2019. február 18., hétfő

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

A 18-19. század fordulója körüli években figyeltek föl arra, hogy a ma Szlovákiához tartozó Felsőszemeréd község római katolikus templomában – kőgerendán – 1482-ből származó felirat van.


A 18-19. század fordulója körüli években figyeltek föl arra, hogy a ma Szlovákiához tartozó Felsőszemeréd község római katolikus templomában – kőgerendán – 1482-ből származó felirat van. Jellege, olvasata körül ma is megoszlanak a vélemények: vajon rovásírás-e?
Néhány évvel ezelőtt meglepetten olvastuk a következő sorokat:
„Előkerült azóta egy másik rovásemlék is Felsőszemeréden. 1987-ben a fából készült tetőszerkezetet javították, s a szentély feletti, szarufákhoz erősített fémkereszten levő furcsa jelekre figyelt fel Sníner János. A felirat hét jelből és tizenkét pontból áll. Megfejtését Tipary László közölte, szerinte a rovásírás olvasata a következő: SZENTSÉGES HELY, SZERÉNY, DICSÉR E FELÍRÁS.” Idézetünk a következő kiadványból származik: Dr. Csáky
Károly: Felsőszemeréd. A rovásírásos emlékhely. Honismereti Kiskönyvtár 27. szám. Kiadja a Komáromi (Komarno) KT Kiadó Kft. Komárom 1998.
Első ábránk a feliratot mutatja, rajzunk Mandics György: Róvott múltunk trilógiájának második kötetéből való (582. old.). Ugyanitt közöljük – dr. Csáky Károly kis könyvéből – a fémkeresztről készült rajzot, a felirat a kereszt főszárának alsó felén látható.
Már itt – indulásként – leszögezzük: a feliratot magunk nem tekintjük rovásemléknek. Állításunkat a következő, 2. ábra példaanyagával igazoljuk. Az első négy sor
„adalékai” Orbán Balázs: A Székelyföld leírása történelmi, régészeti, természetrajzi s népismei szempontból munkából valók. A népismei szó népismeretit jelent. Jelöljük a kötetszámot, a megjelenés helyét és idejét, utána oldalszámot adunk.
Az első sor az ANNO szót tartalmazza. Orbán Balázs második, Csík-szék című kötetében bukkantunk rá (Pest, 1869, 43. old.). Itt csíkszentmártoni látogatását (is) megörökítette. Ezt írta: „Mivel már régi emlékek felemlítéséhez kezdtem, nem mellőzhetem el a szent-mártoni templomot is, hol (…) régen a főoltáron állott Mária-szobor van, melynek talapján e felirat olvasható: ANNO DOMI(ni).” Az ANNO szó első betűje ténylegesen felfogható rovásírásjelnek is (S graféma), de e forma használata elég gyakori volt latin és magyar nyelvű régi írásainkban is. A számrovás sem mellőzte.
A második sor számjegyeket tartalmaz, a forrás: Orbán negyedik, Marosszék című kötete (Pest, 1870. 60. old.). A Nyárád-Szent-László és vidéke kis fejezetben említi a szerző, hogy a szentlászlói templom nagyobbik harangjának köriratán így örökítették meg az 1498-as évszámot.
A harmadik sorban levő évszám szintén 15. századi, Orbán ötödik, Aranyosszék című kötetében találtunk rá (Pest, 1871, 56. old.). Istvánháza „egy régi harangja” köriratában szerepel, és 1498 jelentésű.
A negyedik sorban csak két számjegy látható, Orbán hatodik, Barczaság kötete tartalmazza (Pest, 1873, 405. old.). A szerző megjegyzi, hogy Feketehalom templomvára legkisebbik harangján is van körirat, „utána ez a két számjegy (látható), mi 98-at jelent, az évszám kiegészítve 1598.”
Az ötödik sorban az 1702-es évszám látható, a számjegyek elárulják, hogy nem vésett, hanem papírra írt változatról van szó. Forrása: Jakó Zsigmond – Radu Manolescu: A latin írás története. Európa Könyvkiadó. Bp. 1987 (109. old.).
Talán ennyi adalékból is láthatja az olvasó, hogy az évszámokban szereplő egyesek (= ezresek) igen változatos formákban maradtak fenn. Számunkra most a negyedik sorban szereplő 98-as bír külön jelentőséggel: a kilences számnak a megépítése megfelel a felsőszemerédi évszám kilences számjegyének. A kettőt több mint százötven év választja el egymástól.
Nem hallgatjuk el, hogy Mandics György: Róvott múltunk trilógiájának második kötetében, az 582. oldalon megemlíti: a felsőszemerédi fémkereszt jeleinek „alternatív megoldást ad Püspöki Nagy Péter ANNO 1760.” Szerintünk az évszám utolsó jegye – láthattuk – nem zéró, hanem kilences. Az alternatív szó azt sugallja, hogy ezután a két megoldási lehetőség közül lehet válogatni. Írásunkkal ezt a megoldási „lehetőséget” próbáltuk megkérdőjelezni: nem „válogatni”, hanem leírni kell a hibás olvasatú megoldást.




Kapcsolódó cikkek: