2020. február 25., kedd

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Itt szarvas járt. Kis unokám,

menjünk utána friss nyomán.


Figyeld csak, milyen tiszta nyom:

puha földön járt, nem havon.


Erdei út csodája a hó nélküli januárban. Szegődjünk mi is Áprily Lajos nyomába becserkészni az új esztendő első szarvasát!


Itt mint szétnyílt kagyló, olyan.

Itt repedt szív formája van.


A lépte mindenütt nyugodt,

nem űzte senki, nem futott.


Nézd, itt megállt, mohot kapart,

itt meg kőris-kéregbe mart.


Szép halkan rakd a lábadat,

ne roppants száraz ágakat.


Most fényességbe tér utunk,

zúzmarás tisztáshoz jutunk.


Odanézz: ott áll a csodás – 

s körül ragyogás, ragyogás…


S hogy ez csupán egy ág-szarvasagancs-bozót, sose bánd, kedves Olvasóm. A felragyogó nap kis kék foltot pöttyentett a párálló avar fölé, a magányos, lombjavesztett tölgy ágai közé. S az erdő hideg lehelete fény felé kóvályogtában az ágbozót szűrte fényben nyalábonként töri meg az éltető nap tékozlott sugarait.

Korán jön még az alkonyat így január derekán, de a csillagok szikár csillogására jobb várni még úgy kilencig, mikor is felragyog teljes pompájában a Tejút. Csak néhány bolygó bolyong most a messzi napok rajzolta égi vásznon.

A Merkúr a Naphoz közel nem látható még, majd egy hét múlva kezd felpislákolni a Nap leáldozta után nyugaton. A Vénusz is csak a Nap nyugovása után fénylik fel magasan a DNy-i égen: ha kihűlt a lég, s zúzmaraköntösét ráterítette a tájra, ragyogó fehéren integet felénk a Cethalból. A Mars előretartó mozgást végez; kora hajnalban kel, a DK-i égen akadhatunk reá. A Jupiter a Nap előtt kél, a hajnali égen nehezen látható. A Szaturnusz 13-án volt együttállásban a Nappal, így az ő fényét is elhomályosítja még Helios lángja. Az Uránusz az éjszaka első felében a Kosban bolyong. A Neptunusz a Vízöntővel nyugszik késő este.

Vízöntő után, farsang kezdetén a báli mulatságok egymás sarkába lépnek. Elő-előkerülnek olyan pikáns farsangi játékok, melyeket egykor csak a szöveget is értő idősebbek játszottak, de ma már többnyire csak gyerekjátékként ismertek. Nem is olyan ártatlan szövegecske ez utóbbi sem.


Csicseri borsó, bab, lencse,

fekete szemű menyecske,

ne menj haza ma este,

megbök téged a kecske.


Ebben a mondókában a hüvelyesek neve latin eredetű – cicer, faba, lens –, s jeles történelmi személyiségek és családok névadói voltak. Cicero, a Fabiusok, Lentulusok ismert római nevek voltak. Január 20-ának egyik szentje, Fábián is a babról kapta a nevét. Fabianus vértanú pápa volt (†250-ben) élete során a keresztény vértanúk sírjait gondozta, s a katakombák körüli szolgálatával tűnt ki. A hüvelyesek száraz szemtermése jellegzetesen téli eledel, s a velük kapcsolatos hiedelmek is a téliek: jóslás, bőségvarázslás, rontás elhárítása kötődik hozzájuk.

Most fényességbe tér utunk, zúzmarás tisztáshoz jutunk


Nézzünk szét kissé január második dekádjának végén a kalendáriumban!

Éppen 130 éve, 1890. január 20-án a Magyar Tudományos Akadémián Eötvös Loránd bemutatta, hogy torziós ingájával megmérhetők a nehézségi erő változásai. Méréseinek jelentősége addig elérhetetlennek vélt pontosságában volt: az inga azt is kimutatta, ha egy hajó elhaladt az Akadémia épülete előtt a Dunán. A tudományos eredmények sorában ritkaság, ha egy mérés több mint egy évszázad távlatából nézve is jelentős eseménynek bizonyul. A Magyar Turista Egyesület elnöke munkahelyére, az egyetemre lóháton járt be. Ő szervezte az első tantárgyversenyeket Magyarországon. A Magyar Kárpát Egyesület is elnökévé választotta. Utazásait, expedícióit fényképeken örökítette meg. Népszerűsítette is a természetjárást, de nyári hegymászásai közben is figyelemmel kísérte a kutatómunkát. Méltán viseli nevét a mai Magyarország legnagyobb egyeteme.

