2019. augusztus 17., szombat

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

(Folytatás a február 1-jei lapszámunkból)

II.

Az Ázhár belső szervezete, tanmenete, vizsgarendje az 1896. júliusi s az 1898. áprilisi alkirályi rendeletekkel nyertek törvényszerű megállapítást. Általános érvényű, az iskolai élet minden pontjára kiterjedő egységes szabályzata az Ázhárnak eddigelé még nincs, mert e két rendelet intézkedései mellett 1872-ig visszamenő korábbi rendeletek, szentesített tanácsi határozatok s százados gyakorlatban megerősödött hagyományok is jórészben érvényben maradtak, kivéve, hol a kiáltó szükség szava győzött a múlthoz való ragaszkodás ösztönös erején.

Ez írott és vallott törvényeknek megfelelő gyakorlat szerint az Ázhár és az alája rendelt többi négy mecsetiskola hallgatója lehet minden mohamedán hitű ifjú, ki 15. életévét betöltötte, arabul olvasni és írni tud, s a Koránnak legalább felét kívülről recitálja. Vakoktól a szabályzat a Korán egész szövegét követeli. Tandíj vagy a növendékeknek bármi címen való más megadóztatása nincs. Ellenkezőleg, a múlt hagyományait követve, az anyagi gondok lehető legkisebb fokig való kizárásával igyekszik az Ázhár a mohamedán ifjak tanuló pályáját megkönnyíteni. Ez az a pont, hol Kelet humanista szelleme elébe vág a mi iskolai viszonyainknak s fényes példaképpen fog átragyogni a mi szociális ábrándjaink világába mindenkoron. Az Ázhárnak manapság 7 ezreket meghaladó tanuló seregéből több mint 4 ezer élvezi lakásban, kenyérben (garejja) s pénzbeli járandóságban (murrattab) a kegyes alapítványok kamatait. Az Ahmed el-Beidávi sírja felett épült tantahi egyetemnek búcsújövedelméből átlag 150.000 koronányi összeget fordítanak a tanárok és tanulóifjúság anyagi ellátására, beleértve ebbe a szent egyenes leszármazottainak kijáró kegyeletes adózást is.

Az 1902. statisztikában 15.760-ra becsült egyiptomi mecsetiskolai hallgatóságnak felénél jóval többje anyagi segítségben részesedett, ami kétségtelenül még kedvezőbb százalékban fejezhető ki a legújabb esztendők statisztikáját vévén alapul, amikor az iskolák belső rendezése, nem különben a katonaszolgálattól való mentesség törvényének megszorítása okán a tanulók létszáma határozottan apadást mutat. A hittanhallgatók Egyiptomban is fel vannak mentve a hadiszolgálat alól s ez okból sok ideig inkább a katonaélet kényelmetlensége elől menekülők, mint a komolyan tanulni akarók szolgáltatták a mecsetiskolák hallgatóinak számottevő tömegét. Ma már csak hivatalosan igazolt tanulmányi előmenetel alapján ismeri el a kormány egyeseknek ezt a kiváltságos jogát, amint hogy az alapítványok élvezetében való részesedését is a tanulmányokban való előrehaladás aránya határozza meg. Innen a „tálib”-ok létszámának újabban mutatkozó apadása. Az alapítványok kezelésének, hovafordításnak módja és ügyrendje egy sajátságos keleti iskolai intézménnyel, az úgynevezett „rivák” rendszerrel van szoros kapcsolatban. A mecsetiskolák egész belső életének, a keleti diákélet színtarka változatainak ez az intézmény a kerete. A „rivák”-ok kisebb-nagyobb tanulócsoportok, kiket egyazon alapítvány élvezete közös életre egyesít. Maguk az alapítványok túlnyomó részben gyűjtő jelleggel hol egyes rítusok címére vannak írva, hol pedig külön-külön egyes vidékek származottait segítik. Tizenkét „rivák” van az Ázhárban egyiptomi ifjak számra, tizenhétbe vannak beosztva az idegen országbeli alumnusok.

A rivák-ok vagyonát a hitbizományok állami igazgatósága (idáret el-aukaf) ugyan központilag kezeli, de felhasználásuk mikéntje az egyes rivák-ok automatikus joga. Minden csoport a maga kebelében önállóan gazdálkodik egy-egy tanár vezetése alatt, ki maga is megszabott arányban az alapítvány gyümölcsinek részese. A kenyérsütésről az Ázhár igazgatósága gondoskodik. Naponként 14.000 frissen sült lepényt osztanak szét a tanulók és tanárok között. Élelmes kenyérárusok értenek ahhoz, hogy mint húzzanak hasznot a szegény tanulók szorult anyagi helyzetéből? A hajnali kiosztáskor azon frissen uzsorapénzre cserélik az Isten áldása kenyeret.

