hétfő, szeptember 25, 2017

A medve nem plüssmaci

Ki vállalja a felelősséget a vadkárokért?
Fotó: Csegzi Sándor

Ilyenkor, télen a medve visszavonul a barlangjába, hogy átvészelje a táplálékszegény telet. Ám úgy tűnik, hogy nemcsak a nagyvad alussza téli álmát, hanem a több mint két éve húzódó kárrendezés is. Csak Nyárádmagyaróson 2014-től több mint 50 kárrendezési ügy vár megoldásra. Ennél több iratcsomót állítottak össze a szomszédos Hargita megyében, a megyei tanács is lépett. Alapos felmérés készült a medvékről, azzal a céllal, hogy az ügyet Brüsszelben az Európai Bizottság elé terjesszék. 

 

A felmérés következtetései 

A Hargita Megyei Tanács létrehozott egy szakértőkből álló csoportot, amely alapos tanulmányt készített. Az adatgyűjtéshez Hargita Megye Tanácsa elemzőcsoportjának munkatársai interjút készítettek Both Józseffel, a Hargita Megyei Környezetvédelmi Ügynökség természetvédelmi osztályának vezetőjével, Márton Istvánnal, a Hargita Megyei Tanács Vidékfejlesztési Egyesületének igazgatójával és Vakaria Ernő gyergyószárhegyi gazdával. Ezenkívül figyelembe vették a témában készült tanulmányokat, és levélben megkeresték az érintetteket, többek között a vadásztársulásokat, közbirtokosságokat, természetvédő csoportokat, kórházakat, polgármesteri hivatalokat, a Hargita és a Vráncsa megyei környezetvédelmi ügynökséget, a környezetvédelmi minisztériumot. A tanulmányban a hazai, a külföldön, illetve az Európai Unióban élő medvék védelméről szóló keretegyezményre is hivatkoztak. 

Borboly Csaba, a Hargita Megyei Tanács elnöke a sajtónak azt nyilatkozta, azért volt szükség a felmérésre, mert „Hargita megyében érezhetően fokozódik a konfliktus a medvék és a lakosság között, a vadkárok száma megtöbbszöröződött az elmúlt időszakban, a medvék élelemkeresési útjaik során gyakran merészkednek lakott övezetbe, és nemcsak anyagi kárt okoznak, hanem egyre nagyobb veszélyt jelentenek az emberekre is. A vadkár mellett az emberéletet veszélyeztető támadások száma is növekedett, 2014-ben 15 alkalommal támadt medve emberre, és az idén is több mint tíz eset volt…” 

A megyei tanácselnök tudomása szerint az európai medveállomány 40%-a Romániában található. A brassói erdőgazdálkodási egyetem kutatása szerint 2013-ban közel 6200 medve élt Romániában. Azonban ez nem egyezik a valós adattal, mivel nem végeztek tudományos megalapozottságú felmérést a hazai medveállományról.

A tanulmány – a vadásztársasá-gok nyilatkozataira hivatkozva – elismeri, hogy reális számuk kétszerese, esetenként háromszorosa az ideális egyedszámnak. Túlszaporodásuk fő oka az idős, hím egyedek hiánya, amelyek a reprodukciós folyamatban elpusztítják az újszülött, gyenge bocsokat, így szabályozva a populációt. Ennek egyik oka az, hogy a felnőtt hímek jelentik a több pontot jelentő és természetesen anyagi értékben is mérhető trófeát, így a vadászok előszeretettel ejtik el őket. Az idős példányok hiánya következtében a 3-4 éves fiatal egyedek válnak anyamedvévé. A bocsok kétéves koruk után elhagyják anyjukat, és a lakott területek közelébe merészkednek könnyű élelemszerzés céljából; ezt pedig továbbörökítik a fiatalabb generációnak. A jelenség megfékezéséért – a tanulmány egyik következtetéseként – a csoport javasolja, hogy be kellene vezetni a 200-250 pontnál nagyobb egyedek kilövésének korlátozását, s azt is, hogy a kilövési engedélyek számát a jelentett káresetek függvényében határozzák meg. Mint ismeretes, a medvevadászatot is tiltja a 2006. évi 407-es vadászati törvény. Vadászatuk csak abban az esetben engedélyezett, amennyiben a populáció csökkentése szükségessé vált, vagy kárt okoznak. Ez minisztériumi rendelettel lehetséges. A medvepopuláció valós számának meghatározása a vadászterületeket adminisztráló szervek hatáskörébe tartozik. Ezeknek a szerveknek a feladata tehát, hogy az optimális egyedszám ismeretében intézkedéseket kezdeményezzenek, amennyiben a populáció túlszaporodását észlelik. 

