2024. május 18., szombat

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Az erdélyi költőtriász legjelesebbjére, a Trianon utáni magyar irodalom „lámpagyújto-gatójára” emlékezett hétvégi rendezvénysorozatával a marosvásárhelyi Lorántffy Zsuzsanna Kulturális Egyesület. 

Fotó: Nagy Tibor


Az erdélyi költőtriász legjelesebbjére, a Trianon utáni magyar irodalom „lámpagyújto-gatójára” emlékezett hétvégi rendezvénysorozatával a marosvásárhelyi Lorántffy Zsuzsanna Kulturális Egyesület. A 125 éve született Reményik Sándor szombat délelőtt irodalomtudósokat, írókat, szerkesztőket ültetett egy asztalhoz, ugyanakkor versszerető tizenévesek hangján is üzent. 
A Művész mozi Club 30 termé-ben zajlott konferencián Nagy Miklós Kund moderálásával Pomogáts Béla, Kántor Lajos és Szabó Zsolt előadását hallgathatta meg a telt házas publikum. Ezzel egy időben a Virág teremben V-IX. osztályos diákok szavalóversenye kezdődött. A megmérettetésre tizenketten neveztek be, az első Reményik-verset, a Templomok címűt azonban a legkisebb résztvevő, a 6 és fél éves, versenyen kívül fellépő Pávai-Marossy Kinga mondta el. „Az én szívem is álmok temploma,/ És Isten minden templomban lakik” – hallhattuk az előkészítő osztályt végzett kislány szépen tagolt és helyesen hangsúlyozott, írni, olvasni tudó diákoknak is becsületére váló szavalatát. Ezt követően egymás után léptek mikrofon elé a versenyzők. Néha félek, Dialóg, Csendes csodák, Torony, Családfa, Bevezető ének, A kis templom a nagy dómban, Vizek ha találkoznak – villantak fel a Reményik-líra összetéveszt-hetetlen képei. Érdekes módon a legismertebb versek, az Ige, a Templom és iskola, az Eredj, ha tudsz kimaradtak, az elhangzottak azonban a legtöbb esetben szép magyar kiejtésről, biztonságos szövegtudásról, illetve arról árul-kodtak, hogy a diákok valóban magukénak érzik, engedik magukban megszületni a Reményik-verseket. A – Kilyén Ilka színművésznő, Kiss Tünde, a magyar nyelv és irodalom oktatásáért felelős tanfelügyelő, Ritziu Ilka Krisztina színművésznő, illetve a Marosvásárhelyi Rádió és a Népújság képviselője alkotta – zsűri így hosszú percekig mérlegelte a döntést, amelyet csak a délutáni ünnepi gálán, a Kultúrpalotában hirdettek ki. 
 
Versek a vásznon 
Az emléknap második felében a nagyérdemű a Palota előcsarnokában gyülekezett, ahol a húszéves zsoboki alkotótáborban készült, Reményik Sándor költészete ihlette képzőművészeti munkákból nyílt kiállítás. Emberentúli kék, Istenarc, Mindennapi kenyér, Békesség Istentől, Otthon – ismert verscímek és a mögöttük rejlő, vásznon újjászülető tartalom von-zotta a tekinteteket alkotástól alkotásig. A Reményik-évfordulóra mindig egy tárlatra való munkával készülő táborról és a kiállítás anyagáról Kántor Lajos szólt a jelenlevőkhöz. 
– Az a legérdekesebb, hogy mennyiféleképpen tudja megszólí-tani Reményik életműve a különböző műfajban, más-más technikával dolgozó képzőművészeket – mondta a méltató, majd az alkotásokon megjelenő óradnai tájra, a kolozsvári évek ábrázolására, illetve arra is felhívta a figyelmet, hogy a mondanivaló időnként átminősül, az életmű motívumainak reális szemlélete mellett a transzcendencia magas színvonalú megjelenítése sem hiányzik a tárlatról. A továbbiakban Essig Kacsó Klára, az alkotótábor egyik alapítója a táborban született munkákból 130-at tartalmazó magyar–román nyelvű albumot mutatta be az érdeklődőknek. 
 
