Antal János református püspök

Antal János (1767-1854) volt az első református püspök, aki a marosvásárhelyi kollégiumban kezdte tanulmányait, majd egyetemi tanulmányai végeztével és rövid ideig tartó lelkészi tevékenység után visszatért, és egykori iskolájában több évtizeden át annak professzora lett.

Antal János 1767. február 22-én a Marosvásárhelytől 20 km-re nyugatra fekvő Oláhdellőn született, szegényparaszti családban. Tanulmányait Marosvásárhelyen végezte, ahol felső tagozatos diákként aktívan részt vett az iskola életében: segédtanító, az iskolai könyvtár őre és kollégiumi juratus assesorként a diákok közösségi életének irányításába is bekapcsolódott. Bethlen Sándor gróf fiainak tanítását is elvállalta. Nyugat-európai tanulmányútjához megnyerte Teleki Sámuel támogatását, amelynek köszönhetően 1794-től kezdődően előbb Jénában, majd Bécsben, végül Göttingenben tanulhatott. 

Még Göttingában tanult, amikor elígérkezett Teleki Sámuel feleségéhez, Bethlen Zsuzsannához udvari papnak. 1797 őszén el is foglalja a sáromberki parókiát, a következő év elején azonban már Marosvásárhelyen találjuk: Borosnyai Lukács Simon első pap mellett szolgál káplánként. A gróf, mint 1798. január 16-án Antalhoz írott leveléből kitűnik, nem neheztel a fiatal papra, további jóindulatáról biztosítja pártfogoltját: „Ha a Tisz. Uram kegyelmed mellye a vásárhelyi nagytemplomhoz gyenge lészen és a sáromberki papság inkább fog tetszeni, jövendőben én jószívvel visszafogadom.” 

A Marosvásárhelyre költözést még ugyanazon évben három másik fontos esemény követte: a házasság, a pappá szentelés, valamint a kollégiumi tanári (egyelőre csak helyettes) kinevezés. Márciusban vette feleségül kibédi Péterfi Máriát, Péterfi László sáromberki pap, görgényi egyházkerületi esperes és oltszemi Székely Borbála leányát. Tizenöt évet éltek együtt, ezalatt hét gyermekük született. 

Harminchét éven át, 32 éves korától 69 éves koráig volt a marosvásárhelyi református kollégium tanára, és mint ilyen, az erdélyi református egyház főkonzisztóriumának tagja. Előbb a teológia katedrára került Basa István professzor segédtanáraként. 1800-ban választották rendes tanárnak, ekkor lett a teológia és a jog professzora. A következő évben a történelem és nyelvészet tanszékre került.

Tanárként is ugyanúgy bekapcsolódott az iskola belső életébe, mint diákként tette. Dósa Gergellyel együtt leltározták a Mátyus István orvos hagyatékából származó nyomdát és a hozzá tartozó felszerelést, majd a nyomda működését felügyelő tanári bizottságnak is tagja lett. Tagja és elnöke volt az iskolai könyvtárat felügyelő tanári bizottságnak, amelynek Bolyai Farkas, Borosnyai Lukács János, Péterffi Károly és Bodola Sámuel is tagja volt. 

Antal pedagógusi munkájáról, tanítási módszereiről keveset tudunk. Kortársai szerint kitűnő előadó, nagyszerű szónok volt, de megbízhatósága és vezetői tehetsége is magyarázata nagyívű pedagógiai pályafutásának. Az oktatás újításának, korszerűsítésének lelkes támogatója. A kollégium könyvtárában fennmaradt egy magyar nyelvű, a történelem tanítását/tanulását segítő tankönyve Közép Idő Historiája címmel, melyet 1835-ben állított össze.

Professzorsága több mint három évtizede alatt többször végzett papi jellegű feladatokat: istentiszteleteken, temetéseken prédikált, és mint kiváló szónok, a zsinatokon ő tartja a beszédeket. Hallgatóságára nemcsak szónoki tehetségével, hanem érzelmi megközelítésével is hatást gyakorolt: szívből jövően, meghatóan prédikált. Gecse Dániel azt vallotta, hogy Antal egyik vártemplomi prédikációjának hatása alatt fogalmazódott meg benne az emberszereteti intézet alapításának gondolata. 

Antal János tevékeny tagja volt az Erdélyi Magyar Nyelvmívelő Társaságnak, amelynek tizenkét gyűlésén vett részt. Kinevezik referenssé. Feladatkörébe tartozott egyrészt a társaság ülésein bemutatandó előadások recenziója, a korszak európai tudományos folyóiratainak követése, valamint az irodalmi újdonságok bemutatása a társaság ülésein. Referensi véleményezéseit pontos, kész tényekre építi, azok tudományosan megalapozottak. Tagja volt a társaság második „megvizsgáló szék”-ének, emellett színházi ügyekben is tanácsadó volt.

