Aratóünnepség Somosdon

*A kévekötözés sem egyszerű dolog (Fotó: RMGE)

Hagyomány, jókedv, tanulás

Hatodszor rendeztek hagyományos aratóünnepséget a múlt hét végén Nyárádkarácson községben. Az idei volt a legnépesebb rendezvény, a megye több pontjáról is érkeztek érdeklődők, és a szervezők szerint számos biztató jel mutatja, hogy a kitűzött cél felé haladnak.

Az idei rendezvényt is a Romániai Magyar Gazdák Egyesületének (RMGE) Maros szervezete, a Nyárádkarácson községi önkormányzat és a Tulipán gazdakör szervezte, melléjük a szervezési munkába sokan csatlakoztak a helyi közösségekből, így nagyon sok ember munkája és adománya van a múlt heti rendezvényben.

A cél, amiért elindították ezt a rendezvényt, a közösségépítés, a helyi közösségek erősítése, a gazdálkodói hagyományok őrzése, a szülőföldön való megmaradás ösztönzése, hiszen a vidék a nemzeti megmaradás alapja is, amely a megélhetést és a személyes szabadságot is biztosítja a gazdálkodónak. Az idei rendezvény házigazdája a község legerősebb települése, Somosd volt, ahol jó gazdák, nagy farmok vannak, és mellettük jól megférnek a kisgazdaságok is, sőt, igen jó a két réteg között a gyakorlati együttműködés. Ennek is köszönhetően az aratóünnepségen minden eddiginél jóval többen vettek részt, a több száz személy között a százat is meghaladta a gyermekek száma, és ugyanilyen örvendetes az, hogy a résztvevők kétharmada 30 év alatti volt – sorolta a tényeket lapunknak Fazakas Miklós főszervező, az RMGE Maros elnöke.

Munka és hálaadás

Múlt vasárnap mindenki korán kelt, hiszen reggel a folyfalvi malomnál volt a találkozó, ahonnan lovas szekerekkel és traktorokkal vonultak át az aratócsoportok Somosdra, ahol a templom előtt fogadták őket illően a házigazdák. A köszöntések, koccintások és fényképek készítése után mindenki kivonult a somosdi Kerekerdő aljába, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik az Alsó-Nyárádmentére, és ahonnan nézve – Márai szavaival élve – búzamezők ölelik körbe a templomot és a temetőt.

Az erdő lombsátra alatt elköltötték a hagyományos parasztreggelit, majd beálltak Henter Csaba gazda búzatáblájába. Botos Csaba helyi református lelkipásztor áldása után elkezdődött a munka, a férfiak kávás kaszával vágták a rendeket, a nők és lányok kévekötözőt fontak, mások a kévéket kötötték meg és rakták kalangyába. Mivel a rendezvény egyik célja a tudás áthagyományozása, több idős férfi és nő mutatta meg az érdeklődőknek, hogy miként kell végezni ezeket a munkafolyamatokat.

Idén az eddigieknél több, tizenegy aratócsapat nevezett be: Somosd mellett Fintaháza, Káposztásszentmiklós, Csiba (két csapattal), a községi fiatalság, Folyfalva, Hagymásbodon, de a községen kívülről érkeztek cserefalviak, istvánháziak és holtmarosiak. Vendégként jelen volt még a holtmarosi dalárda és a fehéregyházi gazdakör.

Munka végeztével ismét a lombsátorba húzódtak vissza. Mivel az aratás az új termés, a búza, az élet ünnepe, ezért egy szent munkafolyamat, így ilyenkor minden alkalommal istentiszteletre is sor kerül itt – ezúttal Botos Csaba igehirdetése mellett a somosdi férfikar énekszolgálatot is tartott. Nemzeti imáink eléneklése után Fazakas Miklós köszöntötte a házigazdákat, a vendégeket, a szervezőket és a résztvevőket, majd a köszöntések során felszólaltak dr. Vass Levente és Kolcsár Károly parlamenti képviselők, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusa részéről Percze László konzul, Nyárádkarácson község nevében Bodó Károly Gyula polgármester, de megtisztelte jelenlétével a rendezvényt Cintos község polgármestere, Jakab János is, az ünneplőket pedig szép nótacsokorral köszöntötte a holtmarosi dalkör is.

Reggeltől estig

Ezután következhetett a megérdemelt pihenés és szórakozás: a szorgos asszonykezek 1800 tölteléket készítettek és főztek meg, így mindenkinek jutott a megterített asztaloknál töltött káposzta s mellé a somosdi családok által sütött kovászos házi kenyér. Ebéd után parasztolimpia következett a felnőtteknek, az erősebb résztvevők kötélhúzásba, gumicsizma-hajításba és asszonytalicskáztatásba nevezhettek be. Többen vállalkoztak a kakassaccra is, ahol a községi polgármester által minden évben felajánlott kendermagos kakas súlyát kell eltalálni. A gyermekek sem unatkoztak közben, számukra a somosdi pedagógusok szerveztek foglalkozásokat (vágás, ragasztás, festés, lövés, célba dobás), élőben is megtapasztalhatták, hogy milyen a búza, és az apróságok közül nagyon sokan rajongták körül a hagymásbodoni Jankovits Ferenc hagyományőrző huszárkapitány által hozott két lovat is.

Mindezek után felcsendült az énekszó, felső-nyárádmenti muzsikusok (Nyárádszeredából Szász Loránd és Bíró Zoltán, Mikházáról Janka István) húzták el ki-ki nótáját, hozzájuk csatlakozott a helyi Székely József és más somosdi és istvánházi hangszeresek. A népmese és a népzene a magyar kultúra hordozója – tartják –, a nótázás nem szünetelt, a legkitartóbb férfiak csak késő este ereszkedtek le a domboldalról.

Akár versenyt is szervezhetnek

Az idei tapasztalatok igen kellemesek voltak, így Fazakas Miklós csak tömören tudott összegezni lapunknak: „Jó együtt lenni. Ez egy öröm- és hálaadó ünnep, és erre szükségünk is van. A helyszín csodálatos, és ugyanilyen lesz a jövő évi is.” 

A főszervező elmondta: az esemény lényege, hogy minél többen vegyenek részt, tanulják meg a hagyományos aratási munkafolyamatokat, ezért ez nem verseny, hanem bárki beállhat a búzatáblába, emiatt is van óriási népszerűsége ezeknek az eseményeknek. Azonban már annyi és olyan aratócsapat van, hogy a jövőre nézve gondolkodnak azon, hogy a nagyközönségnek nyitott aratás mellett szervezzenek csapatversenyt is, ahol a legjobbat díjazni lehet.

Azt is megtudtuk: az idei legfiatalabb résztvevő két hónapos volt Kisgörgényből, a legidősebb pedig a 89 éves somosdi Dóczi György, aki ezúttal nem húzta ugyan a kaszát, de egész nap kint volt a tömegben, és csak este indult haza, mert szólította a kötelesség: el kellett látnia a szarvasmarháit!

A következő évi aratóünnep házigazdája Folyfalva lesz.