, s maradt egy kimunkált zongorajáték álmosító, révült meditációja. Ráadásul szünet következett. De utána berobbant Mendelssohn 1. g-moll zongoraversenyének 1. tétele (op. 25) Şerbănaţi Villalva Briones Emanuela előadásában, és felébredtünk. Majd rátett egy lapáttal Adam Elabbasy Frank Simon trombitaátiratával, Bellstedt Nápoly variációsorozatával, vele dúdoltuk, hogy Jánó, Jánó, jöjj, ne várj soká, a hangulat emelkedett, és Ozaki mester beintette Rimszkij-Korszakov Spanyol capriccióját. A filharmónia zenekara bemutatta, hogy bizony sokat kell még tanulnia annak a fiatalnak, aki ezen a pályán akar egy gyönyörű életet leélni.
A történet átértékelte önmagát. Ozaki mesternek köszönhetően 50.000 dollár értékben adományozott a japán kormány hangszereket a zenekarnak, 2002-ben gazdasági, politikai és kulturális vezetők megalapították a Kumamoto–Románia Baráti Társaságot, a mai napig 32 zeneiskolai diák kapott ösztöndíjat a társaságtól, Ozaki mester pedig a japán külügyminisztérium díját vette át. Hatalmas lehetőség ez a baráti kapcsolat a két ország művészei és művészete számára. A jövő pedig biztató.
Csíky Csaba