1842. január 20-án született Konkoly-Thege Miklós csillagász. Rendkívül sokoldalú ember volt. Az elsők között készített üstökösszínképet – amivel vizsgálni lehet annak anyagi összetételét –, többek között a Halley-üstökösről is. Szerkesztett szín-képelemző készülékeket, villám- és meteorspektroszkópot, protuberancia- (nap- kitörés-) észlelő műszert. 1890-ben kinevezték a Meteorológiai és Földmágnesességi Magyar Királyi Központi Intézet igazgatójává. Ő szervezte meg az előrejelző szolgálatot, és az ő idejében adták ki az első térképes időjárás-jelentéseket. Kiváló fényképész is volt. Zenét is komponált – például nyitányt Jókai Mór Milton című drámájához –, s egyik alapítója volt a Magyar Filharmóniai Társaságnak. Emlékét egy kisbolygó és az MTA Csillagvizsgálója is nevében őrzi.

1808-ban született Vajda Péter természettudós akadémikus. 1834-ben Lipcsében adta közre az első magyar nyelvű tudományos ismeretterjesztő folyóiratot, a Garasos Tárat, négy évvel később pedig a Természet című folyóiratot indította útjára, már Pesten. Ő volt a Magyar Királyi Természettudományi Társulat első titkára. Magyarra fordította Cuvier állattanát, de nyomtatásban csak annak első része jelent meg. Szépirodalmi munkássága is jelentős. 1835-től Pesten, 1843-tól Szarvason volt tanár.

Január 21-én, 1823-ban született Madách Imre. Az ember tragédiája szerzője írói pályáját versekkel kezdte, de későbbi költeményei csak halála után jelentek meg.


Csillagokra néz a gyermek:

„Adj közűlök jó anyám! –

Mond – hadd játszom vélek én is

Oly szépen néznek le rám.”


„Gyermek! messze ég a csillag,

Emberkéz nem éri fel

Ott a szellemek hazája

Mély titokban ünnepel.”


És a gyermek fájdalommal

Anyjának karára dűl:

„Mért is oly szép a csillag, ha

Ég elérhetetlenűl.”


Föltekint könnyes szemekkel,

És a csillag ím leszáll,

Bájsugáru halvány arca

A gyermek könnyében áll.


Így kezdi a Csillagok című versét. Természeti ihletettsége s a Tragédiát előlegező motívumai miatt e verse is máig olvasott.


Néz az ifjú lángszemekkel,

Vágyva szívet, vágyva hont,

És e két vezércsillaggal

Hévvel a csatába ront.


Ah, de látja, lány szerelme

Mint a csillag oly hideg,

S szolgabűnnel lelkeikben

Születnek az emberek.


Gyermekálma jő eszébe

Hű anyáért néz körűl.

Édes anyja már csak a föld,

Felzokog s ölébe dűl.


És leszáll a csillag újra,

Sírja ormán ott viraszt.

Óh való-e most, vagy újra

Egy könyű rajzolja azt?


Az ókorban január 21-től február 18-ig a Vízöntő csillagkép adott otthont a Napnak. A vízöntő hava, vízöntő jegy elnevezés ma is ilyen értelemben használatos.


A csillagászok számára nem csupán viszonyítási helyül szolgáltak az állatövi csillagképek. (…) Az állatövi csillagképek szimbolikája a csillaghitben fogant, de számtalan naptári vonatkozása is van – írja Jankovics Marcell Jelkép-kalendáriumában. – A Vízöntő mitológiai rangját még abban az időben nyerte, amikor a Közel-Kelet földművelői az időszámítás alapjait megvetették. Ekkor, 5–6000 évvel ezelőtt, a téli napforduló csillagképe három zodiákusbéli társával, a Bikával, Oroszlánnal és a Skorpióval együtt a naptári sarokpontok ura volt. Ennek emlékét őrzi a bibliai látomásokban szereplő négy apokaliptikus fenevad és a négy evangélista jelképe, melyek közül az emberarcú lény (angyal) testesíti meg a Vízöntőt.


A kézirat szerint vízöntő kezdetekor, január 22-én, Vince napján fejezte be Kölcsey Ferenc 1823-ban a Himnusz megírását. Erre az eseményre emlékezve 1989 óta január 22-én ünnepeljük a magyar kultúra napját. Ezen a napon tüntetik ki a nemzet napszámosait – a pedagógusokat – is a csonka hazában 1993 óta.

Erre emlékeztetve, maradok kiváló tisztelettel.

Ott áll a csodás – s körül ragyogás, ragyogás…