Az énekíró orvos embersége

Gyakran megesik, hogy az ember hírnevét nagy felfedezésekben, kiemelkedő alkotásokban mérik. Nem elítélendő ez a nézet, de ezzel ellentétben néha megesik, hogy apró kis emberségmorzsák magaslatára kerül fel egy-egy név.

Bizonyára kevesen vannak, akiknek ismerős egy XIX. század elején élt orvos, Szentgyörgyi József neve. Ha Erdélyben kevésbé ismert, a debreceni Református Kollégium máig őrzi nevét és különleges munkáit.

Arany János akár róla is mondhatta volna, „e fiúból pap lesz, akárki meglássa,” hiszen Szentgyörgyi József édesapja, nagyapja és más ősei református lelkészek voltak. A Komárom megyei Aranyoson született 1765-ben. Az iskolapadot Komáromban, Pozsonyban, Nagykőrösön és Debrecenben koptatta 1787-ig, míg elballagott. Húszas éveinek legelején Debrecenben tevékenykedett kisebb diákok tanításával, majd három évig Ceglédre került református rektornak. Itt egyházi szolgálatot is vállalt a tanítás mellett. Életvitele, emberi tartása alapján egyértelműen úgy tűnt, ő is lelkész lesz. Aztán mindenki legnagyobb megrökönyödésére, szolgálati idejének letelte után félretett pénzével Jénába utazott, hogy orvoslást tanuljon. Jéna után még tíznél több német városban igyekezett újat tanulni az orvoslás terén. Közben elsajátította az angol és az olasz nyelvet is.

Tanulmányai befejeztével Bécsben volt orvosgyakornok, majd okleveles orvosdoktorként Győrbe költözött. 1799-ben már olyan jóhírű orvosként ismerték, hogy Debrecen városa meghívta, legyen „első physicus” – vagyis főorvos. Szerető felesége mellett a család boldogságát beárnyékolta, hogy két leánygyermek után négy fiúgyermekük halt meg csecsemő-, illetve kisgyerekkorban. Ma szinte hihetetlen már az ilyen esemény, akkor még az orvos sem volt kivétel az ilyen szerencsétlenségek alól.

Szentgyörgyi József doktor híres volt arról is, hogy házában szegényebb és gazdagabb diákoknak is szállást adott, a fizetséget pedig a családok anyagi helyzetéhez igazította. Gyakran megtörtént, hogy némely szegényebb diákot nevelt gyermekévé fogadott, és támogatta abban, hogy tanulhasson. Egyik levelében így fogalmazott: „mostoha fiaimnak sorsokhoz illendő tisztességes jó nevelést adhatok”.

Orvosként nem volt sem éjjele, sem nappala. Amikor hívták, sietett segíteni a betegeken. Híres volt emberségéről, mert a szegényeket ingyen is ellátta, sőt még arra is figyelt, hogy élelmet küldjön a rászorulóknak. Rendkívül fontos, hogy elsőként kezdte el a himlő elleni védőoltást, ezzel sok gyerek életét mentette meg. „Az apró szenteket szívesen beoltom, az enyémek és sok mások szerentsésen által mentek rajta, éppen ma délután is oltok, mondhatom tsak játszva menekszik meg a gyermek ezen az úton a kínos, tsuf és néha halált okozó nyavalyától” – biztatta valamelyik ismerősét a védőoltással kapcsolatban. Saját gyerekeit azért oltotta be elsőként himlő ellen, mert ha egy beteg gyerekhez hívták, könnyedén hazavihette a betegséget saját házába.

Nem volt elég, hogy éjjel-nappal zörgettek az ablakán, még meg kellett küzdenie – saját számadatai szerint – legalább háromszáz kuruzsló, „charlatánok, borbélyok, bábák, hóhér, hóhérnék, vénasszonyok, bűvös-bájosok, kenők-fenők, pokolvar gyógyítók, rontás ellen tudók, füvesasszonyok és nézők” hadával.

Mindezek mellett jutott ideje és ereje tudományos könyvek írására. Jó pedagógiai érzékkel Magyarországon elsők között készített illusztrált leírást. A legnevezetesebb természeti dolgok esméreti című könyvében a kevésbé ismert állatokat, madarakat és bogarakat ábrázolta Erőss Gábor rézmetszeteinek segítségével, ami az 1800-as évek legelején újdonságnak számított hazájában. Ezt a tankönyvet 1803-ben adta ki. Ne feledjük, a nyelvújítás idején járunk, ezért nem meglepő egy-egy különös állat neve a könyvben!  „Szerecsen országban és napkeleti Indiában lakik a tevepárduc, mely onnan vette nevét, mivel hosszú magas nyaka van, mint a tevének és barnás foltokkal tarkálló fejéres szőri, mint a párducnak. Legmagasabb a szárazon élő állatok között, a fejin egy kis púpja és két rövid szarva, fűvekkel és többnyire fa levelekkel él, erőtlen, félelmes, szelíd és az emberek szolgálatjára alkalmatlan állat.” Ha a leírásból nem sikerült megfejteni a különös állat kilétét, ezúttal írjuk le a mai nevét is: zsiráf. Kár, hogy a tervezett, ásványokról és növényekről szóló tankönyvek nem készültek el!

