2020. szeptember 24., csütörtök

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

„Vadnyugtalanítóan” fortyognak a közállapotok miatt aggódó marosvásárhelyiek. Három évtized alatt a város térvesztése egyre fájóbb lett. Mindenki elhúzott mellettünk, lassan már az egykori, oly büszkén emlegetett Székelyföld központja szerepet is mások veszik, vették át. Nem csoda, hogy a fényévekre csillogó kincses város elszippantja tehetséges fiataljainkat. Mi pedig keserű belenyugvással konstatáljuk a vagyonosodó politikai-vállalkozói szövetségek manipulatív uralkodását. Azt, hogy szinte mindenhol teret vesztünk. Nemcsak a privatizálásnak álcázott rablással szétvert gazdaságot, hanem az orvosi egyetem mellett lenyúlták a város civilizált működtetéséhez felépített közműszolgáltatást is (tömegszállítás, szemétgazdálkodás, virágkertészet). A távhőszolgáltatást pedig, a működésképtelenségbe kergetve, felszámolták. Négyévente, a helyhatósági választásokat megelőzően, nagy nekibuzdulással és bizakodással készülünk a változtatásra, hogy aztán a kudarc után sebeinket nyalogatva, bűnbakkeresőn egymásnak esve tovább romboljuk a magyar közösség egységét. Az ellendrukkerek kaján örömére. Valamit nagyon elrontottunk. Elsősorban a bizalmat vesztettük el valahol félúton. Akkor, amikor egyesek rákaptak a megélhetési politika ízére, és könnyen megfeledkeztek az ideig-óráig hangoztatott közfeladat nemes szolgálatáról. A politikai karrierépítés káros szenvedély, mellékhatásai közt felismerhető az önző rövidlátás, a belső ellenségek mániákus vadászása és a saját szerepük túlbecsülése. Mindezek a tünetek pontosan kimutathatók az RMDSZ marosvásárhelyi szervezete körül lejátszódó iszapbirkózásban. Emberileg még érthető is lenne a másodlagos médiában csúcsosodó pozícióvédés, de azt már egyetlen demokratikus szervezet sem tűrné el, hogy a mindenki által óhajtott (de vajon egyesek nemcsak színlelik a változtatni akarást?) összefogást ellehetetlenítő pengeváltásnak legyünk tanúi. Nem tisztem az igazságosztogatás, de mivel gyógyíthatatlan lokálpatriótaként három évtizede követem a városi tanács magyar frakciójának ténykedését, nem hallgathatom el, hogy a helyi közösség képviselőinek kiválasztása megalázóan dilettáns. Vezércikkben írtam le ezelőtt nyolc és négy évvel is, hogy a nyilvánosság kizárásával a háttéregyeztetésekre alapuló listázás annak a közösségnek a bizalmatlanságát eredményezi, amelytől a szavazatokat kérik. Az a tény, hogy a most még regnáló frakciótagokat nem számoltatták el nyilvános választmányi gyűlésen arról, hogy mandátumuk idején milyen munkát végeztek, enyhén szólva velük szemben erkölcstelen. Hisz nem védekezhettek, amiért jogosan vagy jogtalanul magukon kell viselniük a jelenlegi polgármester kiszolgálóinak bélyegét. Ráadásul a mostani, tiszta lappal indulni akaró jelölteket is bepiszkították azáltal, hogy programjuk, számonkérhető ígéreteik nem kerültek nyilvánosságra. Így mindenki találgat, hogy ki kinek az embereként érdemelte ki a befutó helyet, és másodlagos kérdéssé silányult, hogy a jelölt milyen kvalitásokkal rendelkezik. De még semmi nem végleges, úgy hírlik, az országos vezetés a jövő hét elején dönt. Remélhetőleg bölcsen, a bizalom visszaszerzésének tudatában.