A rivák-ok szállásai csak részben vannak az Ázhár épületében elhelyezve, a tanulók nagyobb tömege régi kolostorokban (tekieh), elhagyott mecsetekben s külön erre a célra rendelt épületekben táboroz. Az Ázhár és az alája rendelt négy vidéki egyetem legfőbb elöljárója az élethossziglan kinevezett „sejk-el Azhár”, kinek a kormányzásában 1895 óta a tanárok sorából válogatott öttagú tanács is segít. Az irodai adminisztráció élén az úgynevezett „sejk gindi” áll. A sejk el-Ázhár hivatala egyike a legtekintélyesebb hivatali méltóságnak Egyiptomban s a tanítással foglakozó álim-ok átlagos jövedelméhez képest aránytalan nagy dotációja is van. Fizetése havonként 70 egyiptomi font3. Ehhez járul 400 feddán föld évi jövedelme s naponként 75 kenyér, amely utóbbiból alamizsnálkodásra is bőven telik.

Ezzel szemben az Ázhárnak kerek számban 15.000 font jövedelmén több mint 200 tanár, 7000-et meghaladó tanulóifjúság, egész sereg szolga és egyéb alkalmazott osztozkodik. Ebből szakítanak ki egy 5000 fontos könyvtárátalányt is. A mi fogalmaink szerint sem lehet letagadni a szegénységet a Kelet iskolai viszonyairól, de tekintve azt, hogy az arabok kényelmi igényei nem nagyok s a gyomor tán sehol sincs kevésbé elkényeztetve, mint Keleten, az a száraz kenyér s néhány garasnyi havi segedelem ott ugyanazt az erkölcsi erőt képviseli, mint a mi tudós jelöltjeinket segítő ezerforintos ösztöndíjaink.

A tanrendkérdés jelen állapota az 1872-i khedivei rendelethez fűződik, amely megszünteti az Ázháron s a kapcsolatos főiskolákon a tekintély alapján való tanárkodást s mindezeken a helyeken a tanári működést a képességet igazoló vizsgálathoz köti. Ezzel Egyiptomban érvényét veszíti a középkori ún. „idsáze” intézmény, amely szerint egyes tudósok felhatalmazása adta meg kinek-kinek bizonyos tudományszakok és tankönyvek tanítási jogát. A vizsgálat behozatala következtében száll le az Ázhár tanárainak száma 1872 óta 325-ről majdnem százzal kevesebbre.

Az Ázhár tudósainak száma a jelenben átlag 250-re tehető. Ez a tekintélyes tudóssereg későbbi rendeleteknek és intézkedésnek megfelelően három rangosztályra tagozódik. Külön szabott tanítói működési határral, de nem szigorúan a tantárgyak, hanem az általuk magyarázott könyvek tudományos és módszerű fokozata szerint. Mindhárom osztály keretében külön rang-megkülönböztetésül elválasztást tesznek az 1872. év, azaz a kötelező vizsgálat érvénybe lépése előtt rendszeresített, s az azután képesített tanárok között. Ez a megkülönböztetés az előbbiek javára esik. Törvény még, hogy az Ázhárban diplomált álim-ok bárhol taníthatnak, de az alájarendelt négy vidéki mecsetiskolában szerzett diploma az Ázhárban való tanárkodásra nem jogosít.

Ezek azok az adatok, amelyek ha nem tárják is elénk Kelet vallásos iskolázásának statisztikailag tejes képét, de az Ázhárban eltöltött 16 hónapnyi tanulói pálya kapcsán közvetlen szemléletből gyűjtve eleven oldalról igyekszik bemutatni a mohamedán iskolai életnek egyik tipikus jellemző területét. Szó sincs róla, az Ázhár tanrendje és tanulmányi módszere a mi nézőpontunkból semmi praktikusan értékesíthetőt nem kínál. Ami benne érdeklődésünkre számíthat, az csak mint művelődéstörténeti kuriózum jöhet tekintetbe, Kelet etnográfiai különösségeinek tarka színében.

3 Valamivel több mint ugyanannyi angol font.

(Folytatjuk)

Az Al-Ázhár mecset