kedd, február 21, 2017

Olvasó írja

A marosvásárhelyi Európa Általános Iskola 5-8. osztályos tanulói magyartanáraik irányításával ünnepelték a magyar kultúra napját. 

A Maros megyei RMDSZ Nőszervezete Disznajón tartotta 2016. évi első összejövetelét. 

Egyik vasárnapi istentiszteletet követően a téli tárlatot szerettük volna megnézni a várudvaron. 

Többévi várólistás létünk után múlt év szeptemberében a Săvineşti sétányi 8-as, 10-es, 60 lakrészt magában foglaló tömbház lakói – ki örömmel, ki már a várakozásoktól belefásulva – fogadták a külső felújítást, hő- és tetőszigetelést végző munkások megjelenését.

A Gecse utcai Református Egyházközség megköszöni az RMDSZ Nőszervezetének a 4.500 lejes adományt.

 Idén második alkalommal szervezték meg a Mihai Eminescu Pedagógiai Líceumban az Olvass és játssz! olvasóvetélkedőt.

Szó szerint állt a bál a marosvásárhelyi RMDSZ Nőszervezeténél. 270 bálozó tapsolt Kárp György színművész előadásának, valamint Nemes Tibor Máthé Péter zongorakíséretével előadott dalainak.

Két öreg hányja-veti nyugdíjas életük eseményeit. Az egyik elkeseredetten panaszkodik: sehogy sem bír kijönni a feleségével, aki mindenben hibát kap, s a bolhából is elefántot csinál. 

Én mint szenvedő Kogălniceanu (Kazinczy) utcai lakos, szeretnék hozzáfűzni egypár dolgot a január 12-i újság első oldalán megjelent Szigorítás a gyalogosok érdekében című cikkhez.

 Lehetnek jó törvényeink, de nincs, aki felelősségre vonhat és nincs akit felelősségre vonnit azok be nem tartásáért. 

Erdőcsinádot újra gazdag karácsonnyal ajándékozta meg az Úr. Az ünneplés már december 23-án megkezdődött, amikor az iskolások a kultúrotthonban mutatták be – telt ház előtt – színvonalas műsorukat. 

Kórházban voltam egy hétig. Nagy léptékű operáción estem át, így a lábadozás ideje is arányosan hosszú lett.

A lakosságnak joga van hangot adni elégedetlenségének egyes intézkedésekkel kapcsolatban. 

Az ünnepek alkalmával az emberek kicsit mindig megváltoznak. Több bennük a hit, remény, öröm és szeretet. 

A marosvásárhelyi nyugdíjas nyomdászok 1996 óta óévbúcsúztató találkozóra hivatalosak a Tipo Cromatic Kft. vezetői, Vasile Ormenişan és Teofil Marian jóvoltából. 

Itt, Marosvásárhelyen történt meg velem. Szinte nem tudom elhinni, sem minősíteni. Vasárnap késő délután a város egyik piac melletti üzletébe tértünk be. 

Majdnem 50 éve lakunk a főtéren, s ezzel nem is lenne baj. Sokan irigyeltek is, hogy milyen jó nektek, hogy központban laktok. 

Nemrégiben hallottam a rádióban vagy a tévében, egy hölggyel beszélgetett valaki, aki azt mondta románul: „mit gondolnak, hogy lefordítják magyarra a Paul Chinezut, és úgy írják ki az utca nevét?” 

Igaz, már 27 éve elköltöztem Marosvásárhelyről, de így is hetente néhányszor elolvasom a Népújságot. 

Bár ezúttal nem biciklin, de jelentős mennyiségű élelmiszert szállított ki a VintageVelo Neumarkt a vásárhelyi Telefonos Szeretetszolgálat nyilvántartásában levő 23 rászoruló családnak szombat délelőtt. 

Nem futamodom meg a munkától. Nem utasítom el a bajt, a nyomorúságot, a szenvedést. 

Tíz hónap távlatából tekintek vissza lelkipásztorként a harasztkeréki gyülekezet életére. 

A Gyulafehérvári Caritas küldetése, hogy a gyengék, a betegek, a kicsik mellett álljon és segítse őket megerősödni, felnőni. 

Bezárult a marosvásárhelyi Gecse utcai református templom gyülekezeti házában a 85 éves Veress Kálmán faragász alkotásait bemutató rendhagyó kiállítás.