Csipke és tánc – művészeti ágak találkozása

Különleges vendéget fogadott Gabriela Sima balett-táncosnő személyében január 30-án a marosvásárhelyi Bolyai Házban a PhoeBo Egyesület. A Kolozsvári Román Opera balerinája gyönyörű kézimunkákat – kicsi és nagy csipketerítőket, kalotaszegi írásost és kalocsai töltésest –, családi kincsestárának legszebb darabjait hozta magával. Majd a nagymama, az édesanya, valamint az általa horgolt és varrt kézimunkák „zenéjét” megszólaltatva táncolt oly módon, hogy a háttér összeolvadt a mozdulatokkal, múlt és jelen üzenetét, korok és kultúrák, valamint a táncművészet közötti találkozást bemutatva. 

Ezt a célt hangsúlyozta nyitóbeszédében Márton Krisztina, az alapítvány alelnöke is, aki beszámolt arról, hogy bár ez volt az egyesület által szervezett utolsó rendezvényük a Bolyai Házban, eddigi tevékenységüknek új helyszínt keresve fogják a vállalt feladatokat, kitűzött célokat folytatni. Céljuk továbbra is a művészetek és kultúrák, generációk találkozásának a bemutatása. Gabriela Sima is ezt az üzenetet tolmácsolja számos fellepése során az országban és külföldön egyaránt, hiszen a híre már Kínába is eljutott, ott is sikeresen vendégszerepelt. 

Az ismert balett-táncosnő tanár a Gheorghe Dima Zeneakadémián, és létrehozta a Pro Napoca Művészeti és Sportegyesületet, amelyben a tánc nyelvén való kifejezésmódot oktatja gyermekeknek és ifjaknak. Előadó-művészetek témakörből a Babeş–Bolyai Tudományegyetemen doktorál, könyvet és szakcikkeket írt a koreográfiáról. Mondhatnánk, hogy nemcsak szépen kézimunkázik, amit elmondása szerint magyar édesanyjától és nagyanyjától tanult, hanem a tánc, a balett nyelvét is szépen beszéli. Előadását egy Macedonski-idézettel kezdte, amely a tárgyak nyelvéről szól. Majd egy szál cérnát adott a hallgatóság minden tagjának, és elmondta, hogy mi mindent lehet abból alkotni. 

A tánc és a csipke összefonódása nemcsak múlt és jelen, hanem értékek közvetítésének vállalása, aminek alapja a mai kor művészének sokoldalúságát jelenti. Ahol elhallgatnak a szavak, ott kezdődik a tánc. A csipke pedig egy lyukacsos könnyű anyag, amelyet kézzel vagy géppel készítenek, díszítésre használják, és az ünnepélyességet jelképezi. 

– A tánc számomra egy életmódot jelent, a csipke a múltat, az emlékezést, a családot, az örökséget, az értékek átadását, a tudatosságot. A tánc és a csipke összefonódása a múltat, a jelent, a jövőt, a képzeletet és a tetteket, a metaforát és a pontosságot, a keresést és a felfedezést – sorolhatnánk a felolvasott lírai szövegből, amelyet szép horgolt csipkefelsőben előadott tánc követett.

Bár még sokat idézhetnénk az elhangzott szövegből, Márton Krisztinától azt kérdeztük, hogy az egyesület és a sokoldalú tehetséggel megáldott kolozsvári balerina hogyan talált egymásra.

– Érdekes módon egy korábbi kiállításunkat látva egy közös ismerős hívta fel egyesületünkre a figyelmét, miután Gabriela Sima balett-táncosnő elmondta a szándékát, hogy egy összművészeti előadást szeretne. A hölgy közölte, hogy itt van ez a tér, amelyben hasonló gondolkodásmódú, hasonló értékeket közvetítő egyesület működik. Amikor személyesen is megismertük egymást, és közölte az elképzelését, akkor valóban azt éreztük, hogy szándéka nagyon talál a térbe és azokba az értékekbe, amelyeket egyesületünk is vall. Így például a családi értékek továbbadása, a különböző művészeti ágak találkozása, összeszövése, mindaz, amit ő is képvisel mint táncos, aki ugyanakkor horgolni is tud, és ismeri ezt a művészetet is; látja a párhuzamot a zene és a tánc ritmusa, valamint a csipkekészítés között. Továbbá azt, hogy a módszeresség, a tudatosság, a következetesség éppen úgy megtalálható a táncban is, mind a csipkehorgolásban. Nagyon érdekes, ahogy ő – belülről ismerve mindkét művészeti ágat – ennyire kifejezően tudja ezt a táncban megmutatni, egyrészt a családi csipkeörökség látványával, másrészt az előadás közben elmesélt történeti ismertetőkkel gazdagítva az élményt. 

A rendezvénynek teret adó kiállítás február 13-án, pénteken 17–19 óra között még megtekinthető a Bolyai Házban.