Legyen a városnak szellemisége!

• 2015-02-27 13:09:33

• Kaáli Nagy Botond

Van-e Marosvásárhelynek szellemisége? Minden bizonnyal. De miből áll ez a szellemiség, milyen a város kulturális élete, mit lehetne tenni, hogy az még színesebb, még érdekesebb, a rendezvényei pedig még népszerűbbek legyenek?

Van-e Marosvásárhelynek szellemisége? Minden bizonnyal. De miből áll ez a szellemiség, milyen a város kulturális élete, mit lehetne tenni, hogy az még színesebb, még érdekesebb, a rendezvényei pedig még népszerűbbek legyenek? A Bethlen Gábor Egyesület immár hagyományos vitaestjeinek legutóbbi eseményén erről is szó esett. Legyen a városnak szellemisége! – e címet viselte a Jazz&Blues Club Piano-termében szervezett beszélgetés, amelyre szép számban érkeztek magyar és román résztvevők, beszélgetőpartnerek.

„Független, progresszív, alternatív, alulról szerveződő, kísérletező, újító. Vannak-e olyan alkotók vagy kulturális csoportosulások Marosvásárhelyen, amelyek ezekkel a szavakkal jellemezhetők? Ha igen, kik ők? Ismerik-e egymást, szimpatikusak-e egymásnak, alkalomadtán hajlandók-e együttműködni? Akarnak-e élni azzal, hogy egyazon városban tevékenykednek, hajlandók lennének-e együtt formálni, alakítani Marosvásárhely kulturális arculatát? (…) Azokra fókuszálnánk, akiket nem kötnek állami intézményes keretek, önállóan kezdeményeznek kulturális megmozdulásokat, tehetségesek, elégedetlenek és nem félnek a kockázattól. Használni akarják a város nyújtotta lehetőségeket, azokat is, amelyekre eddig nem gondolt senki. Tevékenységükkel jobb, európaibb, otthonosabb, ingergazdagabb, vidámabb, élménydúsabb várossá teszik a helyet, ahol élünk. Tehát egyrészt Marosvásárhely alternatív művészeti szcénájára vagyunk kíváncsiak, másrészt olyan kultúrafogyasztókra, művészetkedvelőkre, kulturális programszervezőkre, akik szeretik, ha pezseg a város kulturális élete, és nem riadnak vissza attól, ami új, friss, meglepő, más. Őket hívjuk most egy közös beszélgetésre. Szeretnénk megteremteni a feltételeket ahhoz, hogy ezek az alternatív kultúrateremtő erők összekapcsolódhassanak, kommunikáljanak egymással, működjenek együtt. Olyan képzőművészeket, zenészeket, írókat, színházi embereket szólítunk meg (nem-zetiségtől függetlenül), akik a maguk területén komoly, minőségi munkát végeznek, ám egymásról keveset tudnak. És olyan kultúrafogyasztókat, akik hozzánk hasonlóan úgy vélik, hogy a városnak hasznára lehet egy ilyen hálózat kiépítése. Úgy gondoljuk, hogy amennyiben kiépülne ez a hálózat, sokkal közelebb kerülnénk ahhoz, hogy Marosvásárhely fontos szereplő legyen az ország kulturális térképén. A cél tehát a hatékony párbeszéd beindítása a város művészei között Marosvásárhely új kulturális arculatának, voltaképpen a város szellemiségének megteremtése érdekében” – írják a vitaest szervezői, a beszélgetés pedig ezen kérdésekre adott méltó válasznak bizonyult.

A rendezvényen bárki felszólalhatott, és igen sokan éltek is ezen lehetőséggel. A vitaindítóban felvetett ötletekkel kapcsolatosan pozitív példaként említődött Berlin és Sepsiszentgyörgy, Székely Csaba drámaíró pedig egy olyan zárt Facebook-csoport létrehozását említette, amelyre bárki felvételét kérheti és amelynek tagsága elsősorban képzőművészekből, színházi szakemberekből áll. B. Szabó Zsolt, az Erdély FM munkatársa „túlbuzgó kultúrafogyasztóként” fogalmazta meg véleményét. Mint mondta, a vásárhelyi kulturális élet igen színes, de nagy problémája, hogy minden intézményekben zajlik és semmi sem a közös térben. Nem sokszínűségre, hanem fúzióra, kommunikációs pontokra van szükség. Igen fontos a közönség nevelése, nem csak a kiszolgálása. Vásárhelyen vagy kiállítás, vagy könyvbemutató, vagy színházi előadás van. Az események jellegének kellene kortársibbnak lennie. Hiányzik a kritika. Ha van is próbálkozás, azt magasról és rögtön elnyomják, úgy gyorsan átmegy személyeskedésbe. Ugyanakkor megemlítette egy próbálkozásukat: kortárs zenei fesztivált kívántak szervezni Marosvásárhelyen, de nem sikerült, útját állta a bürokrácia és az, hogy mindenki, akit megkerestek, a saját hasznát leste. Sepsiszentgyörgyön rögtön kaptak mindent, amire szükség volt, mert ott van egy kultúrafogyasztó és -szervező közösség, a kultúra pedig nem csak intézményekből áll. Bartha József képzőművész elmondta, negyedszázados kiállításszervezői tapasztalata alapján azok a tárlatok voltak a legsikeresebbek, amelyeket összekötöttek más rendezvényekkel is, például az Alter-Native rövidfilmfesztivállal. A kortársiság nem azt jelenti, hogy valami nagyon elvont dolgot kell megmutatni a közönségnek – a kortárs kultúrának meg kell keresni azon pontjait, amelyek segítségével a publikum kinyílik, befogadóbbá válik.

Ungvári Zrínyi Imre filozófus, a beszélgetés moderátora hozzátette, az alkotók hálózatait kellene összekapcsolni – azon művészekét, akik mögött nem áll intézményes háttér. A Yorick Stúdió vezetője, Sebestyén Aba színművész, rendező például ilyen alkotó. – Az idén tízéves Yorick Stúdiót szakmai elégedetlenségből hoztuk létre. Vásárhely nem bunkó, számos nagyon érdekes fiatal és nagyszerű szellemi kondícióban élő idősebb ember él itt, akik értékelik a munkánkat. Fiatal színészek, rendezők, írók megnyilvánulásait próbáltuk és próbáljuk támogatni, és nagyon szeretnénk, ha a Mészárosok bástyájában (amit még mindig restaurálnak) lévő székhelyünkön szervezhetnénk egy olyan estet, amely például happening-gel kezdődne, kiállítással, majd színházi előadással folytatódna, és koncerttel vagy bulival érne véget. Ez igazi fúzió lenne, és ha nem lennék naiv idealista, már rég feladtam volna mindent. Eliodor Moldovan, a K'ARTE Egyesület vezetője saját projektjeikről, az egyesület szervezte, méltán népszerű filmfesztiválokról szólt, és hozzátette, nagyszerű volna az említett közös platform létrehozása. A volt Textila gyár emeletén működő, kiállításokat, koncerteket szervező, színházi előadásokat támogató Club 180 képviselője elmondta, saját kezük munkájával újították fel a helyiséget, és szeretnének együttműködni más rendezvényszervezőkkel, a vásárhelyi magyar közönség előtt még ismeretlen tér tárt kapukkal várja a különböző kulturális események szervezőit, hiszen Kolozsváron is a különböző, de hasonló jellegű terek reklámozzák egymást, népszerűsítik egymás működését.

Dancs Péter és Demeter „Döme” József, a beszélgetésnek otthont adó Jazz&Blues Club tulajdonosai a kulturális eseményeket szervező, de gazdasági vállalkozás működtetőiként szólaltak fel. Mint mondták, a dzsesszklub kétnyelvű és befogadó: elsősorban a zene, a tánc és a színház alkotja a kínálatot, de bárkit szívesen látnak, aki hozzájuk fordul és művészetekkel, nem politikával foglalkozik. Emögött hatalmas munka van, Vásárhelyen pedig közönség nincsen.

– Ugyanazon embereket látjuk évek óta. Hiába próbáljuk őket megszólítani, a művészetisek, színisek, orvosisok érdektelenek maradnak. Pedig mindenben nyitottak vagyunk, és nagyon változatos programot kínálunk. A művészek sem kíváncsiak egymás előadásaira, pedig régebb nagyon sokszor együtt buliztunk. Érdekes, hogy az estjeinkre vagy magyarok, vagy románok jönnek. Kulturális szinten ez még mindig probléma, és nem akarunk róla tudomást venni. Az általunk is szervezett dzsesszfesztivált például a haveri kör tartja el. Lassan nincs akinek minőségi zenét játszani: az idősebbek nem járnak ki, a fiatalokat pedig nem érdekli – vonta le Döme a szomorú következtetést. Szabó Róbert Csaba író, a Látó szépirodalmi folyóirat szerkesztője a lap által szervezett irodalmi estekről szólt.

– A folyóirat két-három éve a G. Caféban tartja irodalmi színpadát. A Látó intézmény, pályázatok útján tudunk behozni olyan pénzeket, amelyeket alternatív célra csatornázhatunk. Az alternatív helyszínekkel, például a G. Caféval a közönségünk egy részét ugyan elvesztettük, de olyanokat nyertünk meg vele, akiket egyébként soha nem láttunk volna. Mindenképpen nyitottak vagyunk az új terekre, kezdeményezésekre. Csak a román szerzők jelenlétének hiányát fájlalom, szívesen elmennék például Cărtărescu vásárhelyi szerzői estjére. Kovács András Ferenc költő, a Látó főszerkesztője hozzátette: Vásárhelyen azért nehéz megmozgatni az embereket, mert a rendezvényszervezők mindig rétegeket érintenek meg, a közönséghez pedig generációsan jut el az adott esemény. Holott a slam-poetry műfaját a Látó hozta el Erdélybe, és indította el a máig népszerű slam-estek sorozatát. Ha lenne egy olyan közös platform, honlap, közösségi oldal, amelyen minden kulturális civil szerveződés látható lenne, az segítene a közönségen és szervezőkön egyaránt – vélte Kovács András Ferenc a további véleményekben gazdag, érdekes vitaesten.