Nagy Attila: Két töltelék

Hommage à Rutebeuf

Iszom a kávét Sólyomnál

Légy zümmög el az orromnál

Mintha régóta orrolnál

Szállna el légy az orrodnál

Nő voltál szép és kedves is

Ha kellett száraz s nedves is

Tudtál kacagni bőgni s néha

Kihívó voltál szép Heléna

De lekopott rólunk kedv s zománc

Szerelem volt ó fess románc

Ülünk immár mint fedő alatt

Két töltelék két ágrólszakadt

S kérdjük az egymás illatában

Maradt-e még ott kint a tálban

Számunkra is egy kis körett

Vagy minden morzsát is fölett

A zűrnép a sok seggnyaló

A gőg s szeszély a meghaló

Síránkoznék lám hozzád bújva

Melled havára hullva újra

Iszom a kávét Sólyomnál

Légy zümmög el az orrodnál

Mintha már nem is orrolnál

Nevetve bennem szóródnál