A közeljövőben további hullámokat vethet a hazai biztosítási piacot két éve megrázó csődbotrány. A napokban több házkutatást tartott a rendőrség, és állítólag hamarosan az ügyészek is kihallgatják ennek a bedőlt bolgár cégnek a fennforgóit, akik a gyanú szerint több százmillió eurót vittek ki a csoport külföldi cégeihez, miközben itthon több ezer kártérítési igényt utasítottak vissza. És amiről a hírek nem szólnak, pedig igencsak kellene, hogy hasonló cirkuszok még előfordulhatnak a jövőben is, mert akiknek okos szabályalkotással kéne megelőzniük az ilyen botrányokat, azok ölbe tett kézzel nézik az egészet, mint a moziban, de a busás fizetésüket véletlenül sem felejtik el felvenni. És nem utolsósorban az ilyenek miatt mérik lassan aranyáron a kötelező felelősségbiztosítást a hazai piacon.
Hogy milyen eredményre vezet a mostani hatósági sürgölődés, az még a jövő zenéje, de ne felejtsük el, ez a biztosítócsőd nem az első ilyen eset volt. Pár szűk esztendő alatt három biztosítótársaság dőlt be a romániai piacon. A recept mindig ugyanaz volt: nagyon olcsón kötöttek kötelező gépjármű-felelősségbiztosításokat (kgfb), gyorsan nagy pénzt kaszáltak, és végül csődöt jelentettek. A biztosítási szakmában a kgfb a legkönnyebb pénzszerzési lehetőség. Nem kell a klienseket hajkurászni, maguktól jönnek házhoz, mert ha legálisan akarnak járműveikkel közlekedni, akkor szükségük van a kgfb-re. De ebben a műfajban van jócskán kockázat is, hiszen szép hazánk ott az európai élmezőnyben a közlekedési balesetek számát tekintve, szóval törlesztendő kár is jócskán akad. Tehát ha egy tisztességes biztosító a lehetőségeihez képest túlvállalja magát, a kgfb műfajában elvileg könnyen landolhat arccal előre a padlón. Csakhogy amikor valaki a legolcsóbb ajánlattal akarja a legtöbb kgfb-klienst megszerezni, az csak látszólag olyan, mintha lámpással keresné a bajt. Az említett hármas csődhullám első két mutatványa esetében a bedőlt biztosítók mögött politikai kapcsolatokkal jól feltarisznyázott tulajdonosi kör állt. A legutóbbiakkal, a most hatósági célkeresztbe került bolgárokkal viszont nem ez volt a helyzet. Ha netán kiderül, hogy a gyorsan bezsákolt pénzeket nemes egyszerűséggel elsikkasztották, akkor csak annyi válik világossá, hogy ugyanazt játszották el, mint az előző két társaság, csak az ő hátuk mögött senki nem falazott. Vagy nem olyan hatásosan. Arra, hogy a biztosítók csődhulláma mögött tulajdonképpen méretes sikkasztások állhatnak, a szakhatóság jótékony semmittevése is utal. A biztosítási felügyeletről van szó, amelynek, mint a neve is utal rá, az lenne a dolga, hogy felügyelje a piacot. Például olyan szabályok megalkotásával, amelyek megakadályozhatnák, hogy egy tisztességesen dolgozó, de túl ambíciós cég a kgfb-ből származó pénzek iránti falánkságával bajba kerüljön. De ilyen szándéknak a nyomát is nehéz felfedezni a tevékenységükben. Végignézték a három cég bedőlését, megvonták a vállukat, esetleg kiadtak egy-egy bükkfanyelven is semmitmondó közleményt, s azzal megállt a tudományuk.
És ennek az egésznek az adófizető a kárvallottja. Mert amikor egy biztosító csődöt mond, akkor az általa kifizetendő kártérítések egy garanciaalapra hárulnak, amelynek a pénzét az összes biztosító adja össze. És nem otthonról hozzák azt a pénzt, hanem a biztosításaik árába építik be, ráadásul egy-egy ilyen alkalommal a kgfb is drágul, mert láss csodát, világ, ez egy kockázatos műfaj. A kérdés csak az, hogy mikor jön a következő csőd.
