szombat, november 25, 2017

Olvasó írja

A kolozsvári Szent Mihály- templom nagy harangja nevezetes ünnepre kondult meg október 15-én. A romániai Máltai Segélyszolgálat fennállásának 20. évfordulóját ünnepelte. Ennek a grandiózus megemlékezésnek a marosvásárhelyi máltaiak kis csoportja is részese lehetett.

A Népújságban több hónapon át mindennap közölt apróhirdetés alapján, miszerint „Eladó kemény tűzifa házhoz szállítva…”, felhívtam a megadott számot. A telefonban egy Mircea nevű illető jelentkezett, akivel megegyeztünk, hogy 95 lejes űrméterenkénti árban hasított bükk tűzifát szállít.  

Rendhagyó könyv bemutatójának színhelye volt október 28-án a Deus Providebit Ház. A Máltai Segélyszolgálat marosvásárhelyi fiókjának gondozásában megjelent Megszólal a szeretet. Gondolatok gyermektollból, máltai szellemben című könyvet mutatták be a könyv szerkesztői és a máltai vezetőség.

Mit is jelent az, hogy „élet egy tábor után”? A II. Rákóczi Ferenc Alapítvány minden évben kéthetes magyarságismereti mozgótábort szervez a határon túli magyar fiataloknak, ám a tábor lejártával nem szűnnek meg a kapcsolatok.

Hamvas Béla írta: az emberek többsége szenvedését még komolyan tudja venni, de örömét már nem...

Október 21-én a marosvásárhelyi Tudor Vladimirescu Állami Gimnázium magyar tagozatos tanítónői a szülők és a gyerekek segítségével első alkalommal szerveztek szüreti bált.

Test, lélek és értelem – e három tényező, ami jelen van az emberi életünk tevékenységében. De ha e három közül egy hiányzik, akkor nem teljes az éneklésünkben a siker.

Bár a sajtó által megkeresett Csegzi Sándor alpolgármester megígérte, hogy azonnal intézkedni fog, kéthétnyi várakozás után sem került nyilvánosságra, hogy milyen intézkedést hozott az önmagának túl sokat megengedő alkalmazottal szemben.

Szerte a falvakban, városokban árad a szüreti jókedv. Az ősz színpompájába beleragyog az ember mosolya is, hiszen még az is, aki nem szüretelt semmit, ujjong a természet bőkezűségén, amint szétszórja megérett kincseit.

Eső, nagy sár, de annál nagyobb vendégszeretet, amire visszaemlékszem. Izgatottan indultam hát, hogy részt vegyek Lengyelné Dósa Izabella Szülőföldem, Szövérd című néprajzi jellegű könyvének bemutatóján.

Épp vizsgáló tekintettel fürkészte az előtte levő festményt, mikor egy magas, fekete kabátos, cilinderes alak termett mellette. Körbetekintett, ám rajtuk kívül nem látott ott egyetlen élő lelket sem.

Hallottam már egyet s mást a Maros-híd melletti (ma Kossuth vagy Călăraşilor vagy milyen utcai) laktanya sorsáról. Nem fújattam riadót, mint évekkel ezelőtt, mikor a tűzoltócsapatokat vagy a rohamosztagokat gyakorlatoztattuk, mert nem láttam semmi rosszat abban, hogy a laktanya a helyhatóság gondozásába került.

A Népújság október 4-i számában Nem engedték szószékre a lelkészt címmel jelent meg tudósítás a nyárádszentbenedeki református lelkész és a faluközösség közötti viszályról.

A Maroskeresztúri Általános Iskola ebben az évben sikerrel pályázott egy multikulturális Comenius-felhívásra, amelyben hat ország egy-egy iskolája vesz részt: Románia, Törökország, Anglia, Bulgária, Lettország és Lengyelország.

Akik ott voltunk, nem bántuk meg, a lelkünk megtelt szeretettel, ragaszkodással. Igaz, van egy drága osztályfőnökünk, Máthé Márta, aki velünk kezdte pályafutását. Büszkék vagyunk, hogy egy ilyen pedagógus volt pályánk elindítója, aki töretlen hittel, szeretettel vár minket minden évben.

Szeretném, ha megválasztott vezetőink nem eltartottként kezelnének bennünket, hanem úgy néznének ránk és úgy gondoskodnának rólunk, ahogyan valóban megérdemeljük.

Azt a panaszom szeretném megosztani az olvasókkal, ami bennünk, a marosvásárhelyi Hegyalja (Dealului) utcai lakókban megfogalmazódott. A polgármester, Dorin Florea ebbe az utcába akarja költöztetni a Băneasa utcai romákat.

Erdővidék az én hazám. Ott szült engem az én anyám. Ezek a jól ismert sorok élnek a szívekben és ösztönzik meghitt baráti találkozóra azokat a marosvásárhelyieket, akiket bölcsőjük Erdővidék ölében ringatott.

Mivel olyan sok szép rendezvénynek lehettünk tanúi az elmúlt hónapokban, a bekecsaljai kis falu sem kívánt lemaradni a sorból. Igaz, első ízben rendeztük meg e napokat, sikerült hazahívogatni sokakat. A falunapot Kacsó Antal polgármester, a torboszlói református egyházközség, Lakatos Gabriella református lelkipásztor és Kilyén Hajnal nővér, helyi elszármazott, valamint az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) segítségével szervezték.

Járay Fekete Katalin Koncz János: Hűséges társam a kamera című legújabb kötetét ez év szeptember elején mutatták be a vásárhelyi Vár Galériában népes közönség jelenlétében.

 Az 1996-ban Marosvásárhelyen életre hívott alapítvány célja a szegény, magányos, beteg emberek támogatása, gondozása, de mindemellett a lélekművelés is – mondta Barla (Péterffy) Júlia nyugalmazott

Rendhagyó és emlékezetes marad ez az ünnep, mert a kilencvenéves pap bácsink, Adorjáni Rudolf Károly tiszteletes úr letette az úrasztalára e falucska néprajzi, szociológiai és irodalmi értékű monográfiáját. Címe: Pipe, egy Kis-Küküllő menti unitárius falu száz éve.

A Kövesdombon a Petru Dobra utca 49. szám alatt lakom. Nem olyan rég a Valpet cég alkalmazottai hozzáláttak az utca és a parkolók korszerűsítéséhez és újabb parkolóhelyek kialakításához. Ezzel kapcsolatban lenne némi kifogásom és észrevételem.

A világi és egyházi méltóságok felszólalása után Kilyén Ilka marosvásárhelyi színművész rövid előadása tette színesebbé a rendezvényt. A könyvbemutatót követően rövid időn belül gazdára találtak a példányok, amelyeket a szerző dedikált.