kedd, június 19, 2018

Fülöp Kálmán 70

Fülöp Kálmán a Népújság Múzsa című irodalmi-művészeti mellékletében tűnt fel, és hamarosan verseskötete is megjelent. Bölöni Domokos író, szerkesztő látta meg a verselgető emberben a költőt, egyengette útját. Fülöp Kálmán 1948. május 30-án született Marosvásárhelyen. A Kis-Küküllő menti Nagykenden nevelkedett, elemi iskoláit is ott végezte. Erdőszentgyörgyön járt középiskolába, érettségi után a Kolozsvári Református Teológián folytatta tanulmányait. Egy baleset miatt szépen indult pályája sajnálatosan félbeszakadt. Nagykenden él.

Költészetének alakulásában meghatározó a teológián töltött időszak. Itt ismerkedik meg Karl Barth dogmatikájával, valamint Hegel, Kant és Schleiermacher filozófiájával. Első verse 1997 húsvétján jelent meg, Elégia a Megváltóhoz címmel. 2000-ben jelent meg első verseskötete. Emberi-költői hitvallásának példája: „Hallgasd a bensőd,/ és határozz,/ hogy mit cselekszel,/ mit teszel…// A lélek útja/ oda vezet,/ ahová hittel/ érkezel,// nincs más vezér,/ csak ami benned/ szorong, és/ apró, néma/ jelre vár –,/ ha kéred,// Tőle megkapod –, szívedben rég/ sarjad az eszme: – kalász kelyhében/ ring a nyár.”

Hetvenedik születésnapjára látott napvilágot újabb kötete, a Kéz a kézben, az őt mindenkor segítő helyi önkormányzat anyagi támogatásával.

Fülöp Kálmán kötetei: Egyedül a parton, 2000, Elégia a Megváltóhoz, 2010, Verőfény. Válogatott versek, 2013, Harmat a fény porában, 2015, Kőbe vésett pillanat, 2016, Angyalok keresnek, 2017, Kéz a kézben, 2018.

Könyveit Bölöni Domokos gondozta. Műszaki szerkesztőjük Donáth Nagy György, a kötetborítók Kedei Zoltán marosvásárhelyi festőművész alkotásainak a felhasználásával készültek.

 

Hol lesz…

Kopogtat az este a kertben –

vállunkra hajlik a lenyugvó,

fáradt nap tüze,

hazahívnak a harangok,

meg sem kérdezik,

hol voltunk, mit csináltunk,

hol lesz porunk helye –

csak átölelnek

az érdes dallamok,

kihullunk az időből,

mint kőbe zárt titkaink

sajgó szívzöreje.

 

 

Névjegykártya

Hogyan törj ki

önmarcangolásod

gyűrűjéből?

Homlokod ráncait

morzsolja már

az arcodra száradó

nappalok rendje –

csendes beszélgetések

mosolyba kapaszkodó

csillogása szemedben…

A valóság-vonatok

füttyei jelzik, hogy

fogynak, nagyon fogynak

a vakolatukat hullató

lélek-állomások,

és nem tudod,

melyik lesz az utolsó…

Addig is, maradj

mindenkori önmagad,

mert ez lesz névjegyed

a feltámadás pecsétjén.

 

Tétova kérdés

Ha majd szempillámra

örök álom cseppen,

verseimnél nektek

ki beszélne szebben?