2021. május 13., csütörtök

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Tőkés László javára döntött az Emberi Jogok Európai Bírósága

Április 28-án Nagyváradon sajtóértekezletet tartott Tőkés László püspök, volt európai parlamenti képviselő – jelenleg az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke – és jogi képviselője, Kincses Előd ügyvéd az EJEB döntéséről és az ügy hátteréről.

A strasbourgi székhelyű Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) 2021. április 27-én hirdetett ítéletet az úgynevezett TŐKÉS kontra ROMÁNIA ügyben, a felperes javára. Az ítélet még aznap nagy nyilvánosságot kapott a magyar és román sajtóban a két állami hírügynökség rövid tájékoztatása révén, a tudósítások a bíróság által francia nyelven kiadott, közel félszáz oldalas indoklásra és ítéletre alapoztak. 





Az EJEB többségi döntéssel elmarasztalta Romániát

Az ítélet egyértelmű: az EJEB többségi döntéssel elmarasztalta Romániát, mivel hatóságai és igazságszolgáltató szervei korlátozni próbálták Tőkés László jogát, hogy a nagyváradi képviselői irodájának erkélyére kifüggessze a két történelmi régió, Székelyföld és a Partium zászlaját.

A sajtótájékoztatón Tőkés László elmondta, hogy 2014 nyarán és 2015 telén sorra kihelyezte a székely és a partiumi lobogót nagyváradi parlamenti irodájának erkélyére annak jeléül, hogy szolidaritást vállal azokkal, akiket a román hatóságok üldöznek és megbüntetnek a magyar nemzeti és történelmi szimbólumok használatáért. 

A két említett lobogó mellett az iroda falán azóta is ott lobog az unió és Erdély zászlaja, valamint a kommunista címerektől megfosztott román és magyar forradalmi zászló. Ez utóbbi négy lobogó nem, de a székely és a partiumi zászló hatósági intézkedést váltott ki annak idején: a helyi rendőrség figyelmeztette és felszólította Tőkés Lászlót, hogy ezt az engedély nélkül kifüggesztett két „reklámzászlót” vétesse le. Mivel ez nem történt meg, pereskedésre került sor, amelynek végén jogerős ítéletek születtek, s ezek helyben hagyták a helyhatósági retorziókat. Ekkor,  2016-ban fordult Tőkés László jogsegélyért az Emberi Jogok Európai Bíróságához. 

„A romániai magyar kisebbséghez tartozó felperes keresetében arra hivatkozik, hogy a Székelyföld és a Partium zászlajának a munkahelyének otthont adó épületre való kitűzése miatt kiszabott figyelmeztető szankciók sértették az Egyezmény 10. cikke szerinti véleménynyilvánítás szabadságához való jogát” – áll az EJEB mostani ítéletében. A hivatkozott konvenció nem más, mint a Románia által is elfogadott Egyezmény az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről, amelynek említett cikkelye a véleménynyilvánítás szabadságáról szól, ekképpen: „1. Mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához. Ez a jog magában foglalja a véleményalkotás szabadságát és az információk, eszmék megismerésének és közlésének szabadságát országhatárokra való tekintet nélkül és anélkül, hogy ebbe hatósági szerv beavatkozhasson. Ez a cikk nem akadályozza, hogy az államok a rádió-, televízió- vagy mozgóképvállalatok működését engedélyezéshez kössék. 2. E kötelezettségekkel és felelősséggel együtt járó szabadságok gyakorlása a törvényben meghatározott, olyan alakszerűségeknek, feltételeknek, korlátozásoknak vagy szankcióknak vethető alá, amelyek szükséges intézkedéseknek minősülnek egy demokratikus társadalomban a nemzetbiztonság, a területi sértetlenség, a közbiztonság, a zavargás vagy bűnözés megelőzése, a közegészség vagy az erkölcsök védelme, mások jó hírneve vagy jogai védelme, a bizalmas értesülés közlésének megakadályozása, vagy a bíróságok tekintélyének és pártatlanságának fenntartása céljából.”

Az EJEB a több mint kétezer eurós perköltség megtérítésére kötelezi a román államot

Az EJEB helyt adott a két zászló kitűzésének ügyében folyamodó Tőkés László keresetének, megállapítva: „A bíróság egyhangúlag úgy határoz, hogy csatlakozik a petíciókhoz; a kérelmek egyhangúlag elfogadhatónak minősülnek; öt szavazattal kettő ellenében megállapítja, hogy megsértették az Egyezmény 10. cikkét; egyhangúlag megállapítja, hogy a jelen ítélet önmagában elegendő elégtételt nyújt a felperest ért nem vagyoni kárért.” Ez utóbbi kitétel arra vonatkozik, hogy a felperes a hosszadalmas hatósági és bírósági eljárás során elszenvedett vegzálásért és elmarasztalásért egy 16 ezer eurós nem vagyoni, azaz erkölcsi kártérítésre nyújtott be igényt, ám „tekintettel az ügy körülményeire, az elsőfokú bíróság úgy véli, hogy a jogsértés megállapítása önmagában elegendő igazságos elégtételt jelent a kérelmezőt ért nem vagyoni kárért”. Magyarán: az EJEB csupán a több mint kétezer eurós perköltség megtérítésére kötelezi az ügyben elmarasztalt román államot, más jóvátételről nem rendelkezik. Ez nyilván annak is betudható, hogy a különvéleményt megfogalmazó bírák – egy román (!) és egy osztrák – váltig amellett érveltek, hogy Tőkés Lászlót semmiféle kár nem érte a román hatóságok eljárása során…

Tőkés: a román állam megkérdőjelezte alapvető emberi jogainkat

A sajtótájékoztatón egyébként elhangzott: ebben a perben a román állam a végsőkig elment a maga védelmében, a durva történelemhamisítástól a nyilvánvaló tények tagadásáig, sőt alapvető értékeket is megkérdőjelezett. „Ezek a zászlók értékhordozók számunkra, egyebek mellett a nemzeti identitásunk, kultúránk, anyanyelvünk, közösségi jogaink, történelmünk, európai értékeink hordozói, a szabadság, az emberi jogok, a véleménynyilvánítás szabadságának a kifejezői” – fogalmazott az EMNT elnöke az irodája erkélyén lobogó szimbólumok kapcsán. Mint mondta, a román állam az intézkedéseivel és az európai bíróságon mutatott álláspontjával is megkérdőjelezte az alapvető emberi jogainkat, egyéni és kollektív jogainkat, sőt nevetséges módon reklámzászlónak csúfolta, és ezáltal meggyalázta a székely és a partiumi zászlót. „Számunkra nagy elégtétel, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága igazat adott nekünk a panaszunkban, és megerősítette a véleménynyilvánítás szabadságát, megerősítette a zászlók kitűzésének a jogát, és a román államot az európai értékekhez való igazodásra késztette, és arra, hogy ne tiltsa tovább zászlóinknak a kitűzését” – fogalmazott Tőkés László. Rámutatott arra is, hogy milyen cinizmussal fogalmazta meg a román külügyminisztérium azt a válasziratot, amit az EJEB-hez nyújtott be az eljárás elindítása után. Abban nemcsak a Kárpát-medence történelmét írták át, hanem még a székelység és a különféle történeti régiók létét is tagadták. Mindvégig átsütött az eljárás során az az autonómiafóbia, amely a román központi és állami hatóságokat jellemzi a nacionálkommunista rezsim bukása óta egyfolytában. Miközben az Európai Unió államainak felében jól működő autonóm régiókat látunk, Románia egy európai bíróságon azzal érvel – megengedhetetlenül prejudikálva –, hogy a magyar jelképek használata az „etnikai kritériumok alapján szerveződő területi autonómiák létrejöttét célozza”. 

Egyesek a román–magyar viszony megmérgezésére törekednek

Dr. Kincses Előd úgy vélte: az 1989-es forradalom óta nem szűnt meg az a gyakorlat, hogy egyesek a román–magyar viszony megmérgezésére törekszenek, és ebbe a sorba illeszkednek a zászlók elleni hadjáratok is. Ennek a törekvésnek a legeklatánsabb példája az 1990-es marosvásárhelyi fekete március volt. A „magyarkártya” kijátszása azóta is a román politikai élet velejárója. „Ebbe a gondolatmenetbe illeszkedik be mindaz, amit Nagyváradon a székely és a partiumi zászló kapcsán át kellett élnünk” – fogalmazott az ügyvéd, aki újságírói kérdésre válaszolva rámutatott: a mostani strasbourgi döntésnek a gyakorlati jelentősége az, hogy az eljövendő zászlóperekben precedenst szolgáltathat.