2021. október 26., kedd

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Évadnyitás a Tompa Miklós Társulatnál

Sajtótájékoztatóval kezdődött a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház évadnyitó napja szerda délelőtt. A nemrég nyílt, Teleki Gemma grófnőről elnevezett Gemma Book Café nevű, Bolyai utcai könyves kávézóban találkozott a színház vezetősége a sajtó képviselőivel, akikhez elsőként Gáspárik Attila, a színház vezérigazgatója szólt. 

– A pandémia még nem ért véget, és ez érzékenyen érintette azokat az intézményeket, amelyek a közönségért élnek. A mi életünk nem volt annyira rossz, mint a magánszférában dolgozó színházaké és a társintézményeinké, akiket nagyon csúnya módon intézett el a hatalom, például azokat a művészegyütteseket, filharmóniákat, amelyeknek a tagjait hazaküldték, jogtalanul. Nekünk szerencsénk volt azzal, hogy Bukaresthez tartozunk, és a kulturális minisztérium megértette azt, hogy ebben a periódusban nem a kultúrával kell kezdeni a hazaküldéseket. Ennek ellenére nagyon megviselte a társulatot a közönségtől való távolság, de megpróbáltuk pozitív módon felfogni ezt a periódust: erősítettünk az online térben (ezt a jövőben sem fogjuk pótcselekvésnek tartani), és nagyszerű tapasztalatunk volt, hogy a Keresztes Attila által rendezett Sirály című előadásunkra egy adott pillanatban hetvenezren kattintottak rá Sydney-től Ontarióig. Az online azonban soha nem fogja pótolni a személyes jelenlétet. Mi a színházat az elmúlt tíz évben úgy fogtuk fel, mint az identitásformálás egyik legfontosabb fórumát: attól vagyok marosvásárhelyi, erdélyi, romániai magyar és európai, hogy olyan gondolatkört működtetek, egy olyan világra próbálok kérdéseket feltenni, amit más máshol nem tud. Ez pár nappal ezelőtt is kiderült, amikor Kisinyovban játszottuk a Nórát az orosz–román közönségnek. Óriási siker volt, jóval az előadás után a helyi színészek megvárták és még egyszer megbravózták a színház épületéből kilépő, már civil színészeinket, és tátott szájjal maradtak, hogy fel lehet vetni így is egy kérdést, ahogy mi tettük az előadásban. Ilyenkor jövünk rá, hogy a kérdéseket nekünk is fel kell tennünk, hiszen egy olyan intézmény vagyunk, amely a művészetet ápolja, és a művészetet egyértelműen a valóság megismerésének az egyik formájaként tekintjük. Nagyszerű ebben a városban alkotni, ahol sok más színház is van, és nem nekünk kell minden, színházzal kapcsolatos kérdést megválaszolnunk vagy felvetnünk. Így arra tudunk koncentrálni, hogy mi a lényege egy nemzeti színháznak. Az elmúlt tíz évben számos olyan szerzőtől tudtunk játszani, amelyeket más nem enged meg magának: Molter Károly, Páskándi Géza, Varga Gábor és rengeteg más szerző szövegét tudtuk színpadra tenni. Ezt szeretnénk ebben a gúzsba kötött periódusban is folytatni. Nagyon nehéz anyagi helyzetben vagyunk, és nehéz olyan közegben színházat csinálni, ahol a helyi hatalom sem tekinti partnernek a színházat, például kérdés, hogy hol lehet plakátolni Marosvásárhelyen úgy, hogy ne oda menjen a költségvetésem fele?

Gáspárik Attila és Keresztes Attila

Fotók: Karácsonyi Zsigmond


Keresztes Attila rendező, a Tompa Miklós Társulat művészeti igazgatója az induló évad koncepcióját vázolta fel. 

– Nagyon fontos számunkra az induló évad. Ez a kilencedik évem a vásárhelyi társulatnál, és – ahogyan én látom, de a szakmai reflexiók szerint is – mindaz, amit az eddigi évadnyitó sajtótájékoztatókon hangsúlyoztunk, most érett be: a társulatépítés és az, hogy akkor lesz jó egy színház, amikor közös gondolkodásmódú, jó alkotók találkoznak. Úgy látom, hogy valahová megérkezett ez a társulat, és bizonyosan, szerénytelenség nélkül kijelenthetem, hogy magyar nyelvterületen az egyik legjobb társulat vagyunk. Bizonyos értelemben a borzasztónak nevezett elmúlt két év bennünket szakmailag arra sarkallt, hogy keressük meg egymást, beszélgessünk, és ezáltal kialakult egy közösségi alkotói műhely a társulaton belül. Teljes szabadságra nem számíthatunk, ezért az évadot is úgy raktuk össze, hogy annak megvannak a maga biztonsági lehetőségei. A tapasztalataink szerint ősztől tavaszig a külföldi rendezők nem tudnak nálunk dolgozni a korlátozások miatt, így aki jön, az tavasztól nyár felé érkezik.

