2020. december 4., péntek

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

„Rádió nyüzsög. Szárnyak/ dongnak az üvegen,/ s a szellők táncot járnak/ a puha füveken.” Közel fél évszázaddal ezelőtt József Attila Nyári délután című versének ezt a négy sorát írtam mottóként annak az államvizsga-dolgozatnak az élére, amelyben a Marosvásárhelyi Rádió első tizenöt évének irodalmi anyagát próbáltam felmérni. A mindennapi otthonosság barátságos, békés kellékeként illesztette versébe a költő a médiumot, amelynek akkor, a múlt század harmincas esztendeiben a tévével és más audiovizuális eszközökkel, egyéb tartalomhordozókkal még nem kellett versenyeznie. A rádió több lírikusunk szívébe befészkelte magát a későbbiekben is. Szabó Lőrinc „álomhozó jó vigasz”-nak nevezte, Reményik Sándor azt hangoztatta 1931-ben, hogy „a mikrofonnak mély varázsa van”. És ha még tovább megyünk Székely Jánosig, a Rádió című költeményének köszönhetően az is érzékelhetővé válik, milyen összetett benyomást kelthet az emberekben a rádiózás. „Először hallottam a hangom,/ a mélyen ismerős zenét,/ úgy, ahogyan azt mások hallják,/ úgy, ahogy én a másokét”… Egy halk, de mégis átható/ Hangot recsegtetett felém/ Ma délután a rádió:/ Egy különös és ismeretlen,/ Egy tűrhetetlen és kemény/ Hangot, mely versemet szavalta/ S amelyről tudtam, hogy – enyém./ Tudtam, hisz ráismertetek,/ Sőt a bemondó is bemondta./ Tudtam, hisz én motyogtam azt/ Előző nap a mikrofonba.” Valószínűleg éppen a Marosvásárhelyi Rádióban, amely akkor már hároméves volt, és igyekezett sok más kiváló társával együtt a szép emlékű költő, esszé- és drámaírót minél gyakrabban megszólítani. Ő eléggé nehezen állt kötélnek, de a rádió napjainkban is gyakran megidézett, értékes Aranyszalagtára Székely Jánossal készült interjúkat, hangfelvételeket is őriz. 

A Marosvásárhelyi Rádió magyar adása egyébként a kezdetekkor napi félórás műsort sugárzott, ma 62 évesen a nap minden órája az övé. Ez az intézmény egyik legnagyobb fegyverténye. Nem vezetett sima út idáig, idillinek egyáltalán nem tekinthető, ahogy azt talán az előbbiekben elhangzottak sugallhatnák. A munkatársaknak sok nehézséggel kellett megküzdeniük, a sors, a természet, a társadalom, a diktatúra komoly erőpróbák elé állította a szerkesztőséget, az indulástól egészen a hatalmi telefonutasítással bekövetkezett 1985-ös megszüntetésig. ’89 végén sokan vállalták a főnixsors kockázatát, újraindították a Marosvásárhelyi Rádiót, majd sorra érkeztek a fiatalok is, nélkülük sokkal problematikusabb lett volna a megújulás. De lényegében sosem volt könnyű a médiában, és tagadhatatlanul ez tapasztalható ma is. Annál nagyobb a siker öröme, a kedvező visszhang elégtétele. Ezen a pályán is kell egy csapat, amely hallgat a jó vezetőre, és viszont, kellőképpen ösztönzi is azt. A rendszerváltással újjászületett és folyamatosan bővülő Marosvásárhelyi Rádióban így alakultak a dolgok Gáspár Sándor, Jászberényi Emese, Borbély Melinda, majd 2012-től Szász Attila irányításával. Az eltelt három évtizedben fontos megvalósítások születtek a Marosvásárhelyi Rádió életében. 2013-tól egész napos műsorral, majd 2018-tól napi 24 órán át magyarul sugárzó rádióként még tovább gazdagíthatták a műsorrácsot, erősíthették a közszolgálatiságot, gyarapíthatták a rétegműsorokat. Az éjszakai műsorsáv vonzerejét is növelhették. Ez is magyarázza, miért a marosvásárhelyi a leghallgatottabb honi magyar nyelvű rádió. A felmérések szerint mintegy kétszázezren hallgatják naponta. Elsősorban Maros, Hargita, Kovászna és Brassó megyében, de másutt is, hiszen átsugároznak Szeben, Fehér, Kolozs és Beszterce-Naszód megye bizonyos területeire is. És minden társadalmi réteget és korosztályt, falusit, városit, időst, fiatalt, gyereket próbálnak megszólítani. Nem csak romániaiakat.

