Szatmárnémeti óvárosában, az úgynevezett „régi főtéren” található a Pannónia szálló épülete mellett a főtér arculatának legmeghatározóbb épülete. Közvetlen szomszédságában, tőle jobbra helyezkedik el a hozzá igazodó stílusú egykori plébániaépület – a ma használt plébánia egy ennél díszesebb épület, szintén a régi főtéren –, mögötte a kanonokpaloták, velük szemben pedig a püspöki palota. A szatmárnémeti római katolikus székesegyház, más néven Nagytemplom vagy Urunk Mennybemenetele székesegyház a Szatmári Egyházmegye püspöki székesegyháza, Szatmárnémeti legrégebbi és legnagyobb római katolikus műemlék temploma. 1830–1837 között építtette Hám János püspök, Hild József tervei nyomán, a helyén korábban álló – 1786 és 1837 közt épült – barokk székesegyház egyes részeinek felhasználásával. Külső építészeti megoldásaiban dominánsan klasszicista stílusú; csak néhol maradtak meg a barokkra utaló elemek, belső terében viszont nagyobb súllyal vannak jelen barokk vonások. Az épület előtti parkosított részen található építtetője, Hám János püspök szobra, amelyet Nm. és Ft. Reizer Pál megyés püspök emeltetett a nagy előd tiszteletére.
A monumentális székesegyház
A város régi központjában található a klasszikus stílusban épült monumentális székesegyház, amely mostani, végleges alakját a 19. század harmincas éveiben kapta meg. Az épület az egykori plébániatemplom helyén áll, amelynek hosszas átalakításával alakult ki a mostani székesegyház épülete. 1804-ben megalapították a Szatmári Püspökséget, és emiatt a városnak szüksége lett egy székesegyházra, ám ahogy a hívek száma nőtt, úgy nőtt az igény is egy nagyobb épületre. Az átépítést, megnagyobbítást Fischer István püspök kezdte, és Hám János püspök fejezte be. A végső alakítások terveit utóbbi az Európa-szerte ismert építésszel, Hild Józseffel készíttette (a későbbiekben erre még visszatérünk). A munkálatok következtében két mellékhajóval bővült az épület, a templom főhajóját pedig kupolával bővítették, és ekkor alakították ki a templom előcsarnokát is. A székesegyház főoltárát carrarai márványból készítették 1905-ben, ez alatt alakították ki a kriptát, amelyben többek között Hám János püspök és a 2011-ben boldoggá avatott Scheffer János vértanú püspök teste is pihen. A templom orgonáját 1925-ben készítették, az egész karzatot betölti.
Az első barokk plébániatemplom 1786 és 1789 között épült
Szatmáron a katolikus vallásgyakorlat a reformáció következtében nagyon visszaszorult, a 17. században évtizedekig szünetelt, bár időnként a jezsuiták is működhettek a városban. Az első barokk plébániatemplom 1786 és 1789 között épült. Amikor I. Ferenc király 1804-ben az egri római katolikus püspökséget érseki tartománnyá szervezte, Szatmárnémetit az újonnan felállított Szatmári Egyházmegye székhelyévé tette. Rövidesen meg is kezdték a székesegyház kiépítését, amelyhez a korábbi templom bizonyos részeit is felhasználták. A munkálatok csak 1837-ben, Hám János püspök idejében fejeződtek be. A tervező ismeretlen, a pesti Hild József szerepe vitatott, de biztosan állítható, hogy az általa tervezett egri székesegyház nagy hatást gyakorolt az itteni épületre is.
A székesegyház alapja az egykori alacsony, egytornyú régi plébániatemplom
Mai alakját a 19. század harmincas éveiben, több szakaszban történő átépítés nyomán nyerte el. Alapja az egykori alacsony, egytornyú régi plébániatemplom – 1786–1798 között épült –, amit még a várban álló régi plébániatemplom helyett emeltetett a szatmári plébánia, miután az romba dőlt. Az új templom számára a Debreczeni-telket jelölték ki, itt történt meg 1786. július 2-án az alapkőletétel. Ez a templom jóval kisebb volt mai „utódjánál”, egyetlen tornyát a templom mellé építették az északi oldalán. A templomot 1798. november 1-jén Tájer György egri kanonok szentelte fel. 1804-ben, a szatmári püspökség megalapítása alkalmával a templomot székesegyházi rangra emelték. A hívek számának növekedése következtében szükségessé vált megnagyobbítása. Báró Fischer István püspök megterveztette, és megkezdte a szentély meghosszabbítását és magasabbra emelését. A megkezdett munkát Klobusiczky Péter megyés püspök fejezte be. Ekkor készült el az emeletesnek tervezett két sekrestye és a püspöki kripta is. Ő készíttette a székesegyház kanonoki székeit (stallum), a papnövendékek padjait a szentélyben és a szószéket is. Ezt a templomot alakíttatta át a már említett Hám János püspök, hogy az egyházmegye rangjához illő székesegyháza legyen püspökségének. Az átalakítás terveit Hild József európai hírű műépítésszel készíttette el.
Demján László műemlékvédő építész kiegészítése
Szatmár – Szatmár vármegye – Szatmárnémeti. Okfejtések nélküli sorozat, amely csak egy mára nemlétező óvárat, egy nemlétező vármegyét és egy mára összekovácsolódott várost, a mai megyeszékhelyt jelenti. Egy hasonló időkronológiába állított hitsorozat is végigvonult ezeken a részeken, ezen a városon. A Szent István általi békés keresztény hitre térítés óta az akkori egytornyú istenházak javarészét rég eltörölte a vasfogú idő. Mára már csak a bővített vagy éppen újkori épített változataikat találhatják a krisztusi szent keresztre áldozó katolikus vallású hívek. Így lehetett ez Szatmáron is. A nyomaiban is eltűnt régi ispánsági várban a honfoglalás és államalapítás óta létezett templom. Ez a kőtemplom a későbbiekben Doboló-dombnak nevezett Szamos gyepűtöltésén állhatott. Később, a már átalakított és ütőképesebb csillagvár területén is emelhettek templomot. Bizonyítottan a legrégibb város történetét bemutató Árpád-kori Okmánytár eredeti oklevelei szerint jelzett Zotmar várának 1317-es említése például a volt Nagyboldogasszony templomának plébánosától származik. Mindez alátámasztja a helyi közösség erőteljes katolikus egyházi hitéletének létezését.
Szatmárnémeti katolikusok
Szintén korabeli, 1332-es egyházi levéltári feljegyzések igazolják, hogy nem csupán a város, az őt övező nyolcszázados helynevek lajstromában felsorolt települések – mint a legfontosabbak: Lázári, Krassó, Dob, Géc, Vasvári, Amac, Erdőd, Domahida, Bagos, Zsadány, Vetés és még sorolhatnánk – mind római katolikus plébániákkal rendelkeztek. Közben a váltakozó török–tatár, lengyel dúlások, a pestis mind a város romlásához vezetett. I. Rákóczi György ugyan vámmentességet ítélt a város polgárainak, a felzárkózás nehezen indult. A vár végleges felszámolásával a város fő csomópontjaként a szikkasztott, lecsapolt, feltöltött korábbi várárkok és holtágak, medrek feltöltésével kialakuló Piactérre összpontosulhatott az élet. Közben hosszas egyeztetésekkel és a városi főtanács jóvá- hagyásával kiválasztott korabeli Debreczeni-telekre tervezték az új, barokk stílusú plébániatemplom felépítését, a főtér keleti oldalára. Így épülhetett ide a 18. század végén, a tervezéstől az átadásig bő húszévet tartó munkával, Bitthauser József tervei szerint az akkori „egytornyú” első katolikus templom. Jeney György korabeli feljegyzéséből idézve élhetjük át az akkori hangulatot: „Nagy szívbéli ürümmel ünnepelte a város… november hónap első napját, amelyen a római katolikus templom felszenteltetett. A nagy solemnitásra a város 80 forintot, meg egy hordó jóízű bort adott…”.
Egy főtér két toronnyal
Mint érdekesség, ekkorra a tér északi oldalán már állott az 1768-ban átadott, a város első tornyos épületeként működő városháza. Egy főtér két toronnyal. A vallási viszonyok az uralkodói vallás irányába tolódtak, hiába ismerték el a protestáns és zsidó felekezetek létezését is. Ezért II. Ferenc osztrák császár és magyar apostoli király az addig jól működő egri egyházmegye kárára 1804-ben kialakította az újonnan létesült önálló kassai és szatmári egyházmegyéket. A kor szabályait megszegve, minderről még VII. Piusz pápát sem értesítette. Az új szatmárnémeti Püspökség irányítása melletti új Szatmári Római Katolikus Egyházmegye ekkorra öt vármegye területét ölelhette fel, úgymint Ugocsa, Máramaros, Bereg, Ung és Szatmár, valamint néhány közeli községet Szabolcs vármegyéből. Közben a gyors katolikus lélekszám növekedésével a többszőr módosítgatott központi templom kinőtte magát. Az akkori Hám János püspök irányításával fellendült egyházi élet mellett elkezdte a gyarapodó hívekkel a fizikai és lelki építkezést. A város vallási arculatának megszilárdulása szorosan összefonódott a püspökség alapításával és a hitélet intézményesítésével. 1637-ben Hild József tervei alapján felszentelt mai székesegyház, a helyiek szerinti Nagytemplom építkezés közben komolyabb károkat szenvedett az átadás előtti 1834-es földrengésben. Menet közben módosítgatták, finomítottak a kupola, a tornyok és a korinthoszi oszlopos portálé kialakításán. Megemlíthetjük a főbejáratot övező – Szent István és Szent László királyoknak helyt adó – szoborfülkéket. Az építmény fenségét emeli a külső meghatározott klasszicista jegyekből átmenő belső barokkos összhatás elérése. A benti monumentalitás hatása, a kupolafreskó, az aranyozott ornamentika, a főoltárkép és a carrarai márvány oltár, az orgona mind a tekintet és lélek felemelkedéséért készültek, az angyalok őrizte mennyek földi másaként. A messziről látható templom a volt piactér eredeti hangulatát csak visszacserkészte, hiszen áll a „kéttornyú” alkotás. Egy főtér két toronnyal.
Történelmünk kitörölhetetlen és állandó része
A székesegyház valahol magán viseli a múltat, letagadhatatlanul szenved, de büszke is egyben. Szenved, mivel a korábbi feltöltések és a mocsaras talaj miatt időnként megjelenő repedések jelzik a kényszerhelyzet adta hajdani, át nem gondolt terület kezelésének és lehetőségeinek feldolgozását, megoldását. Mára geodéziai feltárásokkal és a legmodernebb technológiával, állagvédelmének hosszú távú biztosításával elhárították a külső gondokat. Büszke is egyben a központi park Nagytemploma, ahogyan mindkettőt csak a helyiek nevezhetik. Az Urunk Mennybemenetele székesegyház diadalmas nagysága igazából nem uralkodik a főtéri házsorok felett, mégis összefonódik a mai város kultúrájának és vallásának felmutatható fejlődésével. Büszke rá egész Partium, hiszen történelmünk kitörölhetetlen és állandó része. * A rendelkezésünkre bocsátott dokumentációkért külön köszönet Keresztes Géza műépítész, műemlékvédő szakmérnöknek; a segítségért dr. Kálmán Attila tanárnak, történésznek. Az illusztrációkat, a régi és a mai képeket Demján László műemlékvédő építész a saját munkájából és gyűjteményéből küldte el a szerzőnek. Összeállításunkat szakembereink véleményezésével – befejező részként – a következő pénteki lapszámunkban még kiegészítjük.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
