hétfő, március 27, 2017

Publicisztika

Érdekes lesz a rendőrök március 25-re tervezett nagy tüntetése. Amelyre a szervezők ugyan engedélyt kaptak, viszont az elmúlt napokban tartott kisebb tiltakozásokat törvénytelenül szervezték meg.

Akár szerencsésnek is mondhatnám magamat, ugyanis valamelyik este sikerült elcsípnem egy matematikatörténeti kisfilmet az egyik új ismeretterjesztő csatornán, a Da Vincin.

Beolvasott a nemzetközi valutaalap romániai küldöttségvezetője a kormánynak. Nem mondott újat az eddigi józan elemzésekhez viszonyítva. 

Ez a film nem az a könyv. A fehér király angol filmadaptációja más, mint Dragomán György azonos című regénye.

Csendben telt el a marosvásárhelyi fekete március évfordulója.

Lezárult az előkészítő osztályokba való beiratkozás első szakasza. Megyénkben száz, ebből Marosvásárhelyen 20 „nulladik” osztály indul.

Beszélik már egy ideje, és most egy tervezet is kiszivárgott arról, hogy a járművekre kivetett „környezetvédelmi illeték” helyett a nyugati államokban terjedő zöld matricarendszerrel készülnek nálunk is megsarcolni a járműtulajdonosokat.

A kormány nagylelkű adakozásának következményeire figyelmeztet egyre több gazdasági szakember. 

Az első és egyetlen valódi főszerkesztőm volt. Keze alatt kezdtem a pályát, amelyet azóta is művelek ilyen vagy olyan formában. A közéletiséget. 

Megértették a kor szavát, és az eszméikért mindenáron kiálltak egységben azok az ifjak, akikre ma emlékezünk a 169 éve kirobbant forradalom kapcsán.

Alig van halvány kétségem afelől, hogy Codruţa Kövesit, a Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) vezető ügyészét és Augustin Lazăr főállamügyészt lépre csalták! 

Az utóbbi időszak legdivatosabb, legnagyobb sajtónyilvánosságot kapott és politikai körökben is leggyakoribb témája a korrupció elleni harc, illetve a korrupcióellenes ügyészség (DNA).

Nincs meg az iskolahálózat elfogadott terve Marosvásárhelyen, ennek ellenére a hat évet szeptemberig betöltő gyermekeket csütörtökig be lehet íratni valamennyi állami és magániskola előkészítő osztá-

lyaiba. 

A korábbi törvényhozási ciklusban a magát Maros megye legaktívabb szenátorának nevező politikus, aki akkor még a Johannis-féle Liberális Párt tagja volt, ma pedig már a volt államelnök, Traian Băsescu pártja színeiben parlamenti képviselő, ebben a ciklusban is „hozza a formáját”. Vagyis nagyon aktív. 

Bár a legtöbb kormány (az újat is beleértve) prioritásnak nevezte az úthálózat fejlesztését, kiemelten a Nagyvárad–Brassó–Bukarest autópálya megépítésének befejezését, a várakozásokkal ellentétben mintha csak araszolnának a dolgok e téren.

Évekkel ezelőtt volt egy tévéreklám, mely fölöttébb felbosszantott. Sok minden bosszant, ebben nincs fogyatkozás az évek során, sőt inkább azt mondhatnám, növekedett a bosszúságot kiváltó és bosszankodásra okot adó jelenségek tömege. 

Mármint az elnök, aki tegnap kifejtette, már nem erőlteti a korrupcióellenes harc kapcsán beígért referendumot, melyre a parlament jóváhagyása is megvan, mivel szerinte a társadalom eléggé világos választ adott a kérdésre az utcai demonstrációkkal.

Szobra áll, sírhelye jeltelen. Furcsa helyzet, különös utóélet. Aranka György, Marosvásárhely közmegbecsülést érdemlő jelese, a felvilágosodás eszméinek kitartó híve és mindenese 200 esztendeje, 1817. március 11-én hunyt el. 

Miután a múlt héten a székelyföldi románok tettek közzé egy magyarellenes nyílt levelet, a hét végén újabb magyarellenes ügy borzolta fel a kedélyeket.

Egyelőre nem aggódik a kormányzat, hogy az idei, enyhe kifejezéssel élve is igen ambiciózus kiadási terveihez nem a tervezett iramban gyűl a pénz az államkasszába.

Ez pedig – micsoda szörnyűség! – a magyar nyelvhasználat kiterjesztését jelentené. 

Nem kérdéses, hogy szakoktatásra szükség van. A munkaerőpiacon a legnagyobb hiány szakmunkásokból van, a munkaadók több mint kétharmada panaszkodik arra, hogy nem talál szakképzett alkalmazottakat.

A Teleki Tékában látogatható Bolyai-múzeumban van egy fénykép, amelyen Bolyai János hegedűje látható.

Egy az egyben eltaláltam: voltak kérdések, amelyekben egyetértés volt, aztán olyanok, amelyekben az álláspontok közel állnak egymáshoz, megint mások, amelyekben kibékíthetetlenek a nézetek.