Pünkösd nem más, mint a csendes csodák ideje – amikor a Lélek szól. Pünkösd nem látványos ünnep, mégis az egyik legmélyebb. A megújulás, a megértés, az összetartozás ideje. De vajon mit jelent ma pünkösd? Vajon meghalljuk-e még a belső hangot a zajban, és mit adhat nekünk a Lélek ereje a mindennapokban? Ugyanakkor kérdés az is, hogy miként válhat az ünnep valódi találkozássá – önmagunkkal, egymással, Istennel.
Mielőtt elolvassuk az összeállításunkat, jó lenne, ha figyelnénk arra is, hogy a Lélek nem kiált, nem harsog – csak megszólít, és aki figyel, az meghallja. Pünkösd tehát: a csendes tűz, mely nem lángol, hanem átalakít. Ott gyullad, ahol nyitott a szív...
Dr. Nóda Mózes egyetemi tanár, BBTE, Római Katolikus Teológia Kar, Kolozsvár:
Pünkösd napja nem csupán egy ünnepnap, hanem meghívás az isteni szeretetközösségbe
Pünkösd ünnepe az isteni kinyilatkoztatás, önfeltárás teljessége. A Szentháromság egy Isten három személyben létező szeretetközössége, ez a nap ennek a csodának az ünnepe. A húsvét utáni negyvenedik nap a mennybemenetel, Krisztus felmagasztalása, a feltámadásban megdicsőült Krisztus emberségében is ott van az Atyánál, akivel együtt él és uralkodik.
Jézus nemcsak meghalt és feltámadott, hanem el is foglalta helyét az Atya jobbján, tehát a mennybemenetel is húsvéti ünnep, szerves része a megváltó tettnek. A húsvét utáni ötvenedik nap a Szentlélek kiáradásának ünnepe. A görög nyelvben a pentecoste az ötvenedik napot jelenti. Maga az elnevezés sugallni akarja, hogy pünkösd szorosan a húsvéthoz kapcsolódik, pünkösddel ér véget, teljesedik be a húsvét. A Szentlélek a feltámadásban megdicsőült Krisztus ajándéka. Ezért a Szentlélek pünkösdi eljövetele a húsvéti misztérium, a megváltás kiteljesedése. A Krisztus által megszerzett új élet, a megváltás és húsvét minden ajándékának kiosztója a Lélek.
Az ünnep kialakulásának előképe jelen van az Ószövetségben is. Az ószövetségi pünkösd a Sínai-hegynél kötött szövetségre emlékeztetett, a tíz parancs ajándékozására. Kezdetben hálaadási ünnep volt vagy a hetek ünnepe. Hálaadás a befejezett aratásért és termésért, amikor a termés zsengéjét Istennek kellett áldozni. Ezért nevezték zsengenapnak. A hetek ünnepe elnevezés értelme, hogy hét héttel húsvét ünnepe után következett. „Tartsd meg a hetek ünnepét, amikor a búzád zsengéjét aratják, és azt az ünnepet, amikor az esztendő végén mindenedet betakarítják” (Kiv 34,22).
Az ősegyházban kezdetben a pentecoste a húsvét utáni ötven napot jelentette. A 4. századtól kezdődően kifejezetten az ötvenedik nap elnevezése lett, az Apostolok Cselekedetei leírása szerint (ApCsel 2,1–42), a Szentlélek eljövetele eseményének ünnepnapja. Eteria zarándoknő tanúsága szerint Jeruzsálemben „felolvassák az Apostolok Cselekedeteinek azt a részét, amelyben a Lélek leszállásáról van szó”. Tertullianus egyházi író A keresztségről írt művében a legörömtelibb időszaknak nevezi a húsvét utáni ötven napot: „azután a legörömtelibb időszak az ötven nap a keresztség megtartására, amikor az Úr feltámadását megülték a tanítványok körében, és amit a Szentlélek kegyelmének szenteltek, amikor az Úr eljövetelének reménye megmutatkozott, amikor az angyalok mondták a tanítványoknak, hogy akit a mennybe felvettek, úgy fog eljönni, amint látták a mennybe menni (ApCsel 1,5.7). De még az is, amit Jeremiás mond: „És összegyűjtöm őket a föld határairól az ünnep napjára (Jer 31,18), a húsvét napját jelenti és a pünkösdöt, mely sajátosan ünnepnap”.
Az ünnep liturgikus színe a piros, az első pünkösdre emlékeztet, amikor a Szentlélek lángnyelvek formájában szállt le az apostolokra. Az ünnep egyben a húsvéti időszak lezárása és az évközi idő második részének megnyitása.
