hétfő, április 23, 2018

Publicisztika

Amit a politika rombol le az életünkből, azt nehezebb helyrehozni, megelőzni sem igen lehet. A természeti csapások kiszámíthatatlanok, bizonyos politikusok beszámíthatatlanok.

Nincs még egy ilyen ország a földkerekségen. Igaz, már a kezdetektől borítékolható volt, hogy ezt a gyönyörű és gazdag országot a politikusai teszik tönkre. 

Tart a méltatlankodás, hogy a parlament nem volt hajlandó 20-ról 15 százalékra csökkenteni az anyanyelvhasználat jogát. 

A Ponta-kormánytól kapott rövid megbízatása után újra tanügyminiszternek kinevezett Liviu Pop szakszervezeti vezető és középiskolai matematikatanár tisztségének az elnyerése óta „a tévedések vígjátékával” szórakoztatja a nagyközönséget. 

A családi adózás már elvetélt tervezete után a társadalombiztosítási járulékoknak a munkavállalókra való áthárítását illetően is visszakozhat a kormány. 

Megint jól szájba vertek minket a többségi honatyák, és saját hőstettüket tapssal ünnepelték. 

Kohnt, az abszolút civilt, mindjárt az első héten az első vonalba küldik az I. vil. háb. idején. Rögtön erős kartácstűzbe kerülnek. 

Még meg sem száradt a föld az autóregisztrációs adó sírhantján, máris új sarcon töri kobakját a kormány környezetvédő illetékese. 

Úr ír. A minap óhatatlanul ez az egyszerű mondatocska jutott eszembe Írországban. Alany és állítmány, ennyi. 

Fenntartható, megfelelő és gyors – ezek az elvárásai Graţiela Gavrilescu környezetvédelmi miniszternek a Kolozs megyei EU-konform hulladéklerakó megépítését illetően. 

Dráguláshullámmal köszöntött ránk október. Most lépett életbe az üzemanyag árába visszaépített jövedékiadó-emelés második lépcsője, emellett a villanyáram és a földgáz is drágult, és emelkedett a lej bankközi kamatlába, ami a hitelrészletek drágulásában fog jelentkezni. 

Egyelőre a jogászok vitáznak afelett, hogy a korrupcióellenes ügyészségnek volt-e joga vagy nem eljárást indítani ama két jelenlegi minisztert is érintő ügyben, ahol egy dunai sziget addig vándorolt az állam kezei közt, míg magánvállalkozás kezdett róla hasznot lefölezni.

Jól nézek ki! Legnagyobb sajnálatomra, elkezdtem sajnálni Klaus Johannist. 

Csapatról beszél, amiben együtt dolgozik a városvezetés és a szaktárca a polgárok elvárásainak megfelelő, feltétlenül szükséges egészségügyi infrastruktúra fejlesztésén. 

Valakinek elsütöttem egy szóviccet a fapados légi járattal kapcsolatban. Rossz szokásom, van, aki kérve kér, társaságában soha ne tegyem.

Hétfőn tette közzé a pénzügyminisztérium az év első nyolc hónapjára vonatkozó költségvetés-végrehajtási adatokat. Amiben sikerült rekordméretű növekedést elérni, az a hiány, amit főleg később fogunk a bőrünkön érezni.

Rémes ez a mi világunk, önpusztító borzalmakkal teli! Dehogy! Csodálatos világunk van, óvnunk kell a pusztulástól! 

Nekimenjek vagy ne menjek újból e témának? A közösség aktuális problémamegoldásának árt vagy használ, ha továbbra is szemérmesen elhallgatjuk: nem oldódott meg a válság az RMDSZ marosvásárhelyi szervezetében.

Szeptember 22-e, péntek van. Ülök a számítógép előtt, és azon dilemmázom, van-e egyáltalán értelme írni, hiszen holnap úgyis világvége lesz. Már megint. 

Mindig is tudtuk, hogy csavaros a regáti szakik észjárása, de az már az elmebajjal határos fantáziára vall, ha régóta holt adófizetőktől várnak vaskos summákat mindenféle osztogatásaik céljára. Márpedig ezt komolyan gondolják.

Elrettentő a statisztika: évente 33 ezer román állampolgár hal meg dohányzás következtében. 

Ki mondta, hogy nem haladunk? Hogy az országrész, a megye megállt az ezredforduló földszintjén, és onnan nem volt képes felkapaszkodni a tízes évek első vagy második emeletére?

Arra már rég figyelmeztetnek az elemzők, hogy veszélyes játékot űz a kormány felelőtlen gazdálkodásával. Egy újabb ilyen jelzést az Európai Parlament regionális fejlesztési bizottságának elnökétől is kaptunk hétfőn.

Az utóbbi időben felerősödő magyarellenes propagandát, úgy tűnik, lehetetlen abbahagyni. A hét végén például még a vasárnap délutáni orkánszerű, halálos áldozatokat is követelő hatalmas vihar sem tudta „feledtetni” egyesekkel a magyar „problémát”.