Hatvanhárom éves, amikor a főkonzisztórium tagjaként főjegyzőnek (generális nótáriusnak) javasolták, és 1830-ban a dévai zsinaton meg is választották. Főjegyzőként első nyilvános szereplése a marosvásárhelyi Kistemplom felszentelési ünnepségén tartott prédikációja volt.

Öt évvel később, 1835. október 10-én a 81 éves Bodola János püspök munkaképtelensége miatt Antal veszi át a püspöki hivatalt. A hivatali élet lakhelyváltoztatással is járt: Antalnak Nagyenyedre, az 1784-től ott működő püspöki központba kellett költöznie. Magától értetődően tanári állásáról is le kellett mondania és el kellett hagynia kedves iskoláját. Bodola halála után ő lett a református egyházkerület új, 36. püspöke, ugyanis az erdélyi gyakorlat szerint a mindenkori főjegyző lesz a következő püspök. Antal János akkor 69 éves volt. 1836. május 27-én iktatták be püspöki tisztségébe Kolozsváron, püspöki esküjét a nagybaconi zsinat előtt tette le ugyanabban az évben. 1838. február 20-án családjával együtt nemesi sorba emelték. 1845. november 25-én érdemeinek elismeréseképpen királyi tanácsosi címmel tüntették ki, elsőként az erdélyi református püspökök közül. 

Antal János a református egyház számára nehéz időszakban lett Erdély püspöke. Erdély Habsburg-kézre jutása után a református egyház nem csupán addigi vezető szerepét veszítette el. Az immár katolikus vezetésű kormány és a református egyház között, a résztvevők vérmérsékletétől és vallási buzgalmától függően, váltakozó intenzitással folyt a küzdelem. Az egyházat belülről is gyengítette az egyháziak és világiak, a haladók és konzervatívok közötti ellentét. Így kerülhetett az erdélyi református egyház abba a helyzetbe, hogy az elhunyt püspök, Bodola János helyét az egyház belső szabályzata szerint elfoglaló főjegyző, Antal János püspöki kinevezését elfogadta ugyan a Habsburg-kormányzat, azonban kijelentették, hogy nem azért erősítik meg a kinevezést, mert Antal következik a püspökségre, hanem mert az udvar számára is elfogadható személy. 

A püspöki kinevezése után egy évvel összehívott országgyűlés elé terjesztett 9 pontos feliratban Antal egyháza nevében tiltakozik az áttérések és a vegyes házasságok kérdésében a katolikus egyház előjogai, a cenzúra, a külföldi egyetemek látogatásának tilalma, a tábori lelkészetben a protestánsok mellőzése ellen. A vallási sérelmek ügye azonban nem oldódott meg, az országgyűlés határozatait az uralkodó nem erősítette meg. A következő, 1842. évi országgyűlésen újra vita tárgyát képezte a 9 pont, akkor is eredmény nélkül. 

Antal püspöksége alatt született az új lelkészválasztási szabályzat (1842), amellyel az addigi, a választásokat övező zűrzavaros állapotot igyekezett megszüntetni. Lelkipásztort választhatott ugyanis a gyülekezet, az esperes vagy éppen a püspök, de választhatott a patrónus vagy a presbitérium is. Emellett létezett az ún. papmarasztás gyakorlata is. (A lelkészt a gyülekezet mindig csak egy évre választotta, az év letelte után vagy újra megválasztotta, vagy elbocsátotta, és más lelkészt hívott helyébe.) Ugyancsak Antal püspöksége alatt történtek kísérletek a központi teológiai képzés kiépítésére is. A főkonzisztórium javasolta a négy kollégium teológiai tanszékének Nagyenyedre költöztetését és központosítását, egyúttal a tanítóképzés gondjának megoldását is. A kérdést végül 1854-ben sikerült rendezni, amikor Kolozsváron elindították a teológiai képzést. 

