2019. február 18., hétfő

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Ötszáz éve, 1512. február 22-én halt meg Amerigo Vespucci olasz navigátor, felfedező, akiről Amerikát elnevezték – bár ő nem kereste ezt a dicsőséget, és vélhetőleg nem is tudott róla.

Ötszáz éve, 1512. február 22-én halt meg Amerigo Vespucci olasz navigátor, felfedező, akiről Amerikát elnevezték – bár ő nem kereste ezt a dicsőséget, és vélhetőleg nem is tudott róla. Az MTVA Sajtó- és Fotóarchívumának portréja:

Vespucci 1451-ben vagy 1454-ben született egy gazdag firenzei kereskedőcsaládban. Humanista nevelést kapott, könyveket és térképeket gyűjtött. Huszonöt éves korától állt a Medici család alkalmazásában. Egy spanyolországi küldetése során vélhetőleg tanúja volt annak, amikor Kolumbusz Kristóf visszatért első útjáról, később személyesen is megismerkedett a felfedezővel.

Vespucci 1497 és 1504 között saját állítása szerint négy, bizonyíthatóan két utazást tett az Újvilágban. 1499-ben egy expedíció során Guyanától egész az Amazonas torkolatáig jutott, és akkor úgy vélte, hogy Ázsia távoli keleti részét érte el. A fellelkesült Vespucci hazatérve azonnal újabb utat szervezett, hogy eljusson Indiába, de a spanyolok nem adtak neki pénzt. 1501-ben már portugál szolgálatban érte el a brazil partokat, majd dél felé hajózva felfedezte a La Plata torkolatát, sőt egyes vélemények szerint a Tűzföldet is.

A tengerre többé nem szállt. A hajózásban és a kereskedelemben jártas férfiúként felvételt nyert a Nyugat-indiai Kereskedőházba, 1508-ban Kasztília főrévkalauzának nevezték ki. A hangzatos elnevezés azt takarta, hogy a spanyol flotta kormányosait kellett megtanítania a navigáció és a kozmográfia rejtelmeire, továbbá felügyelte a kapitányok által szolgáltatott adatok összegyűjtését, a térképek készítését. Amerigo Vespucci 1512. február 22-én halt meg Sevillában, özvegyének – férje érdemeire való tekintettel – nyugdíjat folyósított az egyébként takarékos kincstár.

Vespucci hírneve két levelén alapul, amelyek több nyelven és számos országban megjelentek, de kéziratban nem maradtak fenn. Az első az 1501-ben kelt Új világ (Mundus Novus), az 1504-es második levél címe Négy Utazás címen ismert. A levelek hitelessége és Vespucci utazásainak száma körül heves vita bontakozott ki, az azonban bizonyos, hogy az európai közvélemény ezekből tudta meg az új kontinens létezését, és a felfedezést Vespucci nevéhez kapcsolta.

Maga Kolumbusz még abban a hitben halt meg, hogy Ázsiát fedezte fel. Vespucci azonban rádöbbent, hogy az az elfogadott földrajzi hagyomány, amely szerint a felfedező Ázsiába hajózott, nem egyeztethető össze a tényekkel, és kimondta: egy másik földrészen járt. Az igazsághoz tartozik, hogy a levelek nem csak ezért voltak oly népszerűek: szerzőjük kimerítően leírta a déli csillagos égboltot, az új országok éghajlatát, élővilágát, az indiánok életét és megjelenését, sőt házassági és szexuális szokásait, gyermekszülési praktikáit is.

A német humanista Martin Waldseemüller nagyon szeretett neveket kitalálni, saját nevét is az erdő, tó és molnár szavakból alkotta. Nem csoda, hogy 1507-ben kiadott világtérképén, amely már külön ábrázolta az Újvilágot, annak déli részére az America szót nyomtatta. A névadást Vespucci latinizált keresztneve ihlette, méghozzá nőnemű alakban, lévén a többi akkor ismert kontinens neve (Europa, Asia, Africa) szintén nőnemű. Waldseemüller rövid időn belül megváltoztatta véleményét, de ekkor már késő volt: a sok ezer példányban kinyomtatott térkép révén első elnevezése terjedt el. A spanyolok és az olaszok egy ideig még az Indiák elnevezést használták, de végül náluk is az Amerika nyert polgárjogot.

Talán igazságtalan, de az igazi felfedező, Kolumbusz Kristóf neve csak egy dél-amerikai ország nevében él tovább.

 

  




Kapcsolódó cikkek: