2020. augusztus 12., szerda

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Július utolsó napja. 1800-ban e napon született Friedrich Wöhler német vegyész. Heidelbergben Berzelius tanítványa volt, Göttingenben már ő tanította professzorként a kémiát. Ő állított elő először vegytiszta alumíniumot (1827), berilliumot (1828), bórt és titániumot. Justus Liebiggel együtt kidolgozta a kémiai gyökök elméletét. 1828-ban az ammónium-cianátból kiindulva előállította a karbamidot. Ezzel elsőként hozott létre szerves vegyületet szervetlen anyagból kiindulva. Ez volt a szintetikus szerves kémia kezdete. Számos meteoritot vizsgált meg, és felfedezte, hogy meteoritok is tartalmazhatnak szerves anyagokat.

Júliusban üstököst láthattunk, ami 4600 év múlva lesz látható újra. Augusztus a hullócsillagoké, ezek meg éppenséggel anyagukat is itt hagyják a Földön.

 

Hőség izzó párája leng a tájon

s a változatlanság fensége,

s benne az ember tűnékenysége,

mulandósága hogy ne fájjon?

Hogy ilyen volt itt minden 1000 éve

s ilyen leszen 1000 év múlva is.

 

 E töredéket Jékely Zoltán vetette papírra 1942 augusztusában.

 Az „augustus” szó voltaképpen az „augur”-ra vezethető vissza, a szerencsét hozó madárjósra. Gaius Octavianus Julius Caesar példátlanul szerencsés pályafutására a római szenátus „a legszerencsésebb” (augustus) jelzőt találta a legmegfelelőbbnek. Ettől fogva csakugyan ezt a nevet használta: Augustus. S ahogy Caesar nevéből általában rangjelzés lett „Kaiser”, „császár” és „cár” formában, ugyanúgy lett az Augustus nevéből is rangjelzés: ettől fogva minden uralkodó a „sérthetetlen császári felség” jelzőjéül használta az Augustus nevet, a császárnék pedig az Augusta nevet kezdték viselni. A név maga az augusztus hónapnév formájában maradt meg elevenen az emberek nyelvhasználatában.

Augusztus régi magyar neve – Kisasszony hava, Szűz hava – egyképpen utal a hónap asztrológiai jegyére és a nagy augusztusi Mária-ünnepre, Nagyboldogasszony napjára. A Kisasszony hava elnevezés nyilván abból az időből való, amikor a Nagyboldogasszony még Szent Anna volt. A tulajdonképpeni Kisasszony (Kisboldogasszony) napja ugyan még a Szűz havába, de már szeptemberbe esik.

 Augusztus 1-je pogány múltját kettős keresztény ünnep alapításával próbálta az egyház feledtetni. Ez a nap a katolikusok számára Szent Péter bilincsekből való szabadulásának emlékünnepe, azaz Vasas Szent Péter. Heródes 42-ben idősebb Jakabot lefejeztette, Pétert pedig börtönbe záratta, s ott nehéz vasban, szigorú őrizet alatt tartatta. Ám a rákövetkező éjjelen megjelent a börtönben az Úr angyala. Érintésére leestek Péter láncai, s az apostol az alvó őrök között észrevétlen távozhatott. Mind Jakab kivégzése, mind Péter szökése húsvétkor esett meg a Szentírás szerint, vagyis akkor, amikor a Szentföldön aratni kezdenek. Az aratás európai időpontja miatt tétette az egyház Jakab napját július 25-ére, Péter szabadulásának ünnepét pedig augusztus 1-jére. Ezen a napon szentelték föl a csoda emlékére emelt római San Pietro in Vincoli templomot. Az erről szóló egykorú, V. századi hivatalos bejelentés azt írja, hogy az ünnepnapot egy pogány császári ünnep helyettesítésére iktatták a naptárba. Nyilván Augustus ünnepéről van szó.

Augusztus aranya ömlik a tájra. Érőben van mezőn, kertben minden. S a terményeket bőséggel hordják a piacra a termelők. Gyerekkoromban ünnep volt számomra a heti két alkalom, amikor nagyanyámat a piacra kísértem.

 

Forrástalan morajlás, kvarchomok- 

permet neszez a lomb közt szakadatlan. 

Valami színes bukdos, tántorog, 

és elmerül egy mélyebb forgatagban. 

Karok, nyakak, mellek mezítlenül, 

emberi hangon jajgat egy talicska. 

A szemet ez a késő nyári hő 

káprázó képekkel nyugtalanítja. 

 

Lator László augusztusi Piaci forgataga ez.

 

Ez délies, csak zsírosabb világ, 

vastag gyönyörrel habzó földi éden. 

Izzadt füstölt, paprikás szalonnák 

a súlyos nap kemencemelegében. 

Nagy serpenyőkben hajnaltól ebéd- 

időig hólyagos poklukra vetve 

kövér hurkák, kolbászok, pecsenyék 

érnek nagy karéj liha kenyerekre. 


Káposzta, répa, hagyma, paprika, 

a zöld alól világít már a sárga, 

paradicsom pirosa omlik a 

kék véraláfutásos padlizsánra. 

Nyers, édes, csípős, kesernyés szagok, 

mélyben, napon más-más tervet betöltő, 

versengve sokasodó anyagok 

özönlenek elő a sűrű földből. 


Kertek fényes, testes gyümölcsei, 

már viaszosra, ragacsosra érve, 

méregzöld dinnye s hókás szentesi, 

villog tükrös rózsás vagy sárga béle, 

szeplős arany, bíbor, halvány, leves, 

savanykás, kásás alma, hagymahajszín 

körte, zöld ringló, sárga, véreres 

őszibarack és pozsgás héjú kajszin. 


S már érzi is az ujj, a száj, az íny 

a pihés, mézgás, édes hám alatti 

hús megbolygatott hasadékain 

a nedveket hirtelen felfakadni, 

már érzi a sóvár, parázna bőr 

a fénycsíkos, homályos szoba hűsét, 

már érzi, hogy dől rá mindenfelől 

a lassú, síkos, ikrás gyönyörűség. 

Hőség izzó párája leng az árvalányhajas tájon


Augusztus 5. Mária-ünnep. Eredetileg a római Santa Maria Maggiore-bazilika fölszentelési évfordulója. Az ünnep idővel az egyházban is egyetemessé vált. A Müncheni-kódex Havi Bódoganya, a Batthyány-kódex naptára pedig Havi Boldog Asszony néven emlegeti. E napon a középkori Rómában szokás volt, hogy mise közben hófehér rózsaszirmokat hullajtottak a hívek közé. Ebből keletkezett azután a templom eredethagyománya: egy gyermektelen, dúsgazdag jámbor házaspár templomot akart építtetni. Mária forró nyári éjszakán megjelent álmukban, és tudtukra adta, hogy oda építsék, ahova másnap reggel hó esik. Ugyanezt az álmot látta Liberius pápa is. A hó az Esquilinus hegyére hullott, a templom fel is épült.


Ez volt hegye az elragadtatásnak.

Nagy, napsütéses, tömjénes vasárnap,

Ünnepe az életnek, a csodának. 

Aranyos arccal fölnézett a Mester,

Ruhája hónál tündöklőbb ezerszer,

Ó, ily fehér még nem volt eddig ember! 


Jött Mózes, aki eltűnt, mint egy álom,

Illés, ki elszállt lángoló batáron

S három tanítvány, boldog halaványon. 


És monda egy: Mi szép, mi szép az élet,

Mi mély, mi nagy, mi gyönyörű ma Véled,

Építsünk hármas hajlékot tinéktek! 


Nem szólt a Mester. A fény és a mámor

Elrebbent mirhaillatként arcáról

S lenézett a hegy napos magosából… 


És lenn, ahol a Golgota vet árnyat,

Látta a méla, néma olajfákat,

Hol nemsokára lelke holtrabágyad!

 

Juhász Gyula A Tábor hegyén című versével érkezünk meg augusztus 6-án Urunk színeváltozásának napjára. A csoda hagyomány szerinti színhelyén, a galileai Tábor-hegyen még az arab hódítás előtt három bazilika épült. Felszentelésük napja, augusztus 6. lett Urunk színeváltozásának (latinul a Transfiguratiónak, a Megváltó megdicsőülésének ünnepe. A keleti egyház már a VI. században megülte, és karácsony, húsvét, pünkösd után ezt az ünnepet tekinti a legszentebbnek. A nyugati egyházban az első ezredforduló közeledtével kezdték számontartani, összefüggésben Krisztus 1000-re várt visszatértével. Hivatalos ünneppé III. Calixtus pápa emelte a nándorfehérvári győzelem hálaemlékezetéül. Az összekapcsolást az indokolta, hogy az 1456. július 22-i győzelem híre két héttel később, épp augusztus 6-án érkezett a pápai udvarba.

 

Távoli csillag zuhanása – 

A végtelenség meg se rebben! 

Talán Nap volt, Űr óriása, 

S már csak itt él a fénye, bennem. 

 

Mai sétánk végén Jékely Zoltán Meteorjával búcsúzom egy hétre tőled, kedves Olvasóm. 

Maradok kiváló tisztelettel.

Kelt 2020-ban, 171 évvel a Petőfi Sándor nevű üstökös eltűnése után

Délies, vastag gyönyörrel habzó földi éden