Szentgyörgyi József családorvosa volt Kazinczy Ferenc nyelvújítónak és Csokonai Vitéz Mihály költőnek is. A gyógyító viszonyon kívül jó barátságot ápolt irodalmunk e két jeles zászlóvivőjével.

Mind ez ideig szó sem esett a zenéről, de az sem maradhat ki. Szentgyörgyi Józsefről nem ismert, hogy mennyire értett a zenéléshez, de biztosan állítható, hogy jó zeneértő volt. Onnan tudható ez, hogy 1803-ban zsoltárdallamokra írt egyházi énekszövegeit küldte el barátjához, Kazinczyhoz, hogy véleményt mondjon róluk. A bizalmas baráti vélemény abban csúcsosodott ki, hogy az 1808-ban kiadott református énekeskönyvben hat éneke jelent meg, melyek közül többet ma is énekelnek a reformátusok – tehát kiállták az idő próbáját. Az énekszövegeket összevetve a zsoltárdallamokkal, szembesülünk a ténnyel, hogy Szentgyörgyi alapos zeneértő lehetett, mert a versek értelmi hangsúlyai könnyedén illeszkednek a dallam hangsúlyaihoz. Továbbá azt is tudjuk, hogy gondos apaként különösen fontosnak tartotta lányai zenei nevelését – divatból vagy pedagógiai megfontolásból, de tudniuk kellett zongorázni.

A nyelvújítási hév Szentgyörgyit is érintette. A bajok kiváltó oka az lehetett, hogy Kazinczyék mellett sok önjelölt nyelvújító is kezdte alkotni az elképesztő új szavakat. Kezdett tarthatatlanná válni a helyzet. Amikor kezébe adtak egy „nyomorult magyarságú” könyvet, elhatározta, hogy arra válaszként ír eszmefuttatást a könyv stílusában, hogy ezzel felhívja a figyelmet a félresikerült okoskodások ellen. Ez a kézirat került a kezébe egy Somogy Gedeon nevű nyomdásznak, aki más névtelen szerzők gúnyirataival kiegészítve, Szentgyörgyi tudta nélkül kiadta a Mondolat című könyvet. Legalább volt annyi becsület benne, hogy megjelölte, melyek az orvos írásai! A megjelenő gúnyirat érdekes módon nem a förmedvénygyártókat, hanem éppen az átgondolt nyelvújítást pártoló Kazinczyt csúfolta ki. Sokan úgy vélekedtek, hogy ezzel oda a doktor és az irodalmár barátsága, de tévedtek: az igaz barátok, ismervén egymást, nem lettek áldozatai a komédiának. És ha már a nyelvújítás érdekességeinél tartunk, ne hagyjunk ki két csodaszép zenei kifejezést! A  „muzsikösszönösdi” szó akarta helyettesíteni a koncertet, amit később átkereszteltek hangversennyé, a „szomoróza” pedig bús hangvételű utasítást (Mesto). Ugyancsak mosolyfakasztó a mindenményedelem (egyetem), a lovanc (huszár), szurdants (tőrkard), tántzadalom (bál), természetedmény (fizika) és még számtalan meglepetedmény a Mondolatból.

Életében számos családi tragédia érte Szentgyörgyit. Nemcsak újszülött gyerekeit kellett elgyászolnia. Tizennyolc évesen meghalt a bölcsésznek tanuló mostohafia, majd ezt követte másik nevelt gyermeke tizenkilenc évesen. Egyik felnőtt lánya is a tüdőgyulladás áldozata lett.

1830-ban a 65 éves, meggyötört ember nyugalomra vágyott. Bát beadta felmondását, a kitörő kolerajárvány miatt a városi tanács arra kérte, maradjon még hivatalában. Megtette. Akár élete árán is gyógyított. Elmenekülhetett volna a halál elől, de inkább küzdött a betegek életéért. Ő is elkapta a kolerát, és ennek következtében agyvérzés végzett vele 1832. újév hajnalán.

Temetésén egy meglepő házaspár is könnyezett a doktor koporsója mellett. Nem mindenki tudta, hogy a nő mindössze tizenöt évesen került Szentgyörgyiék házához cselédnek. A férfi pedig a család kertésze volt. A két fiatal egymásba szeretett, és bejelentették házasságkötési szándékukat. A doktor és felesége, látva a két fiatal szerelmét, áldásukat adták a frigyre, és – bár nem kevés sajnálkozással – hagyták önálló életet élni a fiatalokat. Amikor eljött az idő, a doktor úrék lettek a keresztszülők. Ezt az emberi gondoskodást és szeretetet érezve jöttek kegyeletüket leróni az eltávozott orvos utolsó útján, 1832. január 3-án. A prédikációt a híres Szoboszlai Pap István mondta, mely beszéd különkiadásban is megjelent.