szerda, január 24, 2018

Publicisztika

A nyár Mikházánál kezdődik. Lehet, kissé balra vagy jobbra tolódik el, ez csupán nézőpont kérdése. 

Hogy még mi lehet ennek a jelölésnek a hátterében, arról vörösre kalapálják mostanság a billentyűzetet az elemzők.

Többen a szabadtéri rendezvényeket, a tovább szaporodó fesztiválokat választják búfelejtőként. Ilyesmiben tényleg elképesztő a kínálat. 

Aktuális a kormányalakítás, az újabb kánikulahullám, de épp ennyire aktuális a családon belüli erőszak jelensége. 

 „Hamis információ, hogy a diákok el kell hagyják az iskolaépületet. A 427 diák ugyanabban az épületben fog továbbra is tanulni, ahol minden körülmény adott számukra” – nyilatkozta Ioan Macarie megyei főtanfelügyelő a pápai nagykövet marosvásárhelyi látogatásakor.

Pirruszinak bizonyulható győzelmet aratott szerdán a pártelnök a szociáldemokrata belháborúban, de a kormány megbuktatása még csak az első felvonás volt a nyár politikai játszmájában, ahol mostantól már az elnöknek is osztanak lapot.

Sorozatos nacionalista kirohanások tanúi voltunk a napokban.

Mielőtt belefogtam, próbáltam számba venni az elmúlt két nap alatti lelkiállapot-változásomat. Kiiktatva persze a meteorapátiámmal járó hangulatingadozásokat.

Mikor nagyapám legény volt, úgy 1904-ben, béke honolt a világban. 

Történjen bármi, egy biztos: a cirkusz vége még messze van, és ennek a politikai háborúnak vaskos számlája lesz, amit szokás szerint az adófizető törleszt.

Különleges nap a mai. Így vagy úgy mindenütt felmerülő téma a nyári napforduló, a nyári nap-éj egyenlőség. 

Vártam erre a kormányválságra, mondhatni, megérett rá az idő Dragnea és a kormányfő mindennapi huzakodása nyomán.

Megint politikai válság van Romániában. A rendszerváltás óta isten tudja hányadjára. És ahogy lenni szokott ilyenkor, mindenki mondja a magáét. 

Idén mintha kicsit kisiklott volna az idő. A hétköznapi reggeleken óvodába, iskolába igyekvők ideje, gyermekeké és felnőtteké egyaránt. 

A várható eredményt hozta a kormány féléves munkájának kiértékelése: a koalíció pártjai megvonták a kormány politikai támogatását, a dolgok csütörtök déli állása szerint a kormányfő összes minisztere lemondott. 

Eltelt június fele úgy, hogy a marosvásárhelyi képviselő-testületet nem hívták össze rendkívüli ülésre. 

Mostanában volt az 57. érettségi találkozónk, innen ragadtam ki néhány jellegzetes életpályát. Modellértékűek.

Ma tartják a szociáldemokraták a kormány féléves munkájának kiértékelőjét, ami az eddigi jelek szerint csak indok egy politikai csata kirobbantására. 

Ami nem megy, nem kell erőltetni. Például a magyar futballt. És a románt. De maradjunk az előbbinél. Óriási pénzeket fektettek bele, és mégis történelmi vereséget produkált. 

Olvasom, hogy múlt heti politikai nyilatkozatában azt állította az egyik (a magyar grófok esküdt ellenségeként elhíresült) marosvásárhelyi képviselő, hogy az RMDSZ 27 éve mást sem tesz – semmibe véve az Alkotmány és a többi törvény előírásait – , csupán és kizárólag „etnocentrista, szeparatista, szegregációs” politikát folytat.

Vaskos fegyverszámlákkal megfizetett külpolitikai sikerként értékelte a média, hogy pénteken az amerikai elnök fogadta bukaresti hivatali kollégáját. A washingtoni találkozót természetesen itthoni politikusok is üdvözölték, de hogy ez mennyire siker, az csak később fog kiderülni.

Folyik a „kvótaper”, egyéb uniós kellemetlenkedésekkel körítve. Válaszként az unalomig ismételt, „Állítsuk meg Brüsszelt” szlogenre. Egyre inkább választási kampányba illesztett hangsúlyokkal.

Első látásra nehéz megérteni a kormányzat eljárását a szerdán elfogadott bértörvény kapcsán.

Talán két hónapja is van, hogy Lázár János, a magyar miniszterelnöki hivatalt vezető miniszter jelentette ki: durva választási kampányra kell számítani.