Ahogy közeledik a karácsony, mindannyian egy kicsit lassabban lépünk, és megpróbáljuk meghallani azt a csendet, amely egész évben nem jut szóhoz. A fények felgyúlnak az utcákon, az otthonokban, és talán bennünk is – és mindenkit másként érint meg ez az ünnepi idő.
Körkérdésünkben azt szeretnénk megtudni, mit jelent ma, 2025-ben a karácsony az embereknek. Meghittség? Várakozás? Családi találkozások? Vagy épp egy csendes megállás a rohanásban?
Olvassunk együtt, mert különböző életúttal, gondolkodásmóddal rendelkező és más korosztályokból érkező válaszadóink egészen különleges személyes karácsonyi pillanatokat hoznak magukkal. Talán valamelyik történetben saját ünnepünk szívdobbanása is visszaköszön…
Osváth Ilona nyugalmazott anyanyelvtanár:
Karácsonyi emlékezéseim…
– Áldásként köszönöm nyolcvanhárom évem karácsonyait. Köszönöm a csodás gyermekkori emlékeimet, családom szeretetét és mindazokat az ajándékokat, amelyekkel feltarisznyáltak az életre, s nemcsak karácsonyokkor.
Mindig is úgy éreztem, és érzem a mai napig, hogy az ünnepi hangulat ilyenkor felváltja a feszültséget, a lecsendesedés, a lelki békesség ideje ez. Mert az ünnepi érzés valódi ajándéka az önmagunkban megtalált lelki béke és hatalmas szeretet.
Igyekszem ráhangolódni a karácsonyi várakozás és beteljesülés békés, örömteli hangulatára, apró, milliónyi örömök másokkal, és ugyanakkor önmagamnak szerzett pillanatainak megvalósítására, megtapasztalására.
Gyermekkoromban szerettem mindannyiszor meghallgatni a betlehemi történetet édesanyám szájából, s ennek varázsa tette valóságossá a karácsony egész történetét számomra.
Mai napig hálás vagyok nyolcvanhárom évem minden megélt karácsonyáért.
Az első 1942-ben volt, és csak drága nagyszüleim és szüleim elbeszéléséből ismerem…
Sötét pince, félelem, ágyúdörgés, puskaropogás. A német Messerschmitt vadászgépek és az orosz Katyusa rakétavetők ideget borzoló hangja. És ekkor, szentestén, karácsonyi fényt hoz egy orosz katona – egy kilónyi, elég vitatható színű vászondarabba befogott kincset érő cukrával a „gyévuskának”, azaz nekem – családom lelkébe.
Csodás ajándékának eredményei a párás szemek, őszinte ölelő karok és egy pár, már ismert, önzetlenül kibuggyanó köszönő szó: „szpaszibó”.
Életem későbbi karácsonyai is mindig megőrizték gyermekkorom ünnepeinek hangulatát. Mai napig együtt ünnepelünk… gyermekeim, unokáim, dédikéim és családjaik…
Sajnos, szeretteink közül sokan már az Atyaistennél töltik az ünnepeiket, megterített asztalunknál helyük csak lelkünkben foglalt. Ugyanúgy szólal meg szenteste a kis rézcsengő, kacag a szív, és cseng az ének. Mindig ugyanúgy, ugyanazok a dalok: Mennyből az angyal…, Az emberi seregek…, Kis karácsony…
Szerencsésnek érzem magam azért is, mert még mindig drága párommal élhetem meg a karácsonyokat, az idei, 2025-ös karácsonyban már hatvan éve. A Gecse utcai Kistemplomban (amelynek csillárján apai nagyapám neve büszkélkedik adományozóként) esketett meg Nagy Lajos tiszteletes úr 1965. december 25-én.
Amíg még élek, soha nem szeretném másként megünnepelni a karácsonyt. Szóljon a kis rézcsengő, illatozzon a fa, legyenek alatta szeretteink figyelmességei, lengje be a lakást a finom ételek, töltött káposzta és társai illata. Érezzük közöttünk a mennyből leszállt angyalok jelenlétét.
Áldott karácsonyt, erős hitet, szeretetet, és szívébe a béke reményét kívánom minden embertársamnak a nagy, kerek Földön!
Ábrám Sámuel nyugalmazott református lelkész, Szatmárnémeti:
Törekedjünk az öröm és a jóság megélésére!
– A karácsony a szeretet és a béke ünnepe, a családi összetartozás köteléke. A sok készülődés, vásárlás közben sokan megfeledkeznek az ünnep igazi jelentéséről, hiszen a karácsonynak mély üzenete is lenne felénk. Húsvét után a legnagyobb keresztyén ünnep, ilyenkor sokan mennek templomba, hogy Isten fia földi születésére emlékezzenek.
A megszületett Jézus Krisztus örömüzenete minden keresztyén ember számára szól, és hite, lelke megerősítését szolgálja. Újabb és újabb energiaforrás mindennapi életünkben, munkánkban. A lelkész számára is fontos ahhoz, hogy tiszta lelkiismerettel szolgálja népét és gyülekezetét.
Egyébként Jézus születése tényleges időpontjáról semmit nem lehetett tudni, a Biblia nem tesz említést róla. A pontosan ezerhétszáz évvel ezelőtt, 325-ben a keresztény vallás gyakorlását a Római Birodalomban szabaddá tevő niceai zsinat hozott róla döntést. Az addig is meglévő napfordulós ünnepre időzítette, hogy ezzel könnyebben népszerűvé váljon. A téli sötétség növekedése után a külső fény eljövetelét hozza el a téli napforduló, a belső fény eljövetelét pedig maga karácsony ünnepe.
Jézus eljövetele egyúttal a boldog karácsonyi együttlét örömét jelenti a családok számára.
Jól emlékszem azokra a karácsonyokra, amikor gyermekként saját készítésű szaloncukorral és egyszerű ajándékokkal, ám annál nagyobb örömmel álltuk körbe a karácsonyfát. Nagy öröm számomra, hogy évtizedeken át négyesben, feleségemmel és két gyermekemmel mondhattam áldást a karácsonyfa körül, és mindannyian együtt lehettünk a templomban.
Nevezetes karácsonyokra emlékszem szolgálati helyeimen, de közülük mégiscsak kiemelkedik 1989 szabad karácsonya, az arcokon izzó mérhetetlen boldogsággal és reménnyel.
A karácsonyfák gyertyái jelképesen arra is utalnak, hogy ha az Úristen alátekint, fényt lásson a földön, s megbocsássa a bennünk lévő jó miatt a bennünk lévő rosszat. Törekedjünk hát az öröm és a jóság megélésére!
Demján László műemlékvédő építész:
Vádolnak a kövek
– Történelmünk nekünk, erdélyi magyaroknak egy sokfejű sárkányt jelent, hiszen minden korból örököltünk egyet-egyet. Így juthattunk el a mai idők legvadabb meséinek korszakába. Régi írásokból, regékből ismerősen bújik elő az az idilli kép, amikor az éves hajsza megnyugvásaként, az adventi időszakban a szakrális, lelki időszak következett.
Kedves olvasók, a havas téli estéken másként nyíltak a templomok kapui, a sürgölődő porták is lelassultak, az építő szellemek az otthonaikban lecsendesedtek. Most ilyent ne keressünk, minden a felgyorsult és globalista szemléletek rendje, taposása szerint történik.
Ahogyan keressük a régit, mind mélyebben lépünk bele a pénz elsőbbrendűsége diktálta társadalom világába. A múlt idealizált szépségeit keresve esetleg lekicsinylőbben tekintünk mai munkáink értékeire. Ez pedig így hamis, rengeteg szépet és értelmeset, időtállót alkotunk ma is, csak legyünk lelkesebbek, értékfelismerők, megőrzők.
Érzem és elmondom, hogy a karácsonyi mirhafüstös gyanta illata belengi ugyan ünneplő külsőnket, belső énünknek is illene megadni az ünnepet. A vidék feldíszített templomaira, kiemelt értékeire ilyenkor rákerülnek a csillogó girlandok, villódzó égősorok, sztaniol gömbök ármádiái.
A városok pompája kivonul az utcákra, az árusok sátrai között a reménytelen tömeg már nem a régmúlt világa. Láthatóan, a régi templomi szertartások benső világa kifordult önmagából, és már ott kint árulja önmagát. Ezért kell visszavinni mindent a meghitt, gyertyapislákos kőtemplomok falai közé, az emberi méretekre szabott szobák halk, egyházi zenét játszó tereibe. Kézen kell fogni a hagyományt igénylő embereket. A szerteáradó fenyőillat talán ráébreszt kultúránk dicséretére.
Szóvá tenném, hogy nehéz időszakok nehéz emberei lettünk. Külföldi útjaink alatt tapasztaljuk, hogy minél egyszerűbb társadalmak egyházi épületeibe lépünk, annál szigorúbb ősi szabályokat tartatnak be, amit elfogadunk. Itthoni környezetünk, hitünk, templomaink és egyházi életterünk semmivel sem különb, nekünk többet is jelent. Őseinkre talán büszkébbek is lehetnénk. Magunkra kellene vennünk a régi, öreg idők hagyományainak nehéz palástját. Vissza kellene lépnünk elődeink meghitt, családtisztelőbb életvitelére, értékálló közösségeik és hagyományaink tiszteletére. Ha ezeket nem tesszük meg, a ránk hagyott, általuk megtisztelt és megszentelt kövek is vádolni fognak.
Legyünk büszkék elődeink által megépített és hagyatékként ránk testált szellemi, tárgyi örökségeinkre. Ha jól kufárkodunk, soha el nem vehetik tőlünk. Ezzel a mi erdélyi magyar és székely kincseinket örömmel adjuk át megőrzésre az utódainknak, nem engedve vendég nációk erőltetett zálogba vételének. Nem kell a mostanitól keresztényebbeknek lenni, maradjunk önmagunk. Próbáljuk meg tisztelni előbb önmagunkat, hogy másoknak is megadhassuk, ami kijár így ünnep táján. Az adventi hármasfonatot, a hit-remény-szeretet mítoszát ne feledjük, ez vezéreljen tovább Erdélyországunkban. Védjük tovább templomainkat, kultúránk ezeréves várait, köveinket. Ezzel tiszteljük hagyományainkat, ránk hagyott keresztény múltunkat, hiszen ezek csak rajtunk keresztül élhetnek tovább. Boldog karácsonyt mindenkinek!
Dr. Seer László egyetemi adjunktus, közgazdász, pszichológus:
„…a karácsony ma is karácsony, de megélése egyre inkább egyéni felelősség kérdése…”
– Számomra az ünnep elsősorban a bensőséges, családi intimitásban, az otthon „belső szentélyében” nyer értelmet.
Erre a biztos alapra rakódnak rá a gyermekkor színei, illatai és fényei, amelyek a leghitelesebb karácsonyi érzést hívják elő. Ugyanakkor tudom és érzem: ez az időszak túlmutat önmagán. Az ősi kozmikus ritmust követi, a téli napforduló misztériumát, a fény sötétség feletti elkerülhetetlen és örök győzelmét hirdeti. Ez a remény egyetemes, felekezetektől független bizonyosság.
Olyan generáció tagja vagyok, amely közvetlenül tapasztalta meg a hagyományos megélés átalakulását. Látom, ahogy a régi szokások találkoznak az újakkal, de azt vallom, hogy a rítus nem csupán külsőség, hanem az a váz, az a stabil szerkezet, amely megtartja a lényeget.
Ha lebontjuk a régi formákat, ha elvetjük a generációkon átívelő tárgyi és szokásbeli elemeket, az ünnep könnyen kiüresedik. A plázák csillogása és a modern kor „új ruhája” nem pótolhatja az évszázados kontextust; a tartalomnak szüksége van a hagyomány által csiszolt formára.
Ma, amikor a közösségben megélt karácsony élménye talán visszaszorulóban van, és a világ zaja felerősödik, a figyelemnek befelé kell irányulnia.
A karácsony ma is karácsony, de megélése egyre inkább egyéni felelősség kérdése. Most talán minden eddiginél nagyobb éberséggel kell ügyelnünk arra, hogy a külső zajban megőrizzük a belső rendet, és továbbvigyük a ránk bízott lángot.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
