kedd, április 25, 2017

Ragyogjon a Napsugár!

Ünnepeltünk. Ünnepeltünk tiszta szívből, örömmel és méltósággal. Mert okunk volt az ünneplésre, kicsiknek és nagyoknak, ifjaknak és öregeknek. Az ünnepelt a Napsugár gyermekfolyóirat, amely immár 60 esztendeje bekopog minden magyar iskolába – de a határon túlra is eljut –, viszi a tudományt, a mesét, a szebbnél szebb gondolatot, és viszi a képet, rajzot, s gyermekek „maszatmunkáit”, helyet ad szárnybontogatásaiknak, és ahol nyitott ajtók és nyitott szívek várják, ott helyet kér magának, s marad, majd nélkülözhetetlen családtaggá válik. 

Március 18-án sereglettünk össze Kolozsvárra, a Báthory István Líceum dísztermébe, szerkesztők, szerzők, képszerkesztők, rajzolók, szállítók, olvasók, terjesztők. Jöttünk a szélrózsa minden irányából, hogy együtt legyünk, együtt örüljünk a születésnapnak. A szervezők nem magukat ünnepeltették, hanem nagy-nagy alázattal és szerénységgel az alkotást, ami maga a Napsugár. Nem a nehézségekről beszéltek, hanem az alkotások szépségéről és azok teremtő erejéről. A nyelvről és annak termékeiről, amelyek eljutnak a gyermekhez, akit formálnak, alakítanak, hogy Ember legyen belőle. Jó volt látni azokat a dolgozókat, akik a lap születésétől kísérik annak gazdagodását, látni az ősz hajak intő üzenetét: vigyázzatok e lapra úgy, ahogyan mi vigyáztunk rá, hallgatni az ifjú szerzők felolvasásait, és megállapítani: élni fog a lap, ha ilyen szerzők dolgoznak neki. 

A Magyar Opera emeleti folyosóját a 60 esztendő képanyaga díszítette, áttekintést kaptunk a 60 esztendő színes, beszélő világáról. És mellettük láthattuk alkotóikat, legtöbbjüket élőben. 

A gálaműsor minden lelki húrt megremegtetett. A zeneiskola 120 tagú kórusa tíz ország tíz nyelvén énekelt dalait zengte a Tokos zenekar kíséretével. Testközelből láthattuk, hallhattuk a Cickom hármast, a mérai Cifrákat, a szamosújvári szórványkollégium gyermekeinek a Toborzóját, és sok-sok más, látásra, hallásra, megélésre érdemes műsorszámot. 

És a vége. A vége egy igaz mese volt. Elkészült a hamuban sült pogácsa (mézeskalács szív-tulipános mintával), amit Csipike és Kukucsi cipelt elénk egy hatalmas kosárban, s távozáskor mindenkit megajándékoztak ezzel az égi eledellel. 

Ahol egy ilyen hattagú lelkes csapat ilyen ünneppel tud megajándékozni egy kétezres közönséget, ott a szeretet a vezető, és minden lélektől lélekig ér. 

Áldja meg az Isten ezt a napsugaras csapatot, hogy még sokáig éltessék a Napsugarat!

Mert mibennünk zeng a lélek, 

minket illet ez az élet. 

Zeng a lélek, zeng a szó… (Nagy László)

Bárdosi Ilona