2019. április 24., szerda

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Európai Egyesült Államok, kétsebességes Európa vagy a nemzetek és régiók Európája?

Winkler Gyula - Fotó: Karácsonyi Zsigmond


Európai Egyesült Államok, kétsebességes Európa vagy a nemzetek és régiók Európája? Ezeket a kérdéseket boncolgatja Frank Engel, a luxemburgi Keresztényszociális Párt európai parlamenti képviselője és Winkler Gyula, az RMDSZ európai parlamenti képviselőjének a Kós Károly Akadémia Alapítvány kiadásában megjelent kötete, amelynek bemutatójára kedden került sor a Bernády Házban.
Frank Engel műve egy úgynevezett Kiáltványtervezet az Európai Egyesült Államokért, Winkler Gyula pedig Az egyesült Európa, egy másfajta Európa címmel egészítette ki Engel írását, amelyben az Európai Uniót egy közép-kelet-európai polgár szemével láttatja.
A kötetet Markó Béla szenátor, a Kós Károly Akadémia Alapítvány elnöke és Soós Zoltán, a Maros Megyei Múzeum igazgatója, az esemény házigazdája méltatta.
A nemzetek Európája
Markó Béla a pró uniós álláspontot állította szembe az euroszkeptikus szempontokkal, és rámutatott, hogy az Európai Unió ma már sok mindenre kötelez minket, ugyanakkor bizonyos jótéteményeit is élvezzük, amelyek azt mutatják, hogy van egy Európai Unió, amely működik, amelynek vannak előnyei és hátrányai, ezeket mindig mérlegre kell tenni. – Arról van szó, hogy ma, egy globalizálódó világban, egy globalizálódó gazdasági rendszerben elképzelhetetlen az, amit itt-ott hallunk, hogy egy-egy ország önállóan nézzen szembe a gazdasági kihívásokkal.
A szenátor szerint létfontosságú kérdés volt az integráció a közép-kelet-európai országok számára, főleg a biztonság szempontjából, amelyet az EU kínált cserébe a szuverenitásért. Vagyis biztonsági és gazdasági megfontolások voltak azok, amelyek szükségessé tették az integrációs folyamatot.
– A mi esetünkben, romániai magyarok esetében azt gondolom, az integrációt más, sajátos okok is indokolták. Az egyik az, hogy cserében a szuverenitásért demokráciát kínált Európa, intézményeket, kritériumrendszert, ez nekünk, magyaroknak rendkívül kívánatos volt, mert azt gondoltuk, demokratikus körülmények között a mi sajátos problémáink könnyebben oldódnak meg. A másik sajátos szempontunk az volt, hogy reméltük – és itt teljesültek a legkevésbé a reményeink –, hogy Brüsszel, az Európai Unió rákényszeríti ezeket az országokat, a mi esetünkben Romániát arra, hogy az etnikai együttélés megfelelő eszközeit használja, érvényesítse, úgymond a Nyugat-Európában már itt-ott, ilyen-olyan formában létező gyakorlatot presszió által rákényszerítse Romániára.
A továbbiakban arról beszélt, hogy ebben a térségben az elmúlt évszázadokban sok mindent kipróbáltak a népek, nemzetek az együttéléssel kapcsolatosan. – A monarchia típusú állam nem volt megoldás, a nemzetállamok biztos, hogy nem jelentenek megoldást, tehát akkor kizárásos alapon marad egy olyan Európai Unió, amely nem kizárólag és nem elsősorban a gazdasági kérdésekre ad választ, hanem a nemzetek és nyelvek kérdését tudja úgy rendezni, megoldani, hogy végre egy olyan közös Európában gondolkodjunk, amely a nemzetek Európája. Nem a nemzetállamok Európája, és nem is egy olyan Amerikai Egyesült Államok típusú szövetség, amelyben eltűnnek a nyelvi és kulturális különbségek.
Az egyesült Európa egy másfajta Európa
Winkler Gyula, a kötet társszerzője a Népújságnak nyilatkozva kijelentette: lényegében vitaindító kötet az, amit bemutattak Marosvásárhelyen. A vita az Európai Unió jövőjéről szól, nem a következő egy-két évről, hanem a tágabb perspektíváról, arról, hogy milyen úton vagyunk, és merre haladunk.
– Egész sor támogatója van a kétsebességes Európának. Tulajdonképpen ez is nyitott fogalom, mert két sebességről beszélhetünk Schengenen belül vagy kívül, az euroövezeten belül vagy kívül a nyugatiak és az új tagállamok esetében. Ezek mind olyan szétválasztó fogalmak, amelyek nem erősítik az európai egységet. Vannak ezenkívül olyanok, akik a nemzetállamok Európájában gondolkodnak, abban, hogy az EU maradjon egy laza szabadkereskedelmi egyezmény, és lényegében minden állam intézze a saját dolgait szuverén módon. Van végül egy olyan gondolat is, amely számunkra, erdélyi magyarok számára nagyon értékes, éspedig az, hogy térjünk vissza a gyökerekhez, térjünk vissza az alapító atyák eszméihez, térjünk vissza az '50-es években megkezdett útra, a föderális Európa útjára, amely nem csupán gazdasági unió, hanem politikai unió is. Ez nem jelenti a szuverenitás elvesztését a tagálla-mok számára, hanem sokkal inkább a szuverenitásnak a közös gyakorlását jelentené.
A továbbiakban kifejtette, hogy egész sor olyan terület van, amelyekkel kapcsolatban a közös döntés Brüsszelben ésszerűbb lenne. Példának az energiapolitikát említette, kijelentve, hogy ma Oroszország Közép-Kelet-Európa legfontosabb energiaellátójaként az oszd meg és uralkodj politikát gyakorolja.
– Úgy hiszem, aközött, hogy Bulgária a legolcsóbb és Románia a legdrágább gázt vásárolja meg az Európai Unióban, lehetne egy olyan elgondolás is, hogy az Európai Bizottsággal tárgyaljon Oroszország, és akkor az ilyen különbségek nem tudnának megjelenni.
A másik példát a diplomácia területéről vette. 28 nagykövetséget működtet a 28 uniós tagállam egy dél-amerikai országban. A képviselő szerint ezt a feladatot egyetlen uniós követség is elláthatná. Ugyanakkor beszélt a közösségi kérdésekről, és emlékeztetett, hogy az RMDSZ sok évvel ezelőtt azt mondta, hogy az erdélyi magyarság Európa-képe a közösségek Európájáról, a régiók Európájáról szól, és ha a szubszidiaritás elvének megfelelően a bennünket érdeklő döntéseket a közösséghez közeli szinteken hozhatnák meg a településeken, a megyékben, a régióban, akkor azok az erdélyi magyar érdeknek jobban megfelelnének.
A bemutató végén a szerző a hallgatóság kérdéseire válaszolt.