„Nem lehet csak a miénk” 
A Kultúrpalota nagytermében Kilyén Ilka és Kilyén László színművészek üdvözölték a telt házas közönséget. Pomogáts Béla irodalomtörténész a délelőtti konferencia megszervezéséért mondott köszönetet, amely a régi vásárhelyi, kolozsvári és budapesti barátokkal való találkozásnak is teret biztosított, majd javaslatot fogalmazott meg egy kötet kiadásáról, amely tíz Reményik-verset és azok hat-hét nyelven elkészítendő fordítását tartalmazná. Az irodalomtudományok doktora így indokolta javaslatát: 
– Akkor áldozunk Reményik emlékének, ha a versei terjesztésében vállalunk szerepet, nemcsak szűkebb környezetünk, hanem Európa és a nagyvilág számára. Mindaz, amit Reményik mint panaszt, vágyat megfogalmazott, nem lehet csak a miénk, az Európának, a világnak is szól, és akkor lehet igazán a miénk, ha a világ is meghallja a hangját. 
Magyarország csíkszeredai főkonzulátusának üzenetét Szarka Gábor konzul adta át. 
– Reményik Sándor életét két tényező határozta meg: a keresz-ténysége és a magyarsága. A má-nak és a jövőnek is üzen – hangsúlyozta a konzul. 
 
Reményik-díjak 
Nagy Miklós Kund művészeti író a 125 éves évfordulót a 25 éve működő Lorántffy Zsuzsanna Kul-turális Egyesület ünnepével kapcsolta össze, és a negyedszázados jelenlétről szólva kiemelte, hogy ezekben az években nem telhetett úgy el egy hónap Vásárhelyen, hogy az egyesület ne szervezett volna valamit a kultúrakedvelők örömére. 
Soós Zoltán, a Maros Megyei Múzeum igazgatója szintén a múltat nemcsak ápoló, de elevenné is tevő egyesületet méltatta, majd a Vizek ha találkoznak című Reményik-vers üzenetével az egymás felé fordulásra intette a vásárhelyieket. 
Az ünnepi beszédek után Ritziu Ilka Krisztina mezőségi népdallal, Kilyén Ilka és Kilyén László szavalattal gazdagította az együttlétet, amelynek egyik emelkedett pillanata a kolozsvári Reményik Sándor Művészstúdió Alapítvány Reményik-díjainak átadása volt. A kitüntetésben a Lorántffy Zsuzsanna Kulturális Egyesület, Náznán Olga, az egyesület elnöke, Nagy Miklós Kund művészeti író és Kilyén Ilka színművésznő részesült. 
 
A költővel zárták a vakációt 
Hamarosan a nagyérdemű legkisebb tagjai által várt pillanat is elérkezett. A szavalóversenyt Ritziu Ilka Krisztina értékelte, külön kiemelve, hogy a diákok nemcsak a szép teljesítményért, de már azért is dicséretet érdemelnek, hogy a vakáció utolsó hetét verstanulásra, felkészülésre fordították. A versenyzők színpadra szólítása után megkezdődött az eredményhirdetés. A Reményik Sándor Művészstúdió Alapítvány különdíját a kilencedik osztályt kezdő Pávai-Marossy Zsófia-Réka érdemelte ki, dicséretet a hatodikos Bárczi Ingrid, harmadik díjat Nagy Brigitta Rebeka, második díjat Ördög Ákos Koppány – mindketten hatodikos bolyaisok – kapott. A zsűri tetszését leginkább a hatodik osztályos koronkai Adorjáni Sára nyerte el, ő a gálán újra elmondhatta választott versét, a Dialógot. 
A gála meglepetéspillanatokban sem szűkölködött, a műsorvezetői szerepet betöltő Kilyén Lászlót Ritziu Ilka Krisztina születésnapja alkalmából énekkel köszöntötte, Kilyén Ilka színművésznő pedig Jancsó Miklós kolozsvári színészt szólította a közönség soraiból színpadra egy Reményik-vers erejéig. A szombati együttlét utolsó perceiben Buta Árpád és Tróznai Kincső musical- és operettrészleteket adott elő Páll Erzsébet zongorakíséretével. Az emlékünnep vasárnap a Vártemplomban tartott istentisztelettel zárult. 

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató