Ahol a történelem és a kultúra találkozik

Épített örökségünk

Nagybányát valamikor a 13. század második felében alapíthatták a király által betelepített német bányászok és aranymosók. A település első okleveles említése – 1327 – után megsokasodnak a rá vonatkozó írott források. A Szatmár vármegyei Asszonypataka a pápai tizedlajstrom szerint plébániával rendelkező település volt. Nagy Lajos király 1347-ben megerősítette Rivulus Dominarum és Zazarbánya vendégei szövetségének privilégiumait, és az oklevél a város templomára is utal. A polgárok szabadon választhatnak plébánost, a búza és a bor tizedének fele a plébánost illette, másik fele a plébániát. A fizetendő járulékot a templom építésére, majd befejezése után a karbantartására kellett fordítani. Gyanítható tehát, hogy ekkor a templom közel állt már a befejezéshez.

Az értékes műemlék: a Szent István-torony

A középkori plébániatemplom fennmaradt tornya nem a piactéren áll, hanem az attól délre eső, Cinteremnek nevezett kis téren. A Cintermet szinte körbefogják a templomok. Nyugati végén áll a Szent István-torony, déli oldalán a régi Szent Márton-templom helyén épült jezsuita templom, kolostor és iskola, amelynek tornatermét az 1920-as években ortodox templommá alakították át, majd később e templomot újjáépítették. Az árnyas, öreg fákkal, padokkal ellátott park hangulatos környezetet biztosít az értékes műemlék számára.

Nagybánya szimbóluma egy templom maradványa

A Szent István-torony egy sajátos kiképzésű és történetű templom maradványa. A négyszögletű, magas épület falait a pálcatagos oldalbejáratok, a nyugati körablak, résablakok és a csúcsíves lándzsaablakok törik meg, déli falába, a lépcsőtorony mellé a középkorban Roland-domborművet – a városi pallosjog szimbólumát –, nyugati falába a 19. században két címerpajzsot illesztettek.

Weisz Attila munkájából tudjuk meg, hogy a déli falhoz illeszkedik a csigalépcső, mely az első toronyemeletre vezet. Az északi pálcatagos bejárat – mely a toronyaljban berendezett kőtárba vezet – talán a 19. században készült. A kőtárban még megvan a bordás keresztboltozat.

Az István-templom kéthajós volt

A torony falain látható nyomokból valamelyest fogalmat alkothatunk az István-templom belső teréről, melyről biztosan tudjuk, hogy kéthajós volt, és a hajókat két külön tető fedte. 

A keleti és az északi toronyfal földszinti, ma már elfalazott árkádja alapján a toronyalj a templom belseje felé nyitott volt. 

A torony folytatásában, tehát a templom nyugati végén karzat állt. Furcsa azonban, hogy a torony emelete felől nem nyílik bejárat a volt nyugati karzat felé. Ezzel szemben a keleti toronyfalon találunk egy emeleti ajtónyílást, ami, úgy tűnik, egy déli karzatot közelített meg. 

Ennek az építménynek egyéb nyoma nem maradt, csak egy 19. század közepe tájáról származó rajzon vannak olyan elemek, amelyek e karzat létét alátámasztják.

A vár nyomvonala ma már csak nehezen állapítható meg

A Mészárosok bástyája az egyetlen a nagybányai bástyák közül, amely napjainkig is épen megmaradt. 2011-ben fejeződött be Nagybánya egyik jelképének számító Mészárosok bástyájának restaurálása.

A település történelmi belvárosát övező, javarészt a Mátyás-korban felépített városfalakat többször is lerombolták és újjáépítették. A vár több toronnyal és kapuval volt ellátva.

A tornyokat a különféle céhek tartották fenn, források a Mészárosok tornyát, a Vörös tornyot, a Szűcsök tornyát, a Kádárok tornyát és a Fazekasok tornyát említik.

Ma már a vár nyomvonala sem állapítható meg könnyen, egyetlen épségben fennmaradt tornya pedig a Mészárosok bástyája. A bástya története Mátyás király idejére nyúlik vissza. Az ő idejében épült városfal része volt, mai formáját a 17. század elején kapta.

