Mint egy intőhalmozó rossz diák, feszengve kunyerálja a megértést az uniós döntéshozóktól Románia nevében a miniszterelnök. Bevallottan tudható, hogy az országos helyreállítási terv célkitűzései nem fognak határidőre maradéktalanul teljesülni. De mégis legyenek megértőek, mert az előző, pazarló kormánykoalíció – amelyet az USR-sek kivételével ugyanazok alkottak, mint a jelenleg regnálót – hatalombirtokló célból felelőtlenül elzálogosította az országot. A most kidolgozott költségvetés Bolojan miniszterelnök szerint reális adatokon alapul, ezt szolgálják a közigazgatási reformról és a gazdaságélénkítésről szóló sürgősségi kormányrendeletek is. Ha nem jön a pénz Brüsszelből, akkor saját forrásból, pontosabban a tisztességes adózók kárára kell befejezni a megkezdett beruházásokat. A tornasor végéről felzárkóznánk mi, de az adóssággal teli puttonyunk visszahúz. Ebbe csimpaszkodik a pártklientúrák ingyenélő hada. A kis és nagy udvaroncok, akik a túlburjánzott közigazgatás kaffkai irodáiban koptatják az asztalt, miközben egyre több állampolgár otthonról digitálisan ügyintéz vagy adót fizet. Hogy mennyire nagy a pártkötődés a központi és helyi adminisztrációban, mi sem bizonyítja jobban, mint a koalíciós marakodás a leépítések megfékezésére. Hasonlóan, nagy méretű közpénzpazarlás van az állami vállalatoknál, amelyekre nem vonatkozik a gazdasági versenyképesség elvárható szabálya. Ezek felügyelőbizottságaiban tucatjával, százával ülnek pártkatonák és ágyasok, akiknek semmilyen szakmai képesítésük sincs arra, hogy fontos pénzügyi, gazdasági és stratégiai döntéseket hozzanak. Csak saját vagyonosodásukhoz értenek. Tavaly nyár közepén naivan ígérte a kormányfő, hogy egy-két hónap alatt rendet teremt, és észszerű létszámkeretre szabja a felügyelőbizottságokat. A drasztikus átalakítás elmaradt. Ez nem olyan egyszerű, mint gondolnánk. Az egyezkedések inkább dörzsölt lócsiszárok alkudozásához hasonlítanak, nem pedig kompromisszumkereső, válságmegoldó tanácskozásokhoz. Még saját párttársai is akadékoskodnak, ugyanis liberális ellenérdekeltségek vannak. Nem beszélve a szocdemekről, akik elejétől fogva a koalíció belső ellenzékének szerepében tetszelegnek. Minden reformnak kerékkötői. Most, a költségvetés elfogadása előtt megint belengették Bolojan menesztését és az USR-sek kiebrudalásának lehetőségét, így akarva gyengíteni a reformpártiak csoportját. Ez a marakodás, az öncélú koalíciós szumózás nagyban gyengíti a miniszterelnök brüsszeli alkupozícióját. Pedig most csak uniós pénzek tudnák megfékezni az elszabadult inflációt, és ezek tudnák megmenteni az országot egy végzetes államcsődtől. Nagyon kell a brüsszeli sebtapasz. Ezt az unió döntéshozói is tudják. Mint ahogy azt is, hogy az őrült orosz hadigépezet útjában vagyunk. Meg kell erősíteni az Európa védvonalában levő ország gazdaságát, haderejét. Talán figyelembe veszik ezt a nyomós érvet, és szemet hunynak e balkáni ország szószegése felett.
