szombat, február 25, 2017

Publicisztika

 Nem gondoltam, hogy Semjén Zsolt valaha is olyan feladvánnyal lephet meg, amelynek három hét alatt sem vagyok képes a végére járni. 

Bár mind a kormány, mind az elnök elleni tüntetések lecsengőben vannak mind a tüntetők számát, mind a vehemenciájukat illetően, a maratoni tiltakozáshullám nem maradt eredmény nélkül.

1795. május 21. Pest, Gecse Dániel medikus levele Teleki Józsefnek

Elfogadta kedden a parlament a hírhedt 13-as sürgősségi rendelet elutasításáról szóló törvényt, de a büntetőjog módosítási kísérletével elszabadított politikai vihar nem látszik csitulni, sőt.

Most múlik pontosan… Na, ez így nem pontos. Legalábbis abban a tekintetben nem, amire a híres dalkezdő sort vonatkoztatom. 

A csütörtöki tanácsülés napirendi pontjai között található a marosvásárhelyi parkolási rendszer működtetésére vonatkozó tanulmány jóváhagyása. 

Szóval, hogy a tárgyra térjek, Mugur Isărescu jegybankelnök egyik megszólalására figyeltem fel, amelyben kerek perec kijelenti, hogy a multinacionális vállalatoknak is be kell tartaniuk Románia pénzügyi, adóügyi törvényeit. 

Aggódik a munka- és családügyi miniszter azokért a gyermekekért, akik szüleikkel együtt az utcán tüntetnek Bukarestben és a romániai nagyvárosokban.

Hogy az állítólag a hazai termelők javát szolgáló törvényért mennyire odavoltak a kezdeményezői, azt az mutatja a legjobban, hogy az alkalmazási szabályait fél év alatt sem sikerült kidolgozni.

A több mint két hete zajló tüntetések, az államfő kezdeményezte referendum kiírása, újabb bűnvádi eljárások indítása a 13-as kormányrendelet kidolgozásában érintettek ellen bizonyára még egy ideig a figyelem központjában maradnak. 

Az okokat ott kell keresni, ahol elhajlott, kisiklott az 1989-es rendszerváltás alig két hónap alatt a nagy diktátorszalajtást követően.

A politikán kívül is van élet. Sőt.

Barátaival ünnepelte a rádió világnapját hétfő este a Marosvásárhelyi Rádió. Zsúfolt volt a 3-as stúdió, szinte minden meghívott jelen volt.

Természetesen nem én fogom felfedezni, hogy a minden korábbinál jobban elhatalmasodott szemléletbeli zűrzavaron lehet-e és hogyan tovább jutni.

Azt mondaná a józan ész, hogy végre megnyugodhatnak a kedélyek, hazamehetnek a kormány előtt tüntetők, hiszen visszavonták azt a sürgősségi kormányrendeletet, amely kiváltotta az egyébként jogos tiltakozást.

Mint várható volt, az igazságügyi tárca élén történt minisztercsere sem húzta ki a népharag méregfogát, de úgy tűnik, a kormány csak túléli a saját szélvetéséből aratott vihart. 

Mint várható is volt, a hírhedt 13-as rendelet visszavonása nem volt elég a kormánnyal elégedetlen tömegek kiengesztelésére. 

A Grindeanu-kormány ezt jól „megúszta”. Borítékolható volt az eredmény. 

Napok óta tüntetések zajlanak országszerte. Ez egy olyan típusú megállapítás, ami már-már súrolja a közhely határát. 

Tüntetünk, mert elégedetlenek vagyunk a sorsunkkal. Tüntetünk, mert a politikumnak csúfolt új uralkodói osztály önös érdekeit védve építgeti hatalmát.

Baj van ezzel a várossal. Baj van ezzel a várossal? Nem hiba, nem a nyomda ördöge okozta, szándékos az ismétlés. 

Szóval, „el a kezekkel a DNA-ról”. Nem lehet szótlanul elmenni mellette, mintha mi sem történt volna. 

De nem ez az egyetlen groteszk dolog ebben az országban, ahol lassan mindenki tüntet: egyesek a kormány ellen, mások az államfő mellett, megint mások a kisebbségek ellen. 

Az 1989-es forradalom óta nem látott utcai tömegdemonstrációkat váltott ki a kormánynak a büntető törvénykönyv előírásait enyhítő sürgősségi rendelete.