hétfő, április 23, 2018

Publicisztika

Nos, hétfőn is előkerült a magyar kártya, csak másként. Ezúttal úgy, mint egy bumeráng.

Újra veszítettünk harminc másodpercet. Na és, semmiség! Ennyi ideig a lélegzetünket is vissza tudjuk tartani.

A legtalálóbb cím ehhez az íráshoz az lett volna, hogy Álmodik a nyomor, de nem akartam, hogy valaki plagizálással vádoljon. 

Enyhén szólva egyre nehezebb elhinni mindazt, amit Liviu Pop, a közoktatási tárca volt vezetője a nyilvánosság előtt kijelentett. 

Igaz, hogy lassan kifelé megyünk fergeteg havából, januárból, de még „aktuális” az úgynevezett Blue Mondayról, azaz a szomorú hétfőről beszélni, amelyet Cliff Arnall, a Cardiffi Egyetem professzora az év legszomorúbb napjának kiáltott ki még 2004-ben. 

Az a baj, hogy mindig csak tárgyalgatnak: egyrészt, hogy ki kell benyújtsa és meddig a 600-as nyomtatványt, másrészt a szenátus gazdasági bizottságában kedden felmerült az egészségbiztosítási járulék befizetési kötelezettsége is. 

A régi újságok búvárlása közben meglepő dolgokra bukkan az ember. Már ha kedve támad a régi emberek régi dolgait firtatni. 

Állítólag az lesz a leendő kormány egyik első feladata, hogy sürgősségi rendelettel tolja ki a napokban elhíresült hatszázas számú formanyomtatvány benyújtási határidejét januárról március végére. 

Úgy tündökölt vasárnap este a százöt éves marosvásárhelyi Kultúrpalota nagyterme, mint új korában.

A nagyobbik kormánypárt úgy marad fenn a történelemben, hogy fél év alatt két saját kormányát buktatta meg. Ami komoly teljesítmény még Romániában is.

Nagy csend van a fertőtlenítőszer-botrányt követően a romániai egészségügyben, de megszokhattuk már, hogy a hetekig szalagcímben szereplő korrupciós botrányok végkifejletét nagyon későn vagy soha nem tudjuk meg. 

Az utóbbi időben minden kormányváltás idején – és bőven volt ilyen az utóbbi években – azt gondolhatták a szkeptikusok, hogy gyengébb kabinetre képtelenség cserélni az épp meglevőt. 

A nem főállásból, hanem például ingatlan-bérbeadásból származó jövedelemmel rendelkező polgárt a pénzügyi hivatal kedveskedő levéllel lepte meg. 

Donald Trump a közép- és dél-amerikai bevándorlók eredetországairól beszélve „pöcegödör országoknak” (shithole) nevezte a szegénység országait.

Átlagban félévenkénti kormányváltásokkal számolva, hacsak valami nem változik, a hatalmat birtokló koalíciónak éppen nyolc kabinettel sikerülhet végigvinni a kormányzás nehéz terhét a jelenlegi parlamenti cikluson. 

Az ostobaság sokba kerül. Ha dölyfösen agresszív, még többe. Nálunk az utóbbi az uralkodó, ennek isszuk évek óta a levét. 

Ha valaki unalmasnak találta volna a karácsonyi ünnepeket, és valamiféle izgalomra vágyott, megkapta. 

Közvita nélkül, miniszteri rendelettel módosította a közoktatási intézmények megszervezésére és működésére vonatkozó rendszabályzatot Liviu Marian Pop tanügyminiszter.

Tíz éve az állam folyamatosan azon ügyködött, hogy valamilyen módon kivegye a pénzt azok zsebéből, akik használt gépkocsit vásárolnak. 

Románia rossz úton halad, derül ki az IRES-nek A 2017-es politikai élet mérlege – 2018-as távlatok című, múlt hét végén nyilvánosságra hozott felméréséből. 

Az asszony, nem tudjuk, megtört-e, avagy továbbra is ördöngösséget űzve, bűbájoskodva áskálódott szegény férjeura ellen.

Egy nappal a romániai magyar pártok közös állásfoglalását követően nyilatkozatban kérte az elnököt a szociáldemokraták szóvivője, hogy írjon ki népszavazást a helyi autonómiáról. 

Sztárok feketében. Ez is jól mutat a hollywoodi vörös szőnyegen. 

Ha valaki azt mondaná, hogy Románia nem ideális hely, kritizálni merné a politikai, netán a korrupciós botrányok miatt, nagyot téved.