vasárnap, április 22, 2018

Publicisztika

A schengeni lóláb jórészt abból a megjegyzésből lóg ki, miszerint az eredményeket az európai szakértők is értékelték az együttműködési és ellenőrzési mechanizmus keretében kiadott országjelentésben.

Az egészségügy nem termel, csak fogyaszt – indokolta meg Emil Boc, hogy a költségvetés kiegészítésekor miért „szúrták ki a kért egymilliárd helyett 300 millió lejjel az egészségügyi miniszter, pontosabban az egészségügyi tárca szemét”.

A sztrádaszerződés újratárgyalása a közlekedési tárcát ez idő alatt a legtöbb ideig birtokló PDL számára egy jó időben jött egyértelmű siker, amit biztosan megpróbálnak majd a lehető legjobban kihasználni megcsappant népszerűségük ápolására.

A túlsúlyos eltartottsági állapoton úgy próbálnak segíteni, hogy az alkotókedvük és erejük teljében levő értelmiségieket pl. elküldik a jófene bolognai mártásba, azaz nyugdíjba, tehát kitessékelik őket a nagyadózók köréből is.

Nem lenne oly égbekiáltó szentségtörés, ha a székelyek megkapnák az autonómiát, sőt, jobb lenne az ott élő románoknak is. Csak bizonyos politikusok veszítenének. Okafogyottá válna a nacionalizmus, s nem tudnák kijátszani az egyelőre még oly „jövedelmező” magyar kártyát.

Meglepődve bámultam a sötétben az EU felé induló nemzetiségi gyerekre: manapság angoltudás nélkül már a dél-erdélyi Vajdahunyad és Rákosd közötti útelágazásnál sem lehet érvényesülni.

Vajon mikor érjük meg azt a „kegyelmi állapotot” a román–magyar viszonyt illetően, hogy legalább a közismert történelmi tényeken nem vitatkozunk, hanem elfogadjuk a MÁR MEGTÖRTÉNT és tényszerűen bizonyított eseményeket

A Nemzetközi Valutaalap (IMF) romániai küldöttsége vezetőjének kórismézése szerint beteg az egészségügyünk. 

Statisztikai értelemben igaz, az adófizetők szintjén azonban észrevehetetlen a román gazdasági helyzet ama javulása, amiről a nemzetközi hitelezők küldöttségének vezetője beszélt a hétvégén.

A tervezett nyílt diszkriminációt az államtitkár asszony meg is magyarázta: a válogatósdi már elsőtől elkezdődik, s minden gyermeket a képességeinek megfelelő osztályban okítanak majd.

Már sokadszor igazolódik be a gyakorlatban, hogy jogállamról, egyenjogúságról korai addig beszélni, ameddig a demokratikus elveket adott esetben csak a többségi diktatúra színes csomagolópapírjának tekintik.

Természetesen én sem hittem vagy három évtizeddel ezelőtt, de még kettővel ezelőtt sem, hogy eljutok valaha Ausztria legkeletibb tartományába, mely az örök magyar birodalmi álmok szerint Szent István koronájának egyik legékesebb éke vala.

Meglehet, hogy egyszer majd a szalonna ugatni kezd – mifelénk ez sem lenne különösen meglepő -, és akkor, de csakis akkor talán a felsőbb – „győzelmesebb” – emeletről leeresztett póráznak is akad majd gazdája.

Könnyen meglehet, hogy hamarosan buzgón magyarázkodnia kell a román diplomáciának az országkapitány egy korábbi elszólása kapcsán.

Vége van a közoktatási törvény felsőoktatásra vonatkozó előírásai kapcsán hangoztatott hurráoptimizmusnak. A romániai orvos-, fogorvos- és gyógyszerészképzésben a demokratikus úton remélt lépéseknek a kora lejárt. 

Első látásra úgy tűnt, egymást kergetik. A szőke, göndör tincses fiú szaladt elöl, mögötte Batman-pólós, kerek arcú barátja.

Nem csak a gyermekek kedvenc nyári szórakozása nagy melegben a hűvös folyóparton horgászni. Helyi viszonylatban a közlekedésrendészek is kedvelik ezt a foglalatosságot.

Nem jött meg időben a tanügyminisztériumi jóváhagyás, így nem tartották meg tegnap azt a versenytárgyalást, mely révén egy beruházó tesztlabor létesítése céljára vásárolta volna meg az egyik marosvásárhelyi műszaki szakközépiskola műhelyépületét.

Ha a dadogóst nem veszik fel hírolvasónak a rádióhoz, az diszkrimináció? Negatív és hátrányos megkülönböztetés? Szólni kell az esélyegyenlőségi kormány- és kormányközi biztosnak? Az űrrendőrségnek?

Veres kakasok hangjától rezzent újra össze az igazak nyári álmától idén nagyon is elkerült hazai oktatás.

Témaválságban is szenvedhet az utóbbi időben az ellenzék, mással nemigen magyarázható, miért pont most állt elő a szociáldemokraták pártvezére a válságkezelő bizottság ötletével.

Ismét széles teret kaptak a napokban a vidékfejlesztési pályázati pénzek, pontosabban az elosztásukkal kapcsolatos visszásságok az egyik megyénkbeli ellenzéki pártvezető jóvoltából.

Ha a jelenlegi kormánynak a központosítás lebontásáról szóló szlogenjére gondolunk, a döntés jogát mégiscsak az iskolákra, a szülőkre és a diákokra kellene bízni, miközben a miniszterelnöknek az elviselhetetlen nyári kánikulában főhetne fontosabb dolgokon a feje.

Egy minapi üzleti megbeszélésen elhangzott gondolat szerint a klaszterekben, vagyis a több évszázados múltra visszatekintő céhrendszer modern változatában rejtőzhet mifelénk a gazdasági fellendülés lehetősége.