Pünkösd kegyelmeinek a szemléltetésére régen sajátos szokások alakultak ki: rózsákat és égő csóvákat dobtak le a templom mennyezetéről, rózsákkal díszítették a templomokat és a házakat, innen az elnevezés: rózsás húsvét, pascha rosatum.
Pünkösd napja nem csupán egy ünnepnap, hanem meghívás az isteni szeretetközösségbe. Ez a keresztény élethivatás, ez a keresztény tanúságtétel, csak az méltó a keresztény névre, aki az isteni és felebaráti szeretetet szerint él a Szentlélek segítségével.
Ötvös József nyugalmazott lelkipásztor, volt esperes, az Erdélyi Református Egyházkerület generális direktora:
A pünkösdi lélek jelenvalósága: ma is itt él a Lélek titokzatos ereje
Néprajzosok szerint a pünkösdi királyság szép, küzdelmes játéka kapcsolódik hozzá: ifjú legények sikeres vágyódása. Természetimádók világában a pünkösdi rózsa piros virágával teszi szebbé az ünneplést.
Időbeosztásban húsvét utáni ötvenedik napra esik, de ennek a sátoros ünnepnek is van egy előzménye, tíz nappal előtte a mennybemenetel, népies szóhasználatban áldozócsütörtök. Teológiailag a karácsony-húsvét- pünkösd nagy vallásos ünnepkör záró eseménye; Erdély református településein mindenik háromnapos, régi megnevezéseikben sátoros ünnepek.
Pünkösd nélkül nem igaz a Szentháromság, mert a Szentlélek megjelenése zárja be ezt az isteni kört, ahol Atya-Fiú-Szentlélek teljes és titokzatos egységet alkot. Ennek a szent háromságnak megvannak a rendkívüli történelmi eseményei, földi megnyilvánulásai, melyek mennyei erővel formálták és alakítják ma is a földi világot. Az Atyaisten jelenléte különös hangsúlyt nyer a világteremtés leírásában vagy a legrégebbi viselkedésmérték, a Tízparancsolat ajándékában.
A Fiúisten nagypénteki áldozathalálával és húsvéti feltámadásával az élet győzelmét és az örökélet reménységét adta meg az emberiségnek, míg Szentlélekisten azzal a tüzes erővel formálta a keresztyén egyházat, amely két évezreden át alakította az emberi mentalitást, s így a közösségi életek etalonja lett.
Pünkösd az adventi időben elindult ünnepes félév utolsó nagy vallásos eseménye, amikor a különböző nyelveken hallott/hallgatott péteri prédikáció áttöri Izrael földrajzi határait, és Jézus Krisztusról szóló igehirdetés nyomán világegyházzá lesz a tanítványok küldetése, szolgálata által. Hagyományaink szerint a szóban hirdetett örömhír, az Istenről szóló emberi vallástétel azóta is tisztogatja az emberi gondolkodást, viselkedést.
A sokat bírált keresztyén egyháznak azonban nem kell szégyellni ezt a két évezredes múltat, mert pünkösdkor – az egyház megalakulásának ünnepnapján – szól a hívó harang Csíksomlyón, Mezőségen vagy Nyárádmentén, és még mindig vannak halló fülek, imádkozó lelkek, egymás terhét hordozó erdélyi magyar hívők. Ez igazolja történelmi helytállásunk és itteni jövőnk reményét.
Ez az ünnep a megértés áldása. Az első pünkösd alkalmával Péter nevű jézusi tanítvány saját anyanyelvén szól, s a Jeruzsálemben lévő legalább tíznyelvű érti az üzenetet. A pünkösdi lélek titka az a tény, hogy a Kárpát-medencében akkor is értették a Szentírás üzenetét, amikor még nem is volt magyar nyelvű fordítása. De ma is itt él a Lélek titokzatos ereje, mert el tudjuk fogadni a másságot, és szavak nélkül is segítünk egymásnak. Ez a pünkösdi lélek mai jelenvalósága.
Dr. Tódor Csaba teológiai tanár:
A füst szaga: pünkösd egzisztenciája és tapasztalata
„...és mikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan egyakarattal együtt valának. És lőn nagy hirtelenséggel az égből mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése, és eltelé az egész házat, a hol ülnek vala. És megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek és üle mindenikre azok közül...” (ApCsel 2,1-3)
Képzeljünk el egy szobát, amelyben van egy kályha, s benne ég a tűz. Nem akármilyen tűz, hanem pünkösdi lánggal égő tűz. A pünkösdi tűznek kettős nyelve van. Amikor a kettős tűznyelvek leégtek, akkor mondjuk, hogy a szoba megtelt füsttel.
A tüzet meggyújtotta Isten, de a füstöt, ami utána maradt, nem nagyon szívlelem én, az ember. A füstöt nem akarom kiengedni a kályhából.
Miután a tűz leégett, és a meleg is odalett, a füst szaga még mindig érzik a szobában. Nem látom, csak érzem a levegőben, egy idő után a friss meszelés is átszaglik, még a szekrényben összefogott tiszta ünneplő ruha vagy az ágynemű is, és átveszi a füst karcos, avas szagát.
A lélek diadalát és az egyház megalakulását ünnepeljük pünkösdkor. Most azt nem tudom eldönteni – protestánsként –, hogy melyik van előbb: a lélek diadala vagy az egyház? Mivel mindkét téma érdekes és fontos, hadd foglalkozzak most az elsővel, a lélekkel.
A lélek az egyik legvitatottabb és legizgalmasabb teológiai kérdés. Nem mindegy, hogy nagy „L” vagy kis „l” betűvel írjuk. Köze van a szellemhez, az erőhöz, hatalomhoz, de mindenekelőtt köze van Istenhez. Az élő Istenhez – Az Úr pedig a Lélek; és ahol az Úr Lelke, ott a szabadság – 2Kor 3,17.
A húsvéttól eltelt ötven nap arra is való, hogy morfondírozzuk magunkban azt, hogy mit is jelent az élő Isten. Egy folyamatról van szó, aminek a lényege az, hogy Isten az élő Isten. Azért kell morfondírozni egy picit ezen, mert hajlamosak vagyunk az életről úgy gondolkodni, mint az ember élete. Csakhogy nagypéntek éppen azzal döbbent meg, hogy Jézus valóságosan meghalt, tényleg meghalt, és húsvét, az örökélet ünnepe, bármilyen megdöbbentő és sokak számára hihetetlen, a halálból való feltámasztással, az élet örökkévalóságának bizonyosságával tör be életünkbe.
Mit tud ehhez még hozzáadni pünkösd?
Pünkösd mélysége annak a megértése, hogy Isten élő lélek. Isten az önmagából kiinduló ok és az önmagában beteljesedő cél. A lehetőség és a ténylegesség egyidejűsége Isten. Nem úgy, mint az ember, hogy mindig többre és jobbra vágyik, hogy tökéletesebb leszek, ha sokat tanulok, ha betartom a szabályokat, stb. Isten nem fejlődik, és semmilyen külső ok vagy cél nem határozza meg Istent, mint élő Lelket (Isten Lélek, és akik őt imádják, szükséges, hogy lélekben és igazságban imádják – Jn 4,24).
Isten mint Lélek a legátfogóbb és legegyetemesebb szimbólum a lét teljességének a meghatározására, mivel minden létkategóriát magában foglal egyszerre, tehát a teret, az időt, a lényeget és az okot. A kisbetűs lélek sem veszíti érvényét, csak háttérbe szorul.
A lélek az angolszász empirizmusban gyökerezik. Az empiristák elkülönítették az elme megismerő módját a test megismerő módjától, vagyis a gondolkodást, amit a Lélek végez, az érzésektől és érzelmektől, amit a lélek végez. A kisbetűs lélek pünkösdkor felcserélődik tehát a nagybetűsre.
Isten mint Lélek hatalmat és értelmet jelent. Olyan értelemben hatalom, ahogy önmagát folyamatosan meghaladja, ahogyan lényének misztériumából folyamatosan teremt teljesen szabadon. Ez azért értelmes folyamat számunkra, emberek számára, mivel Isten a Lélek erejével részt vesz emberi életünk formáinak és struktúráinak a formálásában, sorsunk és szabadságunk fenntartásában. Isten minden pillanatban legyőzi a nemlétet, vagyis a halált – Hanem vesztek erőt, minekutána a Szentlélek eljő reátok, és lesztek nékem tanúim – ApCsel 1,8.
Pünkösd egy kicsit füstszagú keresztényekké tesz, az élet tüzének tanúiként megvalljuk és vállaljuk, hogy egy tűzhelyhez tartozunk. Még ha piknik hitű vagyok is, átfüstöl a Lélek, az orrnyílásom nyálkahártyájától kezdve egész ünnepi ruhámat, álarcaimat, szerepeimet és titkaimat is. Ez nem attól ünnepi, hogy minél hamarabb letusolandó (És mindnyájan megtelének Szentlélekkel, és kezdének szólni más nyelveken, amint a Lélek adta nékik szólni – ApCsel 2,4), hanem személyes, mint a parfüm nélküli bőr illata.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