A vadásztársaságok felhívták a figyelmet arra is, hogy személyi sérülés esetén nagyon hosszú a beavatkozási idő, napokba telik, ameddig a minisztérium kibocsátja a kvótán felüli kilövési engedélyt. A jogszabály hiányosságai között említik, hogy nincs tisztázva, mi az eljárás személyi sérülés esetén, kihez kell fordulni és mire lehet számítani, ki téríti meg az esetleges kórházi költségeket, elhalálozás esetén pedig a temetkezési költséget. 

A vadkár megelőzésére villanypásztor felszerelését javasolták a gazdáknak. Ugyanakkor arra kérik a hatóságokat, hogy csökkentsék a kárterítés folyamatát és idejét. Az ügyintézést pedig a megyei környezetvédelmi ügynökségekre bíznák. Sajnos, azzal is tisztában kell lenni, hogy az emberi tevékenység zavarja az állatok életterét. Nemcsak a mértéktelen erdőirtás, hanem a kaotikus legeltetés és az erdei gyümölcsök nagyobb mértékű begyűjtése, sőt az erdei motoros sportok is. 

A megyei tanács elnöke szerint azért fordulnának a tanulmánnyal Brüsszelhez, hogy az Európai Bizottság vizsgálja felül a Romániában is alkalmazott, a védett fajokra, így a medvére is vonatkozó európai uniós környezetvédelmi (1979-es Berni Egyezmény, illetve az 92/43/EGK-irányelv) keretegyezményt, mivel az Európában élő kárpáti barnamedve populáció jelentős hányada Románia hegyvidékeire koncentrálódik, s így szűkül az egy egyedre jutó élettér, amiért fokozott veszélyt jelentenek a lakosságra. Az unió szintjén általános érvényű környezetvédelmi eljárások medvékre (s nem csak) vonatkozó része Románia esetében vitatható, más országokhoz viszonyítva itt enyhébb intézkedések is megfelelőek lennének a medvefaj védelmére, fennmaradására. 

Az uniós keretirányelvek felülvizsgálatán kívül az erre vonatkozó hazai törvénykezést is módosítani kell. A tanulmány alapján az elemzőcsoport javaslatokat is megfogalmazott, többek között azt, hogy a vadkárok polgármesteri hivataloknál történő bejelentésére álljon több mint 24 óra az érintettek rendelkezésére, és legyen lehetőség a hivatalos bejelentésre a 112-es sürgősségi számon. A bejelentés során felmerülő költségek (pl. szállítás) is képezze a kár részét, és kerüljön megtérítésre. Sürgősségi esetekben a beavatkozási kérelmet bírálják el 24 óra alatt, vagy az elbírálást delegálják a megyei ügynökségeknek, az eljárás gyorsítása céljából. Tehát rövidíteni kell a bejelentés és a beavatkozás engedélyeztetése közötti időt. 

Személyi sérülések esetén is legyen kompenzáció, a sérülés mértékétől függően. Ugyanakkor meg kell nevezni a felelős hatóságot, intézményt a kompenzáció megállapítására, elszámolására. A vadak által okozott minden bárminemű anyagi kár kerüljön megtérítésre, mivel jelenleg ez csak a mezőgazdasági terményben, állatállományban esett kár esetén igényelhető. 

Borboly Csaba szerint „mind-ezek ismeretében olyan sürgős intézkedésekre van szükség, amelyek megoldják a közbiztonság kérdését, szem előtt tartva természetesen a medvék ökológiai jellemzőit. Figyelembe kell venni a terület medvepopulációjának eltartóké-pességét, hiszen azok a medvék, amelyek rendszeresen bevándorolnak a lakott területekre, gyakorlatilag kiszorultak az erdei élettérből, ami azt feltételezi, hogy annak a területnek a medveeltartó képessége csökkent, ezért a javaslatok között szerepel a medvepopuláció valamilyen szintű szétosztása, elszállítása más, hasonló adottságokkal rendelkező élőhelyekre. Ez azonban más országokban nem vezetett eredményre, hiszen a medvék visszatérnek eredeti helyükre. Ezért is kellene Romániának újratárgyalnia a kárpáti barnamedve kvótájára vonatkozó európai uniós egyezményt, illetve, követve más EU-s példákat, előtérbe helyeznie az emberi életet.

Borboly Csaba ezt a kérdést az Európai Bizottság Régiók Bizottsága Környezetvédelem, éghajlatváltozás és energiaügy (ENVE) szakbizottságának ülésén is előterjesztette. A bizottság tagjai közül többen megígérték, hogy a helyszínen tájékozódnak a medvék helyzetéről.

 

A minisztérium mindegyre leveszi a napirendről a „medveügyet”

Tudomásunk szerint Korodi Attila volt környezetvédelmi miniszter kezdeményezte, hogy a tárca szakértői dolgozzanak ki egy olyan jogszabályt, amellyel a későbbi, a Hargita Megyei Tanács által megrendelt tanulmányban javasoltakra is választ adnak. Ez a munka folyamatban volt, amikor az RMDSZ miniszterét kormányváltást követően Leocadia Graziela Gavrilescu váltotta fel. S bár az azóta szintén leváltott miniszter egy marosvásárhelyi sajtótájékoztatón a Népújság felvetésére személyesen megígérte, hogy lép az ügyben, nem történt semmi. Mi több, azzal a javaslattal állt elő, hogy hozzanak létre megyei medvekommandókat. Gavrilescu asszony elképzelése szerint minden megyét ellátták volta Dacia Duster terepjárókkal, altatólövedékes puskákkal és természetesen a megfelelő személyzettel. A medvekommandót támadás vagy a nagyvad által okozott kár esetén kellett volna értesíteni. Az egységnek az lett volna a feladata, hogy a jelzett területen becserkéssze, elaltassa, majd áttelepítse a veszélyt jelentő állatot. Szakértői tanácsra – a költségekre hivatkozva – megbukott a javaslata, majd nem sokkal később ő is. Helyét a Cioloş-kormányban a korábban Brüsszelben dolgozó Cristina Pasca Palmer vette át, aki még annyit sem ért a környezetvédelemhez, mint elődje, aki a szaktárcában dolgozott. 

Korodi Attilát december közepén arról kérdeztük, időközben lépett-e a minisztérium „medveügyben”. A volt miniszter elmondta, a csíki önkormányzat javaslatai eljutottak a minisztériumba, s ezek valóban alapul szolgálhattak volna arra, hogy jogszabályba foglalják azokat a hiányosságokat, amelyeket ezen a téren tapasztaltak, de nem történt semmi. Pedig csupán arról lenne szó, hogy olyan minimális együttélési szabályokat kell rögzíteni, amelyek mindkét félnek (ember és medve) megfelelnek. Amint a Hargita Megyei Tanács felmérése is igazolja, a legfontosabb probléma, hogy a fakivágások miatt a medve élettere csökkent, az erdei gyümölcsök ipari mennyiségbeli begyűjtése okán az élelme is kevesebb lett, ezért az ember által megtermesztett gyümölcsöt keresi. 

