vasárnap, július 23, 2017

290 éve született Mátyus István, a humanista orvos

290 éve, 1725-ben  Kibéden született  és  1802. szeptember 6-án halt meg  a humanista gondolkodású dr. Mátyus István. Az elmúlt esztendőkben méltattuk mint Marosszék első orvosdoktorát, tudósát, polihisztorát, enciklopédikusát,  a magyar nyelv és a magyar orvosi nyelv művelőjét. Ma Mátyus Istvánra, a humanistára emlékezünk.

Az 1400–1500-as évek olyan ismereteket hoztak, amelyek alapvetően megváltoztatták a tanult embereknek a világról, az életről, a természettudományról addig kialakított gondolkodását, világképét. Ez volt a reneszánsz, az újjászületés kora. Az új eszmék, ismeretek alapján születik a humanizmus, amely az emberről, a világegyetemben elfoglalt helyéről újfajta gondolkodást  teremt. Az itáliai humanizmus Mátyás király udvarában, majd Erdélyben is teret hódított. A humanista érdeklődési körökben a latin nyelv mellett az anyanyelv az irodalomban és természetesen a természettudományokban is helyet, sőt, elsőbbséget követelt. Később, a felvilágosodás korában az új humanista eszmék az erdélyi iskolákat, köztük Marosvásárhelyt  is elérték, s hatottak azokra a diákokra, akik a nyugati országok haladó szellemiségű egyetemeire igyekeztek. Így Mátyus Istvánra, a marosvásárhelyi református kollégium diákjára is termékenyen hatottak az új tanok, melyeket később fegyverként alkalmazott a feudális viszonyok lebontásában.

A felvilágosodás tipikus világi fejlődést célzó, egész Európát behálózó világi mozgalom. A franciáknál az enciklopédikusok, a németeknél a racionalisták voltak ezen irányzat képviselői. Célkitűzése megóvni a népet az ősi babonáktól, megszabadulni az előítéletektől. Szolgálatába szegődik a filozófiai gondolkodás is, amelynek döntő szerepe, hatása van az életről alkotott felfogásra. Az új irányzat új értékrendszert teremtett, és ennek az új értékrendszernek a megteremtésében Európa-szerte számosan vettek részt. Köztük uralkodók, mint II. József, Nagy Frigyes, II. Katalin. Nálunk, Erdélyben is számos híve akadt. Írók, költők, orvosok mellett tudósok, enciklopédikusok, racionalisták termékenyen illeszkedtek ez értékrendbe, a megújulás nemes szándékával. Így talált megújulásra a magyar nyelvben az irodalmi nyelv és a szaknyelv (az orvosi, a jogi, a természettudományi és a mérnöki), nagy szolgálatot téve művelődésünknek és nemzeti ügyünknek.

Mátyus, a kiváló székely orvos, enciklopédikus tudásának alapjait a marosvásárhelyi református kollégium falai között szerezte többévi célratörő természettudományos felkészülésben. A racionalista Cristian Wolf felvilágosult tanai szellemében nevelkedett. Az itthon szerzett humanista eszmék, nézetek előkészített, termékeny talajt jelentettek a nyugati (utrechti, göttingai, marburgi) protestáns egyetemek haladó tanainak befogadására. Az Utrechtből hazatérő Mátyus István szívvel-lélekkel, tollal vállalta az emberi szellem felszabadítását a félfeudális társadalmi rendben. A peregrinációban, a tudomány szentélyeiben megerősödött és hazahozott humanista gondolkodást szívből, lélekből, hittel ülteti a gyakorlatba. Meggyőződéssel teszi a nemzete, a népe, a társadalom életének fellendítése érdekében, az elmaradottság, a félfeudális viszonyok felszámolásáért.

Mátyus István dr. kimagasló, színes egyénisége, humanistája a XVIII. századnak, az alakulóban levő orvosi társadalomnak, és tettre készen éli munkás életét, a felvilágosodás korát. Marosszék, Kibéd nagy tudósának élete, orvosirodalmi munkássága összefügg százada, a felvilágosodás szellemi életével, arculatával, célkitűzéseivel. A természettudományok és orvostudomány elsajátítását, gyakorlását tudatosan vállaló, a templomát, szülőföldjét, nemzetét féltő, óvó, okító orvos alkotóereje, nagysága ma bevilágítja, napfényessé teszi életünket, világunkat, és a sziporkázó elmét és fényt jelenti számunkra.

Marosszéknek, Kibédnek meg kell ismernie ezt az embert, ezt a páratlan tudós bölcselőt, aki a közjó szolgálatában élte le az életét. Magyar nyelven nagy terjedelmű orvosi művet hagyott hátra, szülőfalujára, Kibédre és Marosszékre, ránk testált örökségét, diétás könyveit, írásait mint a magunkét méltatjuk, értékeljük.

Magyar nyelven írt műveiben, a Diaetetica I-II. és az Ó és Új Diaetetica I-VI.-ban a XVIII. századi magyar erdélyi felvilágosult humanista gondolkodásnak állított maradandó emléket, gigantikus léptékű munkája kultúrtörténeti szerepet tölt be, és páratlan tárházát nyújtja a hazai, az erdélyi műveltségnek. Így lesz „született nyelvén” írt műve, a Diaetetica I-II. és az Ó és Új Diaetetica I-VI. művelődéstörténeti gyöngyszem, arany ékszer, amely a XVIII. századtól gyarapítja szellemi kincsestárunkat.

Kibédi Mátyus Istvánt, a humanistát, az orvos tudóst, az enciklopédikust, a polihisztort páratlan, mesés felkészültségével ott találjuk a magyar, az erdélyi közegészségügy, környezet-egészségtan, munkaegészségtan, a magyar táplálkozástudomány, a magyar testnevelés, a gyógytorna, a tudományos ásványvízelemzés, a balneológia, az anya- és a magzat-, illetve a csecsemővédelem és más diszciplínák elsőknek emelt pódiumán, mint a magyar, az erdélyi orvostudomány mécsesét, magyar nyelvű fáklyavivőjét.

Nemcsak a hazai orvostudomány történetébe írta be nevét, hanem Apáczait, Comeniust követően kimagasló képviselője volt a hazai felvilágosodási mozgalomnak is. Mátyus korában az egészséges életvitel, életvezetés szabályainak kidolgozása, a testi-szellemi jólétet befogadó tényezők felderítése, az élet meghosszabbítása, a betegségek megelőzése még új, és ezért nagyfokú felvilágosultságra utal.

Európai színvonalú felkészültségével a hazai és a nyugat-európai társadalmi, közegészségügyi viszonyokat is áttekinteni tudó, áttekinteni képes székely egyénisége volt századának, a magyar orvostudománynak. Egész tudását a közjó szolgálatába állította.

Diaeteticáinak utolsó kötete 1793-ban jelent meg, több mint kétszáz éve, hogy aztán magyarul azóta se lásson napvilágot ekkora terjedelemben és ennyire átfogó, részletekben alapos mű ételeinkről, az étrend gyógyító hatásáról, az étkezési szokásokról, írja Légrady Péter. A táplálkozástudomány óriásai között is a legnagyobbnak tarthatjuk.

Mátyus orvosként, tudósként és magyarként is kiérdemelt helyet foglal el kultúrtörténetünkben. Korának embere kívánt lenni az úttörők bátorságával és türelmetlenségével, emberszeretőként, felvilágosultként, az egyetemes műveltség birtokosaként. Művei, könyvtára, nyomdája bizonyítja állításunk igazát. 

Mátyus István bőkezű adakozója templomának, a református egyháznak, fáradhatatlan munkása az orvostudománynak, kicsi székely népének, a magyarságnak, a nemesnek, a szegénynek, aki a maga taposta ösvényen hordta a magyar orvostudomány oltárához, katedrálisához, úrasztalához az alapot, és hegyóriásként emelkedik ki százada szellemi világában.

Dr. Mátyus András