csütörtök, szeptember 21, 2017

Olvasó írja

Gyerekkorom óta rendszeres olvasója, megrendelője vagyok a Népújságnak, és mindennap örömmel olvasom a megye és a nagyvilág híreit. Sajnos, az öröm közé üröm is vegyül, hisz már többször elírták, illetve összekeverték falunk, Havadtő nevét Havaddal. Legutóbb a megyei hírekben tudósítanak a havadtői hídjavításról.

Első állomásunk Marosvécs volt, a Kemény-kastély, az évszázados hatalmas tölgyek, amelyek a múlt szellemét idézik. Megálltunk a helikonisták kőasztalánál, amely az erdélyi irodalmi élet központját jelentette. Tisztelettel hajtottunk fejet Kemény János báró sírja előtt, aki mecénásként írta be nevét az erdélyi művelődés nagykönyvébe. Megtekintettük Wass Albert író emlékhelyét is.

Valóban vigadalom volt szeptember 17–18–án Désfalván. A két nap barátságos hangulata átmelegítette, felvidította az egész falut, a község apraját-nagyját, testet-lelket átjárt az élet szépsége, új táplálékot kapott minden jelenlevő.

A Máltai Segélyszolgálat marosvásárhelyi fiókja 40 személynek egész évben biztosította a mindennapi kenyerét. További segítséggel még 60 személynek adhatunk kenyeret, ha on-line a pályázatunkra szavaznak. 183 szervezet szállt versenybe, az első tíz nyer finanszírozást, azaz 20.000 lejt.

Székelyvaja lakói augusztus végén a testvértelepülés meghívására Vásárosfaluba látogattak, ahol részt vettek a testvértelepülés XIV. VÉ-FESZT Vásárosfalui Nyárbúcsúztató Fesztiválon.

Szeptember 3-án Szászrégenben visszafele az idő kereke, a város a találkozók és visszaemlékezések helye volt. Ezen a napon véndiáktalálkozót szerveztek a volt Tanítóképző 1951 és 1956-ban végzett tanulói.

A negyedünkben vannak ugyan kóbor kutyák meg macskák, de véleményem szerint a helybéli Fiducia Alapítvány, Maier Lidiának és munkatársainak köszönhetően, sokkal kevesebben kószálnak az utcákon, legalábbis jómagam így tapasztaltam, főleg hét közben.

„Én soha nem hagylak el…”, így végződik egy mese. És ugyanígy kezdődik egy másik, igazi történet, hiszen a lélek örökké él.

A Kis-Küküllő menti községben szeptember 10–11-én első alkalommal tartottak falunapokat. A község sportpályáján felállított szabadtéri színpadon gyönyörű napsütésben köszöntötte az egybegyűlteket a házigazda, Szakács Béla polgármester, majd Csepán Levente helyi református lelkipásztor a 133. Zsoltár verseivel kérte Isten áldását a kétnapos rendezvényre.

A mikházi Csűrszínházi Egyesület köszönetét fejezi ki a válaszúti Kallós Alapítványnak, külön Kallós Zoltán Kossuth-díjas néprajzkutatónak, Balázs Bécsi Gyöngyvérnek, a Kallós Alapítvány elnökének, Balla Ferenc igazgatónak, valamint Török Violának, az alapítvány tagjának, hogy a 9. Csűrszínházi Napokon lehetővé tették a mezőségi tájház berendezését Mikházán.

Egy csodálatos vasárnap délutánt tölthetett együtt Marosludas magyarsága szeptember 4-én az Andrássy-telepen. Így pár nap távlatából, miután az élmények, érzések már letisztultak és a szervező csapat a kiértékelő morzsabulit is megtartotta, szeretnék pár köszönő sort írni.

Idén második alkalommal táboroztak a madarasi-feketei gyermekek. A második tábor megszervezése a magyarországi Bethlen Gábor Alap segítségével sikerült, hiszen pályázatunkat kedvezően bírálták el.

A nagyernyei református templom adott otthont múlt vasárnap az ifjúsági istentisztelet-sorozat hatodik alkalmának. Az áprilisban indult találkozók minden hónap első vasárnapján zajlanak a pókai, pókakeresztúri, marossárpataki, vajdaszentiványi, sáromberki és nagyernyei fiatalok részvételével.

Szeptember 5–9. között került sor Szovátán, a Teleki Oktatási Központban a XIV. Bandi Dezső-faragótáborra. A szakmai tábor már hagyománnyá vált az oktatási intézményben, még Dezső bácsi kezdeményezésére a 90-es évek elején kezdődött el, az első alkalmakkor a helyi református parókia udvarán.

Szeptember 11-én református óvodát avattak Marosvásárhelyen. A Cserealji Egyházközségben folyó építő munkát sok önkéntes segítette. A tervet Horváth Miklós műépítész, a statikai terveket Sánta Jenő készítette.

Minden gyerek megérdemli, hogy egy fárasztó tanév után önfeledten nyaralhasson, azonban sok család nem engedheti ezt meg magának.

Minden évben eljön az a nap, amikor úgy érezzük, hogy hálát kell adni az Úrnak mindenért, amivel megáld bennünket, s ezek közt a legszebb ajándék a mindennapi kenyér.

A találkozás öröme, az elszármazottak viszontlátási szándéka, az egykori népes osztály és tanítóik együttléte, a gyermekkori emlékek felelevenítésének lehetősége hívta össze a magyarsárosi 50 éveseket Szabó Levente tanár jól megszervezett forgatókönyve alapján.

Úgy hozta a sors és gondviselés, hogy idén augusztus 13-án délután Mohácson, a Csele-patak partján lévő Szent Miklós vízimalomban részt vehettem az összeöntés ünnepén, ahol a Kárpát-medencei magyar gazdák búzaadományát öntötték garatba a nemzet kenyere részére.

Az önök 2011. 09. 01-i számában a „Megszüntetnék a visszaéléseket” a médiától átvett cikkre vagyunk kénytelenek válaszolni.

Napilapjainkban gyakran fordul elő ez a kifejezés: „vártemplomi (vagy akár más) egyházközösség”. Mi ebben a hiba? Az egyházközség és egyházközösség fogalmának összetévesztése.

Ki ismerné jobban a magányos életformát, mint a Kopacz Imola által létrehozott és már húsz éve működő közösség tagjai?

Az erdélyi unitárius ifjúság és más felekezetű, szabadelvűen vallásos fiatalok szervezeteként működő Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet (ODFIE) 2011. augusztus 25–28. között az erdővidéki Bölönben rendezte meg a XXXV. Erdélyi Unitárius Ifjúsági Konferenciát.

Sikeresen zárult a Siloe egyesület által szervezett Fiatalok ugyanabban a szellemben nevű ifjúsági csereprogram, amelyen nyolc erdélyi és nyolc magyarországi fiatal vett részt.