Az évad fő gerincét az új előadások képezik. Az első már a tavaly elkészült, a Piros fű című kistermi produkció, amelyet nem tudtunk akkor bemutatni, ezért ezt szeptemberben gyorsan megtettük. Ugyancsak a Kisteremben mutatjuk be a Dálnoky Réka, Székely Csaba és Elise Wilk szerezte, Nem történt semmi című színművet, amely a Yorick Stúdióval együttműködésben készült, és Sebestyén Aba rendezi. Ennek a témája a kiszolgáltatottság és a MeToo mozgalom. Ősszel Albu István rendezi Molière Scapin furfangjai című drámáját, amelyben az egyén, a társadalom és maga a színházi játék problematikáját boncolgatja, és szilveszterre idén is jelentkezünk egy zenés vígjátékkal, ez évben Molnár Ferenc Doktor úr című bohózatát visszük színre az én rendezésemben. Januárban én kezdek egy Ibsen-drámával, érzek egy párbeszédet Ibsennel, amelynek a végére akarok járni, és sehol máshol nem tudom ezt megtenni, mint azzal a társulattal, amellyel a legtöbbet dolgoztam. Ezután elkezdjük próbálni Tennessee Williams Orpheusz alászáll című művét, amely a mitológiának bizonyos értelemben az amerikai társadalomra rávetített problematikája, ezt Zsótér Sándor rendezi. Az évad végén pedig Fehér Balázs Benő rendezi Maeterlinck Kék madár című művét, ami egy felnőtteknek szóló mese: a boldogságkeresésről szól. A Zsótér Sándor által rendezett produkcióval párhuzamosan terveink szerint készítünk egy gyerekelőadást Fodor Sándor Csipike című művéből. A gyerekeim kora miatt nagyon otthonos vagyok a gyermekirodalomban, és azt hiszem, hogy ez egy méltatlanul nem alkalmazott mű – a mesevilágba transzponálja a felnőtt-társadalmat, a belső vágyainkat, annak a kivetülését, hogy kicsinek érezzük magunkat, és nagyok akarunk lenni, és ha nagyok leszünk, akkor magányosak leszünk, és hatalmat akarunk és ezért gonoszak leszünk, és amikor gonoszak leszünk, akkor csalódik bennünk a környezetünk, és vannak jó barátaink, akiket nem viselünk el, és amikor elmarjuk magunktól őket, akkor egyedül maradunk, és kell egy társ. Én fogom rendezni.

Mindezek mellett nagyon fontosnak tartjuk a költészethez való viszonyt, így az előző évekhez hasonlóan folytatjuk a költészeti estjeinket. Szeptember 28-án Hét város címmel Markó Béla-estet tartunk. Markó Béla hetvenéves volt szeptember 8-án, így ez születésnapi ünnepség is lesz. Tavasszal, a magyar költészet napjára pedig egy Tandori-installációt készítünk a társulattal. Ennek az egyik projektvezetője én leszek. Feltétlenül folytatnánk a Benő Kinga által vezetett tavalyi, nagy sikerű Csodaházikó-sorozatunkat, amely a magyar kulturális hagyományainkat, nagy eseményeinket, ünnepeinket járja körül, és az egészen pici gyerekektől a középiskolás korú fiatalokat szólítja meg. Ha lehetséges lesz, akkor folytatjuk a tantermi projektjeinket is, amelyek keretében már két előadás született. A magyar dráma napját pedig (a tegnap – a szerk.) ma ünnepeljük.

Vannak új társulattagjaink: nagy örömünkre szolgál, hogy pár év kihagyás után Nagy István újra tagja a társulatunknak. Rózsa László színművész a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen végzett, majd Debrecenben játszott, ő is új tagja a társulatnak és jött hozzánk két, most végzett fiatalember is: Tamás Csanád és Ferenczi István, valamint Fehér Balázs Benő, ő színészként és rendezőként is a társulatunk tagjává vált. 

A felújított előadások listáját Gáspárik Attila és Keresztes Attila ismertette. Mint mondták, a kezdődő évadban ismét színpadra kerül Az ördög próbája, az Egy római tragédia, a Retromadár blokknak csapódik, és forró aszfaltra zuhan, a Grand Hotel Retromadár, a Duplakanyar, A hülyéje, A nép ellensége, A láthatatlan hóhér, a Nézd, ki van itt!, a Nóra, a Tündérország, a Hedda Gabler, a Sirály, a Bolero, a Liselotte és a május, az Abszint, a Patkányok, az Én és a világ, a Részegek, A nyugalom, a Karamazovok. – Folytatjuk az önkéntesekkel a munkánkat, közel hetven önkéntesünk van jelenleg – az elmúlt tíz év alatt ez volt az egyik legsikeresebb projektünk, meghaladja az ötszázat azoknak a száma, akik önkéntesei voltak a színháznak. Nagyon örülünk nekik, és nagyon szeretjük őket – zárta a sajtótájékoztatót Gáspárik Attila.

Az évadnyitó nap további részében a 70% RELOADED című, egész napos rendezvénysorozatra került sor, amelyről a későbbiekben számolunk be.

 Aerobik népzenére a színház előcsarnokában