Eredetileg lőportoronynak használták. Nevét onnan kapta, hogy ostrom esetén a bástyát a mészárosok céhe védte. A 2011-ben befejeződött restaurálás során kiemelték a bástya régi építészeti elemeit.

Szentháromság-plébániatemplom

A templom építése az 1687-ben Nagybányán megtelepedett jezsuitákhoz kapcsolódik. Hittérítő tevékenységüket nagyban gátolta, hogy egyetlen templom, épület sem állt rendelkezésükre, ugyanis az 1711-ben végleg visszakapott Szent Márton- és Szent István templomok ismételten villámcsapás martalékaivá váltak. 1714-ben a jezsuiták megkapták Matyasovszky László nyitrai püspök alapítványát, ennek és egyéb adományok segítségével 1717-ben az egykori Szent Márton-templom helyére lerakták a Szentháromság-templom, valamint a Residentia rendház alapját.

A jezsuita rend eltörlése után a Szentháromság-templom Mária Terézia kegyéből átadatott a híveknek, plébániatemplom rendeltetéssel. 

A bejárat feletti márványtábla a templom építési idejére utal

A Szentháromság-templom a korabeli építészeti ízlésnek megfelelő, kéttornyú barokk épület.

A templom a barokk stílus spanyol változatához áll legközelebb. Vaskos falpillérei, párkányokkal tagolt, tömzsi, alacsony tornyokkal övezett homlokzata, bástyaszerű stabilitást, jól kiépített rendszert, biztonságot és harmóniát sugall minden részletében.

A bejárat feletti díszes márványtábla a templom alapítására és építésére utal. A homlokzat külső szobordíszei embernagyságú szenteket ábrázol.

Barokk pompa, széles, gazdag profilú koronázópárkányok, kifinomult ornamentika, elegáns fejezetű falpillérek özöne fogadja a templomba belépőt.

A freskó, mely Jézus Krisztus boldogságról szóló tanítását sugallja

Az oltárképek a 19. század közepe táján – Mezey József alkotásai –, míg a szentély nagy falfestménye és a keresztút képei 1930 körül készültek,  Kiss Károly alkotásai.

A hegyi beszédet ábrázoló freskó a nagybányai szabadiskola színvilágára emlékeztet, és szinte sugallja Jézus Krisztusnak a boldogságról szóló tanítását.

A hat mellékoltár képeit: Szent István, Madonna, Nepomuki Szent János, Szent József, Golgota, Loyolai festette 1853-ban, aki negyvennyolcas múltja miatt kényszerült elhagyni a fővárost, és több mint ötven oltárképre kap megrendelést a Szatmári Római Katolikus Egyházmegyétől.

Ugyancsak Mezey József nevéhez kapcsolódik a szentélyben látható Szentháromság oltárkép is, melyet 1863-ban festett, egyidőben a szentély jobb oldalán elhelyezett Szent Pétert ábrázoló ovális alakú festményével, míg a bal oldalon látható Immaculata képet 1854-ben festette, Bertóti Franciska megrendelése alapján.

A műemlékorgona

A hárommanuálos, negyvenregiszteres, 2480 sípos pneumatikus orgonát 1939-ben a pécsi Angster orgonaépítő cég készítette. 1998-ban a cég örököse, Budavári Attila felújította.

A felújított hangszer, amely Románia egyik legnagyobb műemlékorgonái közé tartozik, újból betölti szerepét.

Nagybánya gyönyörű középkori épületei mellett, amelyek nagy része a régi központ környékén felújítva látható, ez a közel háromszáz éves barokk templom is a város egyik legértékesebb műemléke és Erdély legrégebbi barokk temploma.

A református templom

Nagybánya a protestantizmust Kopácsi István prédikátor 1547-es tevékenysége nyomán fogadta el, és rövidesen a település három katolikus temploma a reformátusokhoz került.

Amikor újra felerősödött a katolikus vallás, a reformátusoknak új templomot kellett építeniük, a város falain kívül.

Két fatemplom után 1792-1809 között felépült a jelenlegi templom. Karcsú, ötven méter magas tornya 1836-ra készült el, benne 1814-ben, 1815-ben és 1847-ben öntött harangokkal.

Három harangot rekviráltak az első világháborúban, a ma is meglévő huszonegy mázsás harangot 1892-ben Budapesten öntötték; az 1150 kilogrammos harangot 2010-ben.

A karzatra oldalbejáratok vezetnek fel. A hajó impozáns méretű belső terét rendkívül széles boltozatsor fedi. A karzataljban egy 1786-ban készült, festett papi széket találunk, amely a 18. századi fatemplomból származik.

Orgonáját Andreas Eitel 1828-ban készítette, 1891-ben Országh Sándor javította és bővítette. A ma látható úrasztala 1873-ban készült.

1869-ben villámcsapás következtében tetőzete és belső faszerkezete leégett, helyreállítása során érte el jelenlegi kinézetét.

Rézkupolás fedelű, vörös rézgombos, nagy vitorlás tornya a Szent István-torony mellett Nagybánya szimbóluma.

A Hunyadi-ház

Nagybánya főterének keleti oldalán áll a legendákkal övezett, jellegzetes kiszögellésű Hunyadi-ház, más nevén Erzsébet-ház.

Egy 1472-es adat szerint a város utcáit kőlapok fedték. A Mátyás- és Ulászló-kori gazdasági és társadalmi fellendülés a városképen is rajta hagyta a nyomát, az utóbbi évek kutatásai nyomán olyan késő gótikus épületsor tárult fel, amelyhez hasonló együttest eddig régiónkban csak Besztercén és Nagyszebenben ismertünk. E házsor kiemelkedő emléke az úgynevezett Hunyadi-ház.

A középkori emlékeket mutató épület

A főtér keleti oldalán hosszú ideig ez volt az egyetlen jelentős középkori emlékeket idéző épület, és csak az utóbbi évtized kutatásai derítették ki, hogy a szomszédos épületek homlokzatai – Bay-, Schreiber-, valamint a 17. számú ház – is késő gótikus kereteket rejtettek, köztük három igen látványos, átmetsződő tagozatos kapukeretet.

Keresztes Géza műépítész, műemlékvédő szakmérnök által rendelkezésünkre bocsátott dokumentációkból tudjuk meg, hogy az északi házsor keleti részének egyik saroképületéről is kiderült, hogy mindkét homlokzata az emeleten is rendelkezik gótikus kőkeretekkel.

Az ismert főtéri pincék mindegyike tartalmaz középkori elemeket, kereteket, és valószínűleg a további kutatások még fel fognak tárni más középkori földszinti vagy emeleti részleteket a főtér házaiban.

Amit a főtéri épület elegáns megoldásai sejtetnek

A Hunyadi-ház tehát a főtér keleti sorának a közepén áll, az onnan kiágazó Kispénzverő – a mai Dacia – utca déli oldalán, tehát saroképület. Az átellenben álló házzal három árkád köti össze.

A pincével, földszinttel és emelettel rendelkező ház majdnem teljesen elfedi a telket. A hosszanti telken két középkori, közel egykorú házat lehet látni, melyek eredetileg is egymáshoz tapadtak. Mivel a Kispénzverő utcából a két háznak külön bejárata volt, bizonyos, hogy eredetileg nem voltak ugyanazon tulajdonos birtokában.

Csupán a nyugati, főtéri épület elegánsabb megoldásai sejtetik, hogy az volt a Hunyadi-ház.

Weisz Attila az Adatbankban közzétett munkájában világít rá arra, hogy a földszint helyiségeit az utólagos folyósóról közelíthetjük meg, tehát a mai helyiségfelosztás nem középkori. A földszinten is látható, hogy a két ház utólag volt összeillesztve.

A keskeny, boltíves folyósóról nyíló helyiségek legtöbbje dongaboltozattal rendelkezik, melyekből néhányat kőből építettek.

A pinceboltozat hossztengelyére ezek a boltozatok merőleges irányúak, nyilván nem egyszerre készültek.

Mivel utólagosan építették a földszinti helyiségek válaszfalait, ezeket nem terhelték rá a pinceboltozatra, hanem ívekkel váltották ki őket. Az ívek előkerültek a helyiségek padlózatának a megbontásakor.