Antal János püspöki tevékenységének megítélését beárnyékolja az a tény, hogy az 1848-as forradalom idején hanyagsága miatt elpusztult a püspöki levelesláda. 1849 januárjában, amikor a román szabadcsapatok feldúlták Nagyenyedet, a könyvtár és az iskola mellett az egyház legfontosabb iratait tartalmazó levelesláda is megsemmisült. Haláláig lelkiismeret-furdalást érzett a veszteségért, melyet ő okozott, ugyanis 1848 novemberében úgy menekült el Nagyenyedről Kolozsvárra, majd Marosvásárhelyre, hogy nem helyezte biztonságba a fontos iratokat tartalmazó vasládát. Jelentést nem tett az ügyről, azonban a forradalom utáni első országos zsinatra szóló meghívólevél utóiratában jelzi az egyházkerületeknek, hogy: „A vizsgálói jegyzőkönyveknek minden egyház-vidékeinkböli elhozatalát annyival inkább várom és meg kivánom, mivel a püspöki levéltár elpusztítása után ez az egyedüli oklevél lesz, mellyből egyházaink állásáról valamit tudhatok”.

Az 1848-49-es forradalom leverése után az állam folytatta a református egyház háttérbe szorítását és saját irányítása alá vonását célzó intézkedéseit. Eleinte a tulajdonképpeni egyházi szervezetet még nem bántotta, azonban az egyházi irányítás alatt álló oktatás területén szigorú korlátozásokat vezetett be. 1850-ben engedélyezték az erdélyi zsinat összehívását, amelyet Antal Marosvásárhelyre rendelt. A zsinat napirendi pontjai: a lelkészi pályára lépők vizsgáztatása, alkalmasság esetén felszentelése, az egyház és iskola ügyeinek rendezése, sérelmeinek orvoslása, valamint az alszékeken jóváhagyott válóperek megvizsgálása volt. A kormány ugyanabban az évben 1000 forint évi segélyt ítélt meg Antal püspöknek, melyet aztán a következő püspökök is megkaptak.

1852-ben eljött az az idő is, amikor az állam a református egyház belső ügyeibe is beavatkozott: az idős Antal János nem tudta megfelelően ellátni hivatalával járó teendőit, az egyházi jogrend szerint a püspököt a főjegyző helyettesíthette. Bodola Sámuel püspökhelyettesi kinevezését megerősítették, Antal halála után (1854) azonban püspökké választását már nem. Az utasításnak megfelelően az időközben összehívott országos zsinaton nem volt szabad püspököt választani, Bodola továbbra is helyettes püspök maradt.

Antal János 1854. augusztus 12-én halt meg Marosvásárhelyen, itt nyugszik a református temetőben. Temetésén Bodola Sámuel püspökhelyettes imádkozott, és Kibédi Péterfi József esperes, vártemplomi lelkipásztor mondott beszédet. Két hét múlva, 1854. augusztus 27-én az egész egyházkerületben gyászistentiszteleten emlékeztek meg róla. Herepei Gergely, Kolozsvár elsőpapja a Farkas utcai templomban tartott istentiszteleten A maga apostoli hivatásának megfelelő főpásztor címmel, ugyanabban az évben nyomtatásban is megjelent beszéddel búcsúztatta a püspököt.

Nyomtatásban kevés műve maradt fenn. Többségük halotti prédikáció, emellett Gecse Dániel életrajzát készítette el és közölte az emberszereteti intézet ismertetését és szabályzatát. A marosvásárhelyi református kollégium százados ünnepén (1818) tartott beszédét 1909-ben közölte a Református Szemle. 

Antal János nyomtatásban megjelent munkái

1. Az életet bölcsen használó asszony... Halotti beszéd, melyet ...  Kabos Klára asszonynak, Szutsáki Ferentz úr kegyes özvegyének utolsó tiszteletére írt ... Antal János. Kolozsvár, Református Kollégium, 1812.

2. A nemes lelkű Gróf Teleki József úr éle-tében ... hazánk és nemzetünk gyönyörűsége lerajzolva egy halotti beszédben. Pest, Trattner János Tamás, 1819. 

3. Nemzetünk bölcsének, nagy méltóságú R. Sz. B. Gróf széki Teleki Sámuel úrnak ... utolsó tisztességére tartott beszéd. Kolozsvár, Református Kollégium, 1825. 

4. Halotti beszéd, melyet... Vay Kata asszonynak ... gróf Toldalagi Sigmond úr ... házastársának koporsója mellett ... mondott Antal János. [Marosvásárhely], Református Kollégium, 1831.

5. Néhai orvos Gecse Dániel életrajza, emberszereteti-intézete és annak rövid felvilágosítása. Marosvásárhely, Református Kollégium, 1840.

6. Az erdélyi helv. vallást követők sérelmei. Nagyenyed, 1841. 

 

 Kimpián Annamária

 

Az oldalt szerkeszti: 

Ötvös József lelkipásztor