2018. november 14., szerda

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Újra a fiatalabb alkotónemzedék tehetséges tagja jelentkezik munkáival

a marosvásárhelyi Bernády Házban. Keresztes Györgyi egyéni tárlata jövő csütörtökön, november 15-én 18 órakor nyílik meg. A festőművész munkássága nem ismeretlen a helyi közönség számára, korábban páros, illetve csoportos bemutatkozások alkalmával már találkozhattunk érzelemdús, képzeletindító kompozícióival. 40. születésnapja ösztönözte arra, hogy Marosvásárhelyen egyedül is megméretkezzen. Csíkszereda szülötte, az ottani Nagy István Művészeti Líceumban lépett a művészet útjára. Ma ott tanár, a gyermek és ifjú talentumok gondozója, kamatoztatja azt, amivel a Iaşi-i Művészeti Egyetemen vértezte fel tudását. A vásárhelyi megnyitón Nagy Miklós Kund művészeti író méltatja eddigi pályáját. Zenei közreműködő Krizbai Imre klasszikusgitár-művész. A szervezők kérésére Keresztes Györgyi papírra vetette néhány aktuális gondolatát. A kiállításhoz kapcsolódó önvallomásából közlünk ma pár bekezdést. 

„A 40. év mérföldkő az életemben. Elérkeztem egy mérlegeléshez. A kiállítás summázás, összegzés, letisztulás és tisztánlátás. Valójában ez a kiállítás az első egyéni tárlatom. Eddig mindig más művészekkel állítottam ki, akár kettesben, de sohasem egyedül. Úgy érzem, hogy most szembe nézek önmagammal. Próbára teszem magam, feszegetem a határaimat. Talán most értem meg erre az első kiállításra. Így negyvenévesen.

Úgy gondolom, hogy a festészetem nem a természet utánzásáról szól. Nem azt festem, amit látok, hanem amit érzek. Az érzelmeket, a gondolatokat. Ezért nincs konkrét tér és idő a képeimen, hanem egy másik dimenzió, egy másik sík, egy meghatározatlan helyszín. A szemek mindig csukva vannak. Azt hiszem, hogy így tudunk befele figyelni igazán és a belső hangot meghallani. 

Számomra a festés nagyon nehéz. Sokat szenvedek, vajúdok, amíg megszületik egy kép. Megtörtént, hogy évekig festettem egy képet, mert nem tudtam kifejezni azt, amit akartam. De ugyanakkor az alkotási folyamat egy lehetséges út arra, hogy kifejezzem azokat a dolgokat, gondolatokat, amelyeket másképpen – szavakkal, gesztusokkal, beszéddel, írással – nem tudok visszaadni. Egy lehetséges út, hogy megörökítsem az életem nagy kérdéseit. És visszanézve lássam a tapasztalásaimat, a mérföldköveket, a hullámvölgyeket és az életemet magát a festményeimen, festményeimben. Amit létrehozok, talán nem más, mint egy festett napló.”