2020. július 6., hétfő

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Negyven éve, 1980. május 26-án indult a világűrbe a szovjet Szojuz-36 fedélzetén Farkas Bertalan, az első és eddig egyetlen magyar űrhajós. 

Farkas Bertalan 1949. augusztus 2-án a szabolcsi Gyulaházán született, a kisvárdai Bessenyei György Gimnáziumban érettségizett. Eredetileg labdarúgónak készült, de miután Nyíregyházán megismerkedett a sportrepüléssel, úgy döntött, hogy pilóta lesz. 1967-től a Kilián György Repülő Műszaki Főiskolán, majd 1970-től a szovjet Repülő Műszaki Főiskolán tanult. 1972-ben lett repülőtiszt, 1977-ben első osztályú vadászrepülő, a pápai repülőtéren szolgált.

A szocialista országok közös űrkutatási programja, az Interkozmosz keretében az 1970-es évek második felében vált lehetővé, hogy a szovjet Szojuz űrhajókon a tagországok egy-egy képviselője is feljusson a világűrbe. Magyarországra a tervek szerint ötödikként, 1979-ben került volna sor, a jelöltek kiválasztási folyamata 1977 tavaszán, a kecskeméti Repülőorvosi Vizsgáló és Kutatóintézetben kezdődött. Űrhajósnak a már sokrétű szűrésen, kiképzésen átesett vadászrepülőgép-pilóták jelentkezhettek, a hét alkalmas minősítést kapott jelölt közül a magyar és szovjet repülőorvosi bizottság együttes ülésén négyet választott ki. A Moszkvában végzett további vizsgálatok után Farkas Bertalan és Magyari Béla utazhatott családostul kiképzésre a Gagarin Űrhajós Kiképző Központba, népszerű nevén Csillagvárosba, Elek László és Buczkó Imre a kiképzés idején a tartalék szerepét töltötte be. 

A világűrbe induló jelöltről a szovjet hatóságok döntöttek. Választásuk már 1978-ban Farkas Bertalanra esett, akit szükség esetén Magyari Béla helyettesített volna, szovjet társaikkal együtt mindkettejüket kiképezték.

Az űrutazásra végül a tervezettnél egy évvel később került sor, mert az 1979. áprilisi szovjet–bolgár űrrepülés során a Szojuz-33 űrhajó műszaki hiba miatt nem tudott összekapcsolódni a Szaljut-6 űrállomással. A Szaljut alaplegénységét a szovjet–magyar űr- utazásra szánt Szojuz-34 űrhajóval kellett lehozni, és az a döntés született, hogy amíg a hiba okát nem tisztázzák, a következő páros nem szállhat fel.


Valerij Kubaszov parancsnok és Farkas Bertalan kutatóűrhajós 1980. május 26-án moszkvai idő szerint 21 óra 20 perckor indult útnak Bajkonurból a Szojuz-36 fedélzetén, Magyarország ezzel a nemzetek sorában hetedikként lépett ki a világűrbe. Az űrhajó május 27-én kapcsolódott össze a Szaljut-6-tal, ahol az április 10-én a Szaljut-35-tel érkezett Leonyid Popov és Valerij Rjumin fogadta őket. A nemzetközi személyzet egyhetes programjában több, magyar kutatóintézetek által tervezett orvosbiológiai, fémtechnológiai, fizikai, távérzékelési és erőforrás-kutatási kísérlet és megfigyelés is szerepelt.

Vizsgálták, hogyan termelődik az emberi szervezetben az interferon nevű fehérje a súlytalanság állapotában. A Pille sugárdózismérővel már a fedélzeten meg tudták állapítani az űrhajósok sugárterhelését, a Balaton nevű műszerrel a szellemimunka-végző képességüket vizsgálták. Felvételeket készítettek különböző természeti objektumokról és jelenségekről. Vittek magukkal magyar készítésű élelmiszereket is, kalocsai mintás konzervdobozban.

Farkas Bertalan utóbb elárulta, hogy hatvannyolc kilójával asztronautának vékonydongájú volt, szkafanderébe ólomtéglácskákat kellett szerelni, hogy meglegyen az előírt súlya. Egyik este magyar televíziós közvetítés keretében ő olvasta fel az esti mesét, ezért magával vitte a tévémacit is.

A szovjet–magyar űrpáros  1980. június 3-án ért földet Kazahsztánban. Ők voltak az elsők, akiknek a Földre visszaérkezés alatt 45-50 g-s túlterhelést kellett elviselniük. Farkas Bertalan hét napot, 20 órát és 45 percet töltött a kozmoszban, visszaemlékezése szerint leírhatatlan érzés volt meglátni Magyarországot a világűrből.

A magyarok kétórás késéssel, magyar idő szerint 22 óra 15 perckor értesültek a szenzációs hírről, amelynek hatalmas, nem csak központilag gerjesztett visszhangja volt. Az újságok különkiadásai mellett ellepték az országot az ingyenes és pénzért megvehető emléktárgyak, a Magyar Nemzeti Bank emlékpénzérmét, a Magyar Posta bélyeget bocsátott ki. Farkas Bertalan úttörőőrsök, szocialista brigádok alakultak, az LGT és a Neoton Família Asztronauta együttes néven közös dalt készített Magyar a világ-űrben címmel. Farkas Bertalant hősöknek kijáró tiszteletadással fogadták, megkapta a Lenin-rendet és a Szovjetunió Hőse kitüntetést, Magyari Bélával együtt a Magyar Népköztársaság Űrhajósa kitüntetést.

A nagy esemény emléke idővel megfakult, a rendszerváltozás már a tizedik évforduló megünneplését is elsodorta. Farkas Bertalan 1986-tól, közlekedésmérnöki diplomájának megszerzése után az MTA Interkozmosz Tanács kutatócsoportjának munkatársa, mérnök ezredes, 1995-től dandártábornok, a honvédség repülőszemlélő-helyettese volt. 1996-ban légügyi attasé lett az Egyesült Államokban, 1997-ben nyugállományba vonult. A Semmelweis Egyetem tudományos főtanácsadója, a Nemzetközi Űrhajósszövetségnek megalakulása óta tagja. Ma is kedvelt és népszerű személyiség, sokan megismerik és tisztelettel veszik körül.

Magyar ember rajta kívül csak egy járt az űrben, méghozzá saját pénzéből: az Amerikában élő, a Microsoftnál is dolgozó Charles Simonyi, azaz Simonyi Károly, aki 2007-ben és 2009-ben volt a Nemzetközi Űrállomás (ISS) ötödik, illetve hetedik űrturista-látogatója. Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter 2019 decemberi nyilatkozata szerint a következő magyar űrhajós  ISS-re való felküldése 2024-2025-ben lehet reális.




Kapcsolódó cikkek: