„A nevetés emberi jog”

Az 1970-ben alakult Charlie Hebdo című francia szatirikus hetilap – amelynek vezető munkatársait a szerdai iszlamista merényletben kivégezték – a szabad, elégedetlenkedő és kritikus független sajtó szimbóluma Franciaországban: a reklámoktól és minden külső befolyástól mentes újság soha nem habozott provokáló karikatúrákat közölni, ugyanúgy kifigurázza a politikusokat, a sztárokat, mint a vallásokat.

A lap 1982-től tíz éven át szünetelt, mai változata 1992. július 1-jén született meg. Első évfordulóján az akkori főszerkesztő, Philippe Val a lap alapértékeire emlékeztette az olvasókat: „Nevetni emberi jog. Az, hogy vannak olyan helyzetek, amelyekben nem illik nevetni, a Nemzetközi Bíróság hatáskörébe tartozik. A Charlie Hebdo ellenálló lap. Ellenáll a barbarizmusnak és a giccsnek.”

Mindenen nevetni. Ez volt a hitvallása a Charlie Hebdo szemtelen elődjének, a Hara-Kiri című havilapnak, amelyet 

„ostoba és gonosz újság” alcímmel 1960-ban alapított két újságíró és egy karikaturista. Mindhárman a Mad című amerikai szatirikus lapot tekintették példának. Hozzájuk csatlakozott a szerdai merényletben megölt Cabu és Wolinski, valamint Topor, Jacques Lob és Reiser. A lapot 1961-ben, 1966-ban és 1970-ben is betiltotta a belügyminisztérium fél évekre, általában „pornográfia” miatt. Az utolsó betiltás oka az volt, hogy Charles de Gaulle tábornok, volt államfő halálakor a lap karikatúra nélkül a következő címlappal jelent meg: 

„Tragikus bál Colombey-ban (De Gaulle lakhelyén): egy halott”. A betiltást követően a szerkesztőség nevet váltott és Charlie Hebdóként hetilapként folytatta. Az új címben az első szó De Gaulle tábornok keresztnevének beceneve, az Hebdo pedig a hetilap francia változatának rövidítése. 

A baloldal 1981-es hatalomra kerülésével a példányszám visszaesett 30 ezerre, s a lap 1982-ben a felhalmozott adósságokkal a háta mögött, támogatók és előfizetők hiányában megszűnt. 

A karikaturisták fiatal generációja, az akkor húszas éveiben járó Charb (a szerdán meggyilkolt főszerkesztő), Riss és Luz a nagy öregekkel (Wolinski, Cabu, Gébé, Reiser, Siné, Cavanna, Willem) és néhány kezdővel 1992-ben újraindították a lapot Philippe Val újságíró vezetésével. Eredetileg át akarták keresztelni Kalasnyikovnak, de végül megtartották az eredeti nevet. A címlapon az akkori államfő, Francois Mitterrand karikatúrája volt látható, aki azon méltatlankodott: „És Charlie Hebdo visszatér!” 

Az elmúlt húsz évben 15 sajtóper indult a lap ellen, 14-et az ultrakatolikus szélsőjobboldal indított, s csak egy volt összefüggésben az iszlámmal – mondta 2012-ben Charb, aki 2008-tól volt a kiadvány főszerkesztője.

Az anarchistákból, zöldekből, kommunistákból és trockistákból álló szerkesztőséget egyre több támadás érte. Sokan a szemtelen, provokatív, antiklerikális hangvétele miatt kedvelték. Mások viszont rasszizmussal, iszlámellenességgel vádolták, és a szélsőjobboldali Minute-tel állították párhuzamba.