csütörtök, június 21, 2018

Olvasó írja

Szombaton este pótszilvesztert szerveztek számukra a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal víkendtelepi vendégházában.

Vagy lehet, hogy hibás a számítás?

Ünnepek előtt este 8 óra körül valaki csengetett a lakásunkon, a feleségem nyitott ajtót és hívott, hogy menjek, mert valaki keres.

Presbiterválasztást tartottak a marosvásárhelyi Gecse utcai Kistemplomban.

December 25-én délután 6 óra előtt 10 perccel templomba és a karácsonyi előadásra indultam, a Tulipán utcai megállóban vártam a buszt.

A karácsonyt megelőző adventi időszakban gyermek, ifjú és öreg egyaránt várta a szeretet ünnepét.

A segesvári Gaudeamus Alapítvány, az előző évhez hasonlóan, 2011-ben is változatos művelődési rendezvényekkel várta a helyi és környékbeli, szórványban élő magyar fiatalokat és felnőtteket, a hangversenyekre pedig más nemzetiségű barátainkat is.

Röviden beszámolok a Máltai Segélyszolgálat karácsonyi látogatásairól és szeretetszolgálatáról. 24-én reggel kiosztottuk a töltött káposztát (600 tölteléket), a kalácsot, a kenyeret, az édességet és a játékokat az éjjeli menhely lakóinak.

Ismét élményt jelentett a szabédi Fürge Lábak év végi táncbemutatója karácsony első napján. 48 gyerek és fiatal szinte alig fért el a színpadon. Szinte csodával határos, hogy a lelkesedés, odaadás és a közösségért való tenniakarás ennyi ifjút képes volt mozgósítani immár két és fél éve, 7 évestől 25 évesig.

Ennek az indíttatásnak a bűvkörében született meg a gondolat, hogy a magányosok társaságában külön köszöntsék azokat a klubtagokat, akik már átlépték a 8. évtizedet. Az ötlet a vezető pszichológustól, Kopacz Imolától származott, aki hivatásánál fogva ráérzett a gesztus szépségére.

Amióta áll a Petőfi-szobor a Kossuth utcában, minden január elsején a város lakosságának egy része megemlékezik a költő születésének évfordulójáról.

Öt ország civil szervezeteinek és egyesületeinek képviselőit látta vendégül a héten Strasbourgban Surján László kereszténydemokrata EP-képviselő.

Az idén is angyaljárás volt a máltai házban. Csillogó nagy karácsonyfa, ragyogó gyermekszemek. Csak a vastag, fehér hótakaró hiányzott, de a lelkek fehérsége ott vibrált a levegőben.

Ez az utca olyan utca… Na, milyen? Hát sötét. Mintha mindenki elfelejtette volna. Mintha egy elfelejtett utca lenne... Pedig itt van, a város szívében, alig néhány száz méternyire a Cifra palotáktól, és mégis csak néhány égő pislákol az oszlopokon. És nem is mindeniken. Ahol van is világítótest, ott sem ég az égő...

A marosvásárhelyi Dacia Gimnázium I-IV. osztályos tanulói idén újra útnak indultak pásztorjátékukkal. Az utóbbi két hétben a vidám gyereksereg bejárta a várost és környékét.

A Nicolae Bălcescu Gimnázium V. C osztályos diákjai az osztályfőnök és két szülő társaságában meglátogatták a Fekete leves – Fejezetek a kávéfőzés, a kávéfogyasztás történetéből című kiállítást.

A KOEN Alapítvány és a Marosi Református Egyházmegye Vallástanárainak Módszertani Köre december 12-én mintegy 50 érdeklődő jelenlétében tartotta az Elmondom neked, gyermekem címmel megjelenő új hittankönyv bemutatóját.

December 10-én, szombaton délelőtt, a helyi általános iskolában érdekes, szép könyv került bemutatásra, melynek szerzői az iskola egykori és jelenlegi tanulói, tehetséges gyerekek.

Sólyom Péter 1932-ben született Gyergyóújfaluban földműves család egyetlen gyermekeként. Elemi iskoláit Gyergyóújfaluban végezte, majd a csíkszeredai mezőgazdasági szakközépiskolában érettségizett, ahonnan Aradra került az állattenyésztési főiskolára, ott szerzett állattenyésztői mérnöki oklevelet. Gyakorlati éveit Aradon, majd Fiatfalván töltötte.

Az immár hagyományossá váló Téli fesztivált (Winter Festival) az idén is megszervezte a Maros Megyei Tanfelügyelőség. December 7-én a Nemzeti Színház nagytermében 25 Maros megyei iskola gyűlt össze, hogy összemérje angol és francia nyelvtudását.

A marosvásárhelyi RMDSZ II-es körzet választmánya mintegy 141 élelmiszert és édességeket tartalmazó csomagot osztott ki a körzethez tartozó gyermekeknek és felnőtteknek, főleg egyedül élő kisnyugdíjasoknak.

Azt tudjuk, hogy a „legbelevalóbb” az volt, aki bekopogott a Magányosok Mikulás-báljára az Effendi étterembe. Tekintélyes pocakján feszült a piros köpeny, „sötét” pápaszeme mögül kíváncsian pislogott ránk. Valószínűleg valamelyik jól menő cég öltöztette, mint bármelyik televíziós hírességet.

December 2-án délelőtt úgy 10 óra körül megszólalt a maroktelefonom, és egy magabiztos, határozott hang kérdezte: Ön X.Y.? Igen, válaszoltam. Én az Orange cég alkalmazottja vagyok, a nevem Cristian. Örömmel közlöm önnel, hogy az Orange vezetősége tombolán kisorsolt 200 telefonszámot, és az ön telefonszáma is köztük van, nyert 3000 eurót és egy plazmatelevíziót.

Mozdulnánk ki már a holtpontról, legalább! Igen, beszélni kell, nem csak a sikerről, hanem arról is, amit nem kedvelünk, ami fáj a családban, a párkapcsolatban, az ellenfelünkkel kapcsolatban. Soha sem jutunk előbbre, ha máshol beszéljük ki magunkat, mint ahol azt kellene, esetleg magunkba fojtjuk gondolatainkat, sérelmeinket.