2019. szeptember 24., kedd

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Amint korábbi lapszámunkban írtuk, szeptember 12-én, csütörtökön egynapos mezőgazdasági tanácskozást tartottak, amelyen jelen volt Tamás Sándor, a Kovászna Megyei Tanács elnöke is, aki érdekes gazdasági jelenségre hívta fel a figyelmet. 


Amint korábbi lapszámunkban írtuk, szeptember 12-én, csütörtökön egynapos mezőgazdasági tanácskozást tartottak Szovátán. A IV. Székelyföldi Agrárinnovációs Fórumon jelen volt Tamás Sándor, a Kovászna Megyei Tanács elnöke is, aki érdekes gazdasági jelenségre hívta fel a figyelmet. A visszaszolgáltatott erdőterületek külföldiek kezébe kerülnek, ami a magánszemélyeknek nyereséges, azonban hosszú távon a közösségnek veszteséges. Hogy a szóban forgó területek az erdélyi magyarok kezében maradjanak, kezdeményezte a székelyföldi erdőalap létrehozását, amelynek célja a kisebb erdőparcellák felvásárlása, kezelése és értékesítése lenne közösségi célok érdekében.

– Érdekes jelenségre hívta fel a fi-gyelmet az elnök úr előadásában, amelyre érdemes odafigyelni, hiszen túl azon, hogy a magászemélyek jogában áll eladni birtokukat, így kicsúszik a vagyon a közösség kezéből.
– Ma is érvényes az, hogy akié a föld, azé Székelyföld. Hosszú munka után az RMDSZ-nek sikerült a parlamentben kiharcolni és most már gyakorlatba ültetni Romániában az erdőkre vonatkozóan a „restitutio in integrum” elvét, azaz a teljes visszaszolgáltatást. A volt szocialista blokk országai közül csupán nálunk sikerült ezt teljes mértékben elérni. Székelyföldön több mint 500.000 hektár községi, közbirtokossági, önkormányzati erdő van, ide tartoznak még az egyházak és iskolák tulajdonában levők, illetve a még mintegy 100.000 ha, amely magánszemélyeké. Ez nagy vagyon, amelynek a visszaszolgáltatása nem ért ugyan véget, de ezzel párhuzamosan máris felmerült egy újabb kérdés: mit kezdünk vele? Az erdőművelés, kezelés, fahasznosítás, feldolgozás, értékesítés rengeteg gondot okoz az új tulajdonosoknak. És innen adódik a másik gond: az eladások. Tudjuk jól, hogy a magánszemélyek jó része vidéken élő idős ember, akinek nincs energiája, ideje, szaktapasztalata, és ami a legfontosabb: anyagi háttere ezzel foglalkozni. Az örökösök városon élnek, nincs mit kezdeniük az erdővel, a legjobb megoldás számukra, ha eladják. Sok kis területről van szó: átlagosan egyenként Hargita megyében két, Háromszéken 3,2, Maros megyében közel két ha-t értékesítenek. Megjelentek a „nagy cápák” Nyugat-Európából és a Székelyföldet körülvevő országból, akik módszeresen vásárolnak fel 0,5-től 5000 ha-ig bármit. Nemrégi eset: Háromszék és Buzău megye határában visszaadtak 3600 ha erdőt egy tulajdonosnak, aki a szó szoros értelmében már másnap több 10 millió euróért továbbadta ezt egy német cégnek.
– Tudomásom szerint nem lehet külföldieknek eladni földterületet és erdőt.
– Valóban így van magánszemélyek esetében, de hivatalosan külföldiek tulajdonában levő, Romániában bejegyzett vegyes vállalatnak már lehet. És itt van a veszély. Hiszen a megvásárláshoz szükséges tőke megvan. Hogy utána miként rendelkezik – természetesen a törvényeknek megfelelően – a megvásárolt vagyonnal, azt nem lehet követni. Mindezek mellett az erdők adásvételi folyamatát felgyorsítja az is, hogy 2005-től Romániában bevezették a föld- és erdőterületre fizetendő adót. Így azon túl, hogy az idős emberek nem tudják művelni, most már fizetni is kell érte, ami pluszteher számukra.
– A liberalizált piacgazdálkodásban ez a tőkeáramlás megszokott folyamata, amelyet nehezen lehet meggátolni…
– Nem is próbáljuk, csak meg szeretnénk akadályozni, hogy a tulajdon másé legyen. Ezért kezdeményeztem a székelyföldi erdőalap létrehozását, amelynek az a célja, hogy az ilyen kisebb erdőterületeket felvásárolja, gondozza és az ebből származó hasznot közösségi célra fordítsa.
– Hogyan működne ez az alap? Rengeteg pénzt kell beruházni, amely igen hosszú távon térülne meg…
– Még nincs ugyan meghatározva, hogy milyen viszonyrendszerben működtetnénk az erdőalapot, de megtaláljuk a formát. Van példa ilyen szerveződésekre, hiszen ott vannak a közbirtokosságok, amelyek több száz éve működnek. Nemcsak vagyont gyűjtöttek, gyarapítottak, hanem a jövedelmet gazdasági, társadalmi és karitatív célra is fordították, iskolákat tartottak fenn. Ilyen volt a csíkszéki magyar és örmény közbirtokosság, amelynek 64.000 hold legelő- és erdőterülete volt. Meg lehet nézni, miként gazdálkodtak ezzel a nagy vagyonnal.
– Ki működtetné az erdőalapot?
– Az alapot valamelyik egyház vagy olyan oktatási intézmény mellett hoznánk létre, amely a jövedelmet jól meghatározott közösségi célokra fordítaná. Az egyetem biztosíthatná a szakszerű gazdálkodást. Természetesen iskolákat, a művelődést és más közösségi kezdeményezéseket támogatnánk, amely a Székelyföldnek, az erdélyi magyarságnak a hasznára válna.
– Hol tartanak a szervezéssel?
– Voltak tárgyalások ez ügyben olyan döntéshozókkal, akik működtethetnék az alapot. Tisztában vagyunk azzal, hogy komoly logisztikai hátteret és pénzt kell előteremtenünk, mivel, még ha egy hektár erdő ára 2000 – 20.000 lej között mozog is, így is ez egyötöde a nyugat-európai erdőterületek piaci árának, ezért vonzó a külföldiek számára. Azzal viszont tisztában kell lennünk, hogy ha ezt a jelenséget nem állítjuk meg, oda jutunk, ahova a Bánságban, ahol olaszországi beruházók több mint 800.000 ha területet vásároltak fel első lépésben. Mi is elveszíthetjük a Székelyföldet.