hétfő, június 25, 2018

Olvasó írja

Az RMDSZ Maros megyei szervezetének Területi Állandó Tanácsa közleményt juttatott el a sajtóhoz, melyben a Marosvásárhelyi 2-es Számú Általános Iskola névadási ügyében érintett Illés Ildikó főtanfelügyelő-helyettes, illetve a marosvásárhelyi tanács RMDSZ-frakciója mellett foglalt állást.

Ezt hangsúlyozta megnyitóbeszédében Kopacz Imola pszichológus, a klub vezetője: „Hivatásomnál fogva Istentől két feladatot kaptam, a lelkileg sérült emberek gyógyítását és az egyedül maradottak felkarolását.” Emlékezett a klub megalakulására, mely a nincstelenség és a tapasztalatlanság ellenére is már a kezdetben kilencven tagot toborzott.

Olvasom, hogy Marosludason Charles Dickens reneszánszát éli. Az RMDSZ szervezésében diákok adtak elő Dickens Karcsi bácsi tollából született részleteket és jeleneteket. Majd megtekintették a Twist Olivér c. filmet. Mindezt egy lelkes levelező jóvoltából tudta meg a világ. Dicséret érte.

Ahogy az egész országra, Erdőcsinádra is ránehezedett a fagyos, könyörtelen tél. Az utak havasak, jegesek voltak, még gyalog is nehéz volt járni, de ha valaki autóval indult útnak, azt szorongva, imádkozva engedtük el. Az Úr ebben a nagy télben is áldást, „melegséget” hozott újra kicsiny falunkra.

Múlt szerdán 17 órától, a marosvásárhelyi Bolyai téri unitárius egyházközség tanácstermében könyvbemutató volt. Ezen az eseményen pedagógusok, szülők és sok érdeklődő vett részt, ugyanis, két pedagógus, Székely Irénke tanítónő, és Pethő Ildikó (aki a Maros Művészegyüttes hivatásos táncosa is volt) könyvét mutatták be, amelyet a Mentor Kiadó jóvoltából adtak ki.

Dénes Előd Szabadság utcai lelkipásztor hívására február 5-én, vasárnap délután a Szabadság utcai templomba gyűlt össze közel száz fiatal Marosvásárhelyről és környékéről, akik nem vették figyelembe a rosszul járható havas utakat. Ott voltak a meggyesfalvi, a Szabadi úti, a felsővárosi, a csittszentiváni fiatalok, s a vendégfogadó Szabadság utcaiak.

Mai kies és különleges demokráciánkban nagyon elterjedt jelenségről szeretnék szót ejteni, ami engem személy szerint bosszant és elég sok kellemetlen percet szerzett. Két nagy cég, az E.ON Gaz és a Romtelecom tevékenységéről van szó, vagy inkább a velük kapcsolatos adminisztratív tevékenységekről.

Január 28-án, szombaton a maroszentgyörgyi Szent György Gimnáziumban került sor a negyedik osztályosoknak immár hagyományosan megszervezett Kis nyelvművelők anyanyelvi vetélkedő városi szakaszára, amelyen 11 olyan csapat, azaz 33 diák vett részt, akik a körzeti szakaszokon a legjobb eredményeket érték el, és ezen alkalommal ismét összemérhették anyanyelvi ismereteiket a különböző írásbeli, szóbeli, helyesírási, nyelvhelyességi próbák, nyelvi játékok keretében. 

Szombaton hangos volt az udvarfalvi kultúrotthon, hiszen színes meghívóval csalogatott, gazdag kulturális programban bővelkedett az este.

Mivel a január 17-i Népújságban egy olvasói levélben megírtam a marosludasi törvényszék bakiját, a január 31-i Népújságban egy cikk jelent meg, amiben Kovács Árpád nyilatkozott a replika jogán, szeretnék egy kis kiigazítást megjelentetni (remélem, ehhez jogom van).

Szombaton a marosludasi Pompei Hărăşteanu művelődési házban Charles Dickens-emlékünnepélyt tartottak az író születésének 200. évfordulója alkalmából. Délután 3 órától képzőművészeti kiállításra került sor, ahol festményeket, szobrokat, textilkreációkat és designalkotásokat mutattak be az érdeklődőknek.

Hol volt, hol nem volt, volt az országban egy Jedd nevű falu. Ebben a faluban élt egy szegény ember a családjával együtt. A sok gyermek mellett egyetlen vagyonuk egy táltos tehén volt. Féltették is azt nagyon.

A magyar kultúra napja alkalmából az Újbudai Polgármesteri Hivataltól és az Újbudai Kulturális Intézettől kapott meghívást a marosvásárhelyi Képzőművészek Egyesülete, hogy az egyesület tagjai által készített munkákat kiállítsuk.

Ki a köznek élhet: annak élni érdemes – hangzott el a jól ismert EMKE-jelige a marosludasi művelődési házban a magyar kultúra napján, melynek megünneplésén közel 600-an vettek részt.

A Népújság január 28-i számában beszámolót olvashattunk Kolozsváry Zoltán marosvásárhelyi tanácsos sajtótájékoztatójáról, melynek témája a legutóbbi tanácsülésen elfogadott helyi költségvetés volt.

Még kér a nép, most adjatok neki!/ Vagy nem tudjátok, mily szörnyű a nép,/ Ha fölkel és nem kér, de vesz, ragad?… – figyelmeztetett a lánglelkű költő A nép nevében című versében, aminek mondanivalója napjainkban is igen aktuális. Ugyanis tüntetések söpörnek végig az ország városain, az államelnök lemondását, a kormány távozását, előrehozott választásokat, a nyugdíjak és fizetések emelését kérve.

Azt hiszem, hogy nagyon félreértették a levelem. Nem kritizálni akartam, hanem egyszerűen a véleményemet akartam kifejezni. Azóta sajnos, én is rájöttem, hogy tévedtem és tulajdonképpen meg is feledkeztem arról a levélről. Én soha nem akartam a szülőhazámat elhagyni, de a sors beleszólt az életembe…

Egy nyárádmenti kis faluról szeretnék szólni, ahonnan már 45 éve elköltöztem, ahol az elemi iskolát végeztem még a hatvanas években. Mindig szeretettel gondolok a falura, melynek neve Bede.

Farsangi hangulat fogadta a Körtvélyfájai Általános Iskola népművészeti tárgyakkal feldíszített tornatermében azt a népes gyereksereget és kísérőiket, akik a Nagyapó mesefája mesemondó verseny körzeti szakaszára érkeztek január 21-én.

Ennyi év eltelte után az akkor leírtakat még mindig aktuálisnak tartom. A külföldön élő „hazafiak” buzgóságát kifogásoltam, hogy milyen jogon szólnak bele az itteni politikai képviseletbe. Nem élnek itthon, nem érinti direkt módon őket egyetlen közpolitikai döntés sem, akkor honnan ez a nagy „együttérzés” és milyen jogon diktálják onnan, hogy nekünk mi a jó itt?

A karácsonyt megelőző adventi időszakban minden idős, magára hagyott ember várta a szeretet ünnepét a nyárádmagyarósi öregek házában.

Sokunk el se hinné, hogy mennyi tehetséges fiatal van környezetünkben, akikben ég a vágy, hogy tegyenek valamit az országért, hogy alkossanak valami maradandót a társadalom számára. Vannak tettre kész emberek, akik képesek hallatni a hangjukat.

Marosvásárhelyről indult az elégedetlenség kinyilvánítása és az emberek mindenhol spontán módon fejezik ki elégedetlenségüket a tűrhetetlen lét, életszínvonal, megaláztatások, meglopások súlyos és idegölő cselekedetek iránt.

Minden évben eltöltöttünk jó pár napot a Makfalva közeli kis településen, Cséjén, amely erdők övezte völgyben terül el. Az erdőjárás volt a mindennapi programunk. Itt található egy forrás, amelynek vizéhez hasonló finomat azóta sem ittam. Biztosan sokan nem hiszik el, de aludtam olyan házban, amelytől alig pár méterre egy anyamedve aludt bocsaival. Éjszaka, ha megébredtem, hallhattam a mocorgásukat.