2024. május 18., szombat

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely


Fülöp Kálmán a Népújság Múzsa című irodalmi-művészeti mellékletében tűnt fel, és hamarosan verseskötete is megjelent. Bölöni Domokos író, szerkesztő látta meg a verselgető emberben a költőt, egyengette útját. Fülöp Kálmán 1948. május 30-án született Marosvásárhelyen. A Kis-Küküllő menti Nagykenden nevelkedett, elemi iskoláit is ott végezte. Erdőszentgyörgyön járt középiskolába, érettségi után a Kolozsvári Református Teológián folytatta tanulmányait. Egy baleset miatt szépen indult pályája sajnálatosan félbeszakadt. Nagykenden él.
Költészetének alakulásában meghatározó a teológián töltött időszak. Itt ismerkedik meg Karl Barth dogmatikájával, valamint Hegel, Kant és Schleiermacher filozófiájával. Első verse 1997 húsvétján jelent meg, Elégia a Megváltóhoz címmel. 2000-ben jelent meg első verseskötete. Emberi-költői hitvallásának példája: „Hallgasd a bensőd,/ és határozz,/ hogy mit cselekszel,/ mit teszel…// A lélek útja/ oda vezet,/ ahová hittel/ érkezel,// nincs más vezér,/ csak ami benned/ szorong, és/ apró, néma/ jelre vár –,/ ha kéred,// Tőle megkapod –, szívedben rég/ sarjad az eszme: – kalász kelyhében/ ring a nyár.”
Hetvenedik születésnapjára látott napvilágot újabb kötete, a Kéz a kézben, az őt mindenkor segítő helyi önkormányzat anyagi támogatásával.
Fülöp Kálmán kötetei: Egyedül a parton, 2000, Elégia a Megváltóhoz, 2010, Verőfény. Válogatott versek, 2013, Harmat a fény porában, 2015, Kőbe vésett pillanat, 2016, Angyalok keresnek, 2017, Kéz a kézben, 2018.
Könyveit Bölöni Domokos gondozta. Műszaki szerkesztőjük Donáth Nagy György, a kötetborítók Kedei Zoltán marosvásárhelyi festőművész alkotásainak a felhasználásával készültek.
 
Hol lesz…
Kopogtat az este a kertben –
vállunkra hajlik a lenyugvó,
fáradt nap tüze,
hazahívnak a harangok,
meg sem kérdezik,
hol voltunk, mit csináltunk,
hol lesz porunk helye –
csak átölelnek
az érdes dallamok,
kihullunk az időből,
mint kőbe zárt titkaink
sajgó szívzöreje.
 
 
Névjegykártya
Hogyan törj ki
önmarcangolásod
gyűrűjéből?
Homlokod ráncait
morzsolja már
az arcodra száradó
nappalok rendje –
csendes beszélgetések
mosolyba kapaszkodó
csillogása szemedben…
A valóság-vonatok
füttyei jelzik, hogy
fogynak, nagyon fogynak
a vakolatukat hullató
lélek-állomások,
és nem tudod,
melyik lesz az utolsó…
Addig is, maradj
mindenkori önmagad,
mert ez lesz névjegyed
a feltámadás pecsétjén.
 
Tétova kérdés
Ha majd szempillámra
örök álom cseppen,
verseimnél nektek
ki beszélne szebben?

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató