2018. október 24., szerda

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Az egyszerű, hétköznapi embereket, tetteiket vajon észreveszi-e, értékeli-e valaki? Aligha. S ha igen, azt is csak nagy ritkán. Pedig ők cipelik a világ, az emberiség, egy-egy intézmény mindennapi terheit.

Az egyszerű, hétköznapi embereket, tetteiket vajon észreveszi-e, értékeli-e valaki? Aligha. S ha igen, azt is csak nagy ritkán. Pedig ők cipelik a világ, az emberiség, egy-egy intézmény mindennapi terheit.

Majd 4 éve vagyok a nyárádmagyarósi öregotthon mozgássérült lakója, ahol 18–19 társammal együtt próbálok ember maradni az emberek között. Mindez nem sikerülhetett volna eddig, és továbbra sem sikerülne, ha mi, akik átéltük, átdolgoztuk, átvészeltük a legnagyobb kommunista diktatúra éveit, nélkülözéseit kisnyugdíjasként is, nem lettünk volna jól neveltek, fegyelmezettek, együttműködők, s ha nem lettek volna az intézmények kisemberei, közkatonái.

Négy ápoló: a torboszlói Novac Rozália, a nyárádmagyarósi György Anna Mária, Parajdi Piroska, Szabadi Tünde, akik saját családjaik, gondjaik, gyerekeik mellett mindig odaadóan viselnek gondot ránk. Tudni kell, hogy a bentlakók fele mozgásképtelen, tehetetlen.

Itt vannak ők jó és rossz időben, a nap minden szakában, hétköz- és vasárnapokon, munka- és munkaszüneti napokon egyaránt. Nem untatom az olvasókat, hogy ezeknek a asszonykáknak mi minden áldásos és aljamunkát kell naponta végezniük, amikor nappali vagy éjjeli szolgálatosok, de legalább 30 dolgot összeszámoltam.

A szakácsnőnk, a torboszlói Kacsó Enikő és a nyárádmagyarósi Tőkés Ibolya, akikről néhai nagyapám intése jut eszembe: olyan feleséget vegyetek, akik egy lejből öt embernek tudnak főzni...

A két kazánfűtőnk a torboszlói, Nagy Ernő és a nyárádmagyarósi Tőkés Márton, akik főfoglalkozásuk mellett karbantartók is: javítanak, cserélnek, mindent, ami tolható, melegít, világít. Ők a közkatonák, a jószívűség, a segíteni akarás megtestesítői. Sok a tennivalójuk, s mindehhez hozzá kell tennünk az agg korral járó követelőzéseket, megjegyzéseket, sértegetéseket is. Teszik mindezt a hivatalosan is bejelentett országos minimálbér alatti, nevetségesen alacsony fizetésért!

Állítom, csakis akkor működhet folyamatosan egy intézmény, ha a lakók és az alkalmazottak között a tisztelet, de főleg a bizalom teljes és kölcsönös. Mind lehetnek tábornokok közkatonák nélkül, mit sem érnek! Petőfi is így kiáltott fel: Tiszteljétek a közkatonákat!

Jegyzetemet nők napjára kellett volna megfogalmaznom, de tiszteletem és hálám jeléül mostanra, adventi időszakra időzítettem.

Marton Jenő ny. tanító