A Hunyadi-ház kutatásának egyik legnagyobb problémája

A feltárult középkori házsor jelzi, hogy a Hunyadi-ház nem elszigetelt emlék, hanem jól illeszkedik a városközpont történetének késő középkori fejezetébe. A Hunyadi-ház építését általában Hunyadi János 1446-os nagybányai tartózkodásával köti össze a helytörténet, ezzel a dátummal azonban nehezen egyeztethetőek az épület stilisztikailag a 15.-16. század fordulójára keltezhető elemei.

Weisz még arra is rávilágít, hogy a Hunyadi-ház kutatásának egyik legnagyobb problémája, hogy az igen gazdag nagybányai levéltári anyagban alig találunk rá utalást, pedig birtoklástörténetének megismerése közelebb vinne az építési fázisok pontos szétválasztásához és keltezéséhez.

Demján László műemlékvédő építész kiegészítése

Múltunkból menekülni csak előre lehet. Erre példa Nagybánya esete, hiszen már a középkor óta ide-oda csatolt város volt. Hol királyi, hol az erdélyi fejedelmi oldalon, még a lengyelek kezén is volt. Hát ilyen egy határváros sorsa, ma sem járt különbül. 

A város feletti gerinceken találkozik a történelem, találkoznak a kultúrák, találkozik Máramaros és Erdély. Parádi Ferenc szerint „a két különböző jelleg összeütközését nemcsak az emberek, de a növények, állatok, szelek és hegyek is megérzik. A nagybányai hegyek a kétféle világnak örökös elválasztói. Azoknak pedig, akiknek titkos útjai akadtak a múltban is, ma is összekötői.”.

Szeptember 20-án lesz 678 éve, hogy városalapítási királyi oklevelet kapott. Meg is őrizte középkori városszövetét, főterét és onnan kiinduló utcatorkolatait, még sejlő sarokbástyás, négykapus várrendszerét. Nem kell bizonyítani a múltját, 1446 óta áll Hunyadi János városi palotája, halála után egy ideig még itt lakott özvegye. Ebből hajdani, sarki lakótornyos, alápincézett, földszintjén kápolna és cselédlakásos, emeletén lakosztályos és központi báltermes kőházból indult Kolozsvárra Szilágyi Erzsébet, hogy egy biztonságosabb környezetben adhasson életet magyar történelmünk legnagyobb és igazságszerető királyunknak. A krónikák feljegyzése szerint,: „...szülé Mátyást Kolozsvárott Erdélben, mikoron írnának Krisztus urunk születése után 1443, bőjt második havának huszonhetedik napján, reggel három órakort.”. Hát ez is a viharos múltú város egy darabja. Van jelene is.

Cinterem a város leghangulatosabb központi része, ahol hajdanán hat templom éltette a magyar nyelvű liturgiát. Ebből mára csak a jezsuiták Szentháromság temploma és az árva, istenháza nélkül maradt Szent István-torony áll. Ez nem pont így igaz, áll még ott a Szent Miklós, volt görög-keleti, azaz mára ortodoxá vedlett  templomocska is. Ennek a története egy bohózatot megérdemlő igazi erdélyi kultúrsors, egy tragikomédia. A volt jezsuita plébániatemplomhoz tartozott rendház és iskola mellett egy önálló tornaterem is működött az István-torony árnyékában. 

A Nagybányai Magyar Királyi Állami Főgimnáziumtól 1926-ban  az akkor még egyvallású helyi oláhság megvásárolta a régi tornatermet, és átépítette templommá. Az épületet bő ötven év múltán kinőtték, és helyére máig is álló kéttornyú bazilikát építettek. Közben a még ott működő magyar tannyelvű alsó-felső osztályokat egy 2020-as helyi rendelettel kiköltöztették a volt rendházi főgimnázium Residentia épületéből, megszüntetve egy több évszázados magyar kultúrszigetet a város központjában. Így vált mai értelembe vett sokszínűvé ez a kincses bányavárosunk is.

* A rendelkezésünkre bocsátott dokumentációkért külön köszönet Keresztes Géza műépítész, műemlékvédő szakmérnöknek (forrás: dr. Weisz Attila - Erdélyi Elektronikus Könyvtár); az illusztrációkat, a régi és a mai képeket Demján László műemlékvédő építész saját munkájából és gyűjteményéből küldte el a szerzőnek.