2021. május 13., csütörtök

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

„147 évvel ezelőtt Bolyai Farkas, az öreg marosvásárhelyi professzor megírta a Párisi Per című »érzékeny játékát«. Nem színpadra szánta, de remélte, hogy játszani fogják valaha. ”

„147 évvel ezelőtt Bolyai Farkas, az öreg marosvásárhelyi professzor megírta a Párisi Per című »érzékeny játékát«. Nem színpadra szánta, de remélte, hogy játszani fogják valaha. S ez nem volt csoda, a Szentszövetség legsötétebb éveiben már az is nagy eredmény volt, hogy megjelenhetett. Most, 147 év után valóra vált az öreg professzor álma: a darabot játsszák. Abafáy Gusztáv akadémikus szorgalmas munkája révén előkerült a feledésből, s a Babeş–Bolyai Tudományegyetem hallgatóinak színjátszó csoportja lelkes munkával lehetővé tette a közönség számára is megismerni a méltatlanul elfeledett színművet.
Maga Bolyai írta, »a darab túl hosszú, de ha talán játszanák, el lehetne okosan hagyni belőle«. S mi éltünk ezzel a végrendelettel. Abafáy Gusztáv segítségével igyekeztünk a darabot úgy meghúzni, hogy az minél színpadszerűbb legyen. Márton János, a kolozsvári Állami Magyar Színház művésze pedig ötletes rendezésével hozzájárult ahhoz, hogy ne csak a játszó személyek, hanem a közönség is szórakozzék, nevessen és örüljön annak, hogy az, ami az öreg marosvásárhelyi professzornak csak álma volt, ma valósággá vált.
De nem szabad megfeledkezni arról a 26 egyetemi hallgatóról, akik a darab szereplői. Mindüket nem sorolhatom fel, de a főbb szereplők: Király László, Kerekes Ágnes, Magyari Lajos, Nagy Ágnes, Kuti Márta, Léstyán Dénes, Zsibói Béla érdeme nem elhanyagolható a munkában.
1965. december 27–28-án Bolyai Farkas »érzékeny játéka« marosvásárhelyi színpadon hangzik fel. Szeretettel és örömmel köszöntjük az érdeklődő nézőt, aki eljön majd nemcsak szórakozni, hanem kegyelettel adózni Bolyai Farkas, az író emlékének.”
A napokban esett ki a családi fotók közül egy megsárgult, összehajtogatott gépelt kéziratlap, rajta a fenti szöveg, az aláírásommal. Diákkori emlék, esemény megörökítője, ami városunkban akkor fontos volt, s talán fontos még ma is, mert történelem. Az ott felsorolt játszó személyek sorát kiegészítem néhány névvel, akikre emlékszem ilyen hosszú idő távlatából, s akik a már említett Király László és Magyari Lajos költő mellett jeles művészei lettek az erdélyi irodalomnak, kultú-rának: Farkas Árpád Kossuth-díjas költő, Molnos Lajos költő, Barabás László néprajzkutató, Simó Erzsébet újságíró, Lovas János, Péli Elemér kisebb szerepekben jeleskedtek. Kocsis István író dramaturgként segített a szöveg mondhatóbbá tételében. Vass Tamás kiváló grafikus a díszletet tervezte. A kolozsvári rádió is érdemesnek tartott arra, hogy meghívjon bennünket, és felmondjunk néhány jelenetet.
Bolyai Farkas A párisi per című színműve éppen 200 éve jelent meg Marosvásárhelyen. Ezt megelőzően több színművet írt. A kolozsvári színház megnyitására 1814-ben kiírt drámapályázatra három történelmi tárgyú szomorújátékot is (Pausanias, II. Mohamed, Kemény Simon). Még az eredmény kihirdetése előtt ezt követte további két dráma, és ezeket 1817-ben névtelenül kiadatta Nagyszebenben Öt szomoru játék címen. A pályázaton, noha „poétai nyelvét” a többi beküldőéhez képest dicsérték, műveiben hiányolták a „drámai bog” megkötését, azaz a feszültséget, amely az olvasó figyelmét lekötné. Ugyanezt a 20. századi Magyar irodalomtörténetben így értékelik: „Bolyainak volt érzéke a tragikumhoz és a drámai hős jellemének lélektanilag hiteles fejlesztéséhez. Darabjai mégsem keltenek mélyebb hatást, elsősorban a rajtuk elömlő s a drámai szerkezetet megbontó retorikus líraiság miatt”. Bolyai 1818-ban egy saját korához közelebbi tárgyú darabot is írt, ez A párisi per.
 Bolyai Farkas darabjait sosem játszották. Könyv alakban is újabb kiadást csak 1998-ban ért meg a debreceni Kossuth Egyetemi Kiadó jóvoltából, kritikai kiadásban, Borbély Szilárd gondozásában és kísérő tanulmányával. 1999-ben most már mind az öt szomorújáték meg A párisi per Marosvásárhelyen is megjelent egy kötetben a Mentor Kiadónál, melyet jómagam javasoltam kiadásra, és meg is szerkesztettem. A szöveg a mai helyesírást követi, hisz Bolyai korában még nem volt egységes helyesírásunk. Így hozzáférhetőbb lett a szöveg az olvasók számára, meg a vállalkozó szellemű színjátszóknak, akár színházaknak. Bolyai szabad kezet adott, lehet igazítani rajta. El tudnám képzelni, hogy a Bolyaiak városában akár hivatásos művészek játsszák újra A párisi pert, így 200 év után. Nekünk diákszínjátszókként annak idején nagy sikerünk volt. Versenyeken vettünk részt az előadással, és díjakat nyertünk. Hiszem, ma sem lenne másképp.
Kuti Márta