Személyes vonatkozásnak tűnhet, de sokat mondó tény, hogy a laudációt még március első felében kezdtem írni Dániában. Úgy terveztük, hogy az EMKE-díjak április elejére beütemezett átadóünnepsége előtt érkezünk haza, akkorra a méltatásnak kész kellett lennie. De hirtelen berobbant a koronavírus-járvány, utolsó eséllyel, még a nemzetközi utazások karantén miatti leállítása előtt haza tudtunk utazni. De közben a skandináv országban is sok minden itthoni problémáról értesülhettünk a Marosvásárhelyi Rádió online stream elérhetősége révén. Számos ilyen hallgatója van a rádiónak szerte a világon. Az innen elszármazottak ebből is rendszeresen értesülhetnek, hogyan alakul életünk a szülőföldön. Kedvező visszajelzések sora bizonyítja ezt. Egyben azt is, hogy a rádió nagy súlyt fektet az interaktivitásra. Sok a kimondottan ilyen jellegű műsoruk. A legnépszerűbb, legkedveltebb talán a reggeli élő adás. Információban gazdag, derűs, közvetlen, hallgatóbarát. Mindenre figyel, gyorsan reagál, jó a zenéje, és még verseket is közvetít mindennap. A Jó reggelt, Erdély! Jó reggelt, Székelyföld! igazi rádiós telitalálat. De nehéz lenne olyan értékteremtő, tájékoztató, véleményformáló, tehetségpártoló, szórakoztató műsortípust említeni, aminek valamilyen formában ne lenne vásárhelyi megfelelője. Persze hasznosítva mindazt, amit korábban felépített, elmélyített, gazdagított első 27 esztendejében a rádió: hangjátékok, dramatizálások készítését, ifjú talentumok felfuttatását, színházi és koncertfelvételek, humoros műsorok készítését. Az új körülmények között hangoskönyvek, lemezfelvételek, CD-k születését is kezdeményezték.

Csapatot, pályát említettünk az előbbiekben. Szándékos volt a nyelvhasználat, mert ezzel is hangsúlyozni szeretnénk, hogy a Marosvásárhelyi Rádió egyik feltétlen erőssége a sport, a verseny- és tömegsport ösztönző népszerűsítése. Kevés hasonló nagyságrendű médium mondhatja el magáról, hogy riporterei, munkatársai világversenyekről, olimpiákról, világ- és Európa-bajnokságokról is tudósítanak. Londoni, riói, pjongcsangi olimpiai közvetítést is hallhattunk a vásárhelyi munkatársaktól. Remélhetőleg ott lesznek jövőre Tokióban is. De fontosnak tartják a székelyföldi labdarúgó- és kosárlabda-mérkőzések élő közvetítését is.

Érdemes parafrazálnunk Barcelona világhírű nagy klubjának „Més que un club” (Több mint egy klub) jelszavát. Az EMKE idei Janovics Jenő-díjasa is több mint egy rádió. Marosvásárhely kulturális, szellemi életének meghatározó, tekintélyes szereplője. Környezetvédő, -tudatosító kampányok kezdeményezője és fenntartója, amilyen például az Együtt kitakarítjuk tavaszi akció, közérdekű, szociális közviták szervezője, például a Beszéljük meg! sorozat, tehetségkutató nyilvános rendezvények házigazdája, amilyen a KOTTA című adás, testedző, közönség- és közösségerősítő ötletek, akciók kivitelezője, ilyen a Gurul a rádió elnevezésű székelyföldi kerékpártúra és így tovább. És még sok egyébre nyitott a Marosvásárhelyi Rádió, amely ebben az évben hatványozott, a Covid–19 okozta megpróbáltatások közepette is teljes odaadással és lelkesedéssel igyekezett szolgálni a közt. Ezért is lehet határozott meggyőződésünk, hogy jó helyre megy az elismerés. További sikeres munkát kívánunk a Marosvásárhelyi Rádió minden munkatársának, barátjának.

*Elhangzott 2020. november 7-én az EMKE 2020-as díjátadó gáláján a Kolozsvár-Alsóvárosi Református Egyházkerület templomában  

Orth István: Az ember tragédiája – 7. szín (Konstantinápoly)