A volt miniszter elmondta, tudomása szerint 2014-ben a környezetvédelmi alapban volt elkülönített összeg a medvék okozta károk törlesztésre, de ebből a bürokrácia miatt szinte semmit sem költöttek el, így 2015-re már nem is szántak erre pénzt. „Sajnos, egy évet megint elvesztettünk ezen a téren, mert a vadkárok kifizetésében tudomásom szerint tavaly tavasz óta nem történt semmi, és emiatt is nőtt a feszültség a hegyvidéki településeken. Lassan eltelik egy újabb év, és a nulláról kell kezdeni a tárgyalásokat a minisztériumban.” 

Korodi szerint a kártérítés továbbra is túl van bürokratizálva. Javaslata az volt, hogy a kárrendezés kerüljön a megyei környezetvédelmi ügynökségek hatáskörébe, hiszen ott tartják nyilván a megyebeli medvelétszámot. A bejelentést követően pedig az ügynökségek rendelkezésére bocsátanák az erre szánt pénzkeretet is. Nem lehet egy törvénnyel megoldani a „medveügyet” – mondta Korodi Attila, hiszen a Hargita Megyei Tanács felmérése is igazolja, hogy ennél sokkal komplexebb az ügy, megoldást kell találni a szigorúan védett faj, ugyanakkor az emberi élet védelmére, illetve mind az anyagi, mind a sérülés, netán haláleset miatti kártérítésre. Ehhez olyan kormányhatározatokra van szükség, amelyek több minisztériumot (mezőgazdasági, belügy stb.) érintenek. Az jó, hogy az erdészeti felügyelőség átalakult erdészeti őrséggé, de ezen belül a medvekérdésben tisztázni kell, hogy ki vállalja a felelősséget: a környezetvédelmi felügyelőség, az erdészeti őrség, netán a minisztérium? Ki írhat ki és bonyolíthat le pályázatot villanypásztorok beszerzésére, hiszen nem „az imidzsjavító kommandók bevetése jelentené a konkrét lépést”. 

A környezetvédelmi minisztériumnak kellene pályázatot előkészítenie, amelyet uniós alapokból finanszíroznának a medvék genetikai állományának vizsgálatára. Ha néhány évet a genetikai leletvételre szánnának, pontosan meg lehetne határozni az egyedek számát, életterét, vándorlási útvonalát. Ez a módszer más országban bevált. S ebben a munkában lenne összehangolt feladata az erdészeti felügyelőségnek, a környezetvédelmi ügynökségnek vagy akár a civil szervezeteknek a medvekárok által érintett megyékben. Miután elkészül a felmérés, erre alapozva, működőképes rendszert kell kiépíteni a medvék megfigyelésétől a kártérítésig. Brüsszel pedig akkor játszik ebben a kérdésben fontos szerepet, ha valóban beigazolódik, hogy Romániában túlméretezett a medveállomány, s akkor olyan döntést kell hozni, ami ezt kiigazítja. Mivel védett állatfajról van szó, ehhez valóban kell Brüsszel engedélye is. 

A volt miniszter szerint a Hargita Megyei Tanács felmérése figyelemfelkeltő akció. Olyan tényekre világított rá, amelyekről a minisztériumban már rég tudnak, hiszen korábban készültek ehhez hasonló felmérések.

– Valakinek fel kell vállalnia az országban azt a felelősséget, hogy a korábban említettek alapján végleg megoldja ezt a kérdést. Eddig azt tapasztaltam, hogy ha valaki bekerül a környezetvédelmi minisztériumba, a medvét rögtön plüssmacinak tekinti, és úgy gondolja, nem kell fontosságot tulajdonítani neki, és ezért mindig lekerült a napirendről a „medveügy” – mondta a Népújságnak Korodi Attila.