hétfő, június 25, 2018

Olvasó írja

Nemcsak a családját, hanem egész zenésztársadalmunkat megrázta a fiatal, sokoldalú művész, xilofonista, dobos, cimbalmos, brácsás, a klasszikus és népzene táncos lábú szerelmesének viharos távozása e földi életből.

Március 30-án a marosszentgyörgyi római katolikus plébánia tanácstermében mutatták be Radványi Hajnal Piros rózsa című verseskötetét.

A történet úgy kezdődött, hogy meghívást kaptam a Vadasdról Budapestre áttelepedett Rózsa Judittól, vegyek részt egy megemlékezésen, amelyet Budapesten, a Fiumei sírkertben szeretne megszervezni.

Évfolyamtársam volt. A marosvásárhelyi Bolyai Egyetem Orvostudományi Intézetének a dékáni irodájában találkoztunk először. Egyszerre jelentkeztünk és adtuk be iratainkat a felvételire 1961-ben. 

Ha végignézzük Both Gyula fotóművész kollégánk képeit, azt látjuk, hogy szinte mindegyiknek az ember áll a középpontjában, akár dolgozik, akár táncol, pihen, esetleg ünnepel. A szakma ezt az ábrázolásmódot riportnak nevezi.

Ünnepeltünk. Ünnepeltünk tiszta szívből, örömmel és méltósággal. Mert okunk volt az ünneplésre, kicsiknek és nagyoknak, ifjaknak és öregeknek. 

A tavasz első napján a Magányosok Klubjában Fekete Pál, Székelyvécke polgármestere volt a vendé-

günk. Élete során Isten gondviselése segítette, és azt is neki köszönheti, hogy visszakerült szülőfalujába, ahol egy tízgyermekes családban nőtt fel.

A kétezres évek elején a magyar tévé rendszeresen sugározta az Aranyfüst című műsort, mely a világháborús katonasírokkal foglalkozott. 

Szüleinktől megtanultuk, kötelezettségeink is vannak, nem csak jogaink. Persze, manapság olyan kötelezettségeink vannak, amelyek költséggel járnak. 

Mielőtt továbblépnék az ügyben, egy közérdekű témával kapcsolatos, még nagyon friss tapasztalatomat és az azzal kapcsolatban kapott hiteles tájékoztatás eredményeit szeretném megosztani.

A gyulafehérvári főegyházmegye Szent László-emlékévet hirdetett idei lelkipásztori programjában. Az emlékév egyik kiemelt célja Szent László királyunk erényeinek megismerése és gyakorlati keresztény életünkben való követése.

A marosvásárhelyi Mihai Eminescu Ifjúsági Ház nagyterme zsúfolásig megtelt az Elektromaros Technológiai Líceum magyar tagozatának tizennegyedik szalagavatójára kíváncsi szülőkkel, rokonokkal, tanárokkal. 

Ötletes és változatos, alkalomhoz illő összeállításokat láthattunk, amelyeket az ovisok, alsó és felső tagozatosok mutattak be nevelőik, oktatóik vezetésével.

Az ökumenikus világimanapot 1870 óta rendezik meg világszerte különböző országok keresztyén női csoportjai, nem csak nőknek. 

A Romulus Guga Gimnázium alsó tagozatos diákjainak farsangi bálját a táncoló pingvineknek öltözött tanítók nyitották meg, buzdítva a közönséget, hogy a bál végére mindenki táncos talpasként távozzon.

A marosvásárhelyi Szász Adalbert Sportlíceum szervezte rendezvényről beszámoltunk már, ezúttal a díjazottak nevét közöljük a szervezők kérésére.

Figyelem, figyelem, közhírré tétetett, Marosludason, a magyar tagozat elemistáinak közös farsangi mulatsága ötödik alkalommal is megrendeztetett!

Farsangi bál volt a múlt kedden a Magányosok Klubjában. Az Efendi vendéglőben ízlésesen megterített asztalok várták a mulatni vágyókat.

Minden időszaknak sajátos hangulata van, ami rányomja a bélyegét egyéni és közösségi életünkre. 

Újra itt a tavasz, sok szépséggel, virággal. Március 8-án a nőket köszöntik világszerte.

31 éve megboldogult anyósomra szeretnék hálásan emlékezni nők napján, mert az anyós is nő, neki is kijár a köszönet.

Nagykorúvá nyilvánították a marosvásárhelyi Mihai Eminescu pedagógiai líceum XII. osztályos diákjait. Az ünnepélynek Marosvásárhely gyöngyszeme, a Kultúrpalota adott otthont.

A montreali Bokréta néptáncegyüttes ebben az évben ünnepli fennállásának 50. évforduloját. 

A Népújság február 7-i számában érdeklődéssel olvastam a Richter-világ Marosvásárhelyen című nagyriportot.