péntek, július 21, 2017

Olvasó írja

A gyermek habitusában több stációt különböztetünk meg: az anyaméh, a szülői otthon, az óvoda, az iskola… Mindenik egy csodával ér fel a gyermek számára.    
Ilyen Csodavilág a marosvásárhelyi óvoda és napközi a Tudor lakónegyedben. Az intézmény fémjelzése figyelemfelkeltő, és arra következtethetünk, hogy ott a lakók nem akármilyen események részesei.

Rátekintve egyszerű, kevésbé érdekes szónak tűnik, de belseje sok szív és lélek örömét, bánatát rejti. Öröm találkozni szülőnek gyermekével, testvérnek testvérrel, egymáshoz vonzódó szívnek, no meg rég nem látott barátoknak, egykori osztálytársaknak.

Nem tartom elsődleges dolognak (sőt nem is látom szükségesnek) azt vitatni, hogy ki mennyit értett meg belőle, de hogy mély vizeken eveztünk, az biztos, azon a lelkészfeleségek hetén, melyet Soós Noémi, a Romániai Keresztyén Nők Ökumenikus Fórumának elnöke, cserefalvi lelkipásztor szervezett Cserefalván augusztus 15–20. között.

Érettségi találkozóra gyűlünk össze, hol kisebb, hol nagyobb létszámban. Jelen köszöntőnek talán tavaly kellett volna elhangzania, amikor az 50 éves évfordulót ünnepeltük, szinte teljes létszámban, amint a mellékelt fénykép is bizonyítja.

Fazakas Levente lelkész és a Pro Unitas Egyesület pályázatában célként egy közösségi ház megvalósítását és egy tánc- és kézműves-gyermektábor szervezését jelölte meg, ami azt a hosszú távú célt szolgálja, hogy a falu közösségi életét lendítse fel, illetve a hagyományokat ápolja.

Az augusztus 10-i Népújságban jelent meg a gyászjelentés, hogy a családbarát Both Gyula örökre befejezte földi pályafutását. Szerette az életet, a jó hangulatot, a közösségért sokat fáradozott. Nyugdíjasként is állandóan tevékenykedett.

 Eger várfalait is megcsodáltuk, a pannonhalmi főapátságot sem hagytuk ki. Sopront is célba vettük, majd a Széchenyi-mauzóleumban megkoszorúztuk Széchenyi István sírját. A Nagycenki Széchényi-kastélyt és a fertődi Esterházy-kastélyt sem hagytuk ki. Az esztergomi székesegyház, a visegrádi kastély és fellegvár is rendkívüli élmény volt. Budapesten az Országház vendégei is voltunk, ahol Surján László tartott előadást.

„Ülj motorra, és gyere velünk a történelmi utazáson, emlékezzünk őseinkre és kalandozzunk Európa végein!” Így szólt a meghívás a Barabás Botond által szervezett Mikes-körútra, aminek célja megemlékezni a szabadságharc leverésének 300. és Mikes Kelemen halálának 250. évfordulójára, mely zarándokutat július 29. és augusztus 7. között tettünk meg, ki motorral, ki autóval, Zágon és Rodostó útvonalon.

Miért csak szóban vagyunk különbek, mint a többség, az a többség, amelytől megtanultunk élősködni és lelakni a saját országunkat? Mire jó a magyarkodás, ha nem viselkedünk ahhoz méltóan?

Július 2-án Gyomaendrődön kezdődött az európai ifjúsági Ká-roly-díjjal kitüntetett program, a Magyarságismereti mozgótábor. A résztvevők a határon túli magyarlakta régiókból érkeztek. Idén is több témában lehetett pályázni.

Országos rendezvényre került sor Szabédon július 28 – augusztus 1. között, amikor az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet (ODFIE) képviselőinek, valamint egyházközségünk ifjúsági egylete lelkes fiataljainak óhaja, régi vágya vált valóra.

Marosvásárhelyen, ahol külön intézményként fiú- és leánytanítóképző működött a Bolyai iskola épületében, mindkettőt egy tollvonással megszüntették. A leányintézetet a tanárokkal együtt Szászrégenbe költöztették, míg a fiúintézetet teljesen felszámolták.

Július 18–22. között a maros-szentgyörgyi és a nagyernyei ifjúsági Kolping családok szervezésében lezajlott az ivói Kolping-táborban a már régóta tervezett ifjúsági németnyelv-tábor.

A tavalyi évet Lorántffy Zsuzsanna évnek nyilvánította a fejedelemasszony nevét viselő kulturális egyesület.

Július 16–22-e között második alkalommal került megrendezésre a Tiszta Forrásból hagyományőrző tábor a Szovátai Népi Játszóház szervezésében.

Ezúton szeretnénk kifejezni köszönetünket a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem magyar tanári karának, az MMDSZ tagjainak illetve az RMDSZ vezetőségének.

Ha egy rendezvény megélte a 10. évfordulót, az már mond valamit. Ezért volt oly nagy sikere annak a gulyásfőző versenynek, amelyet a Marosvásárhelyi Magányosok Klubja szervezett július 16-án Marosszentgyörgyön, a római katolikus plébánia udvarán.

Keressük azt a megfelelő magyar embert, aki mögé felsorakoztatható az egész vásárhelyi magyarság. Akit mindannyian elfogadunk és támogatni tudunk.

2008-ban talált ránk ez a tábor. Fehérvári Lajos atya vezetésével eljött hozzánk pár esztergomi fiatal, és nagy élményt hagytak szívünkben.

Az idei ádámosi Alsó-Kis-Küküllő menti anyanyelvi és szórványtábor méltán viselhetné az élménytábor nevet, hisz a szervezők mindent megtettek azért, hogy az itt táborozó gyerekeknek élménydús kikapcsolódást biztosítsanak.

A marosvásárhelyi Fémipari Középiskolában 1951-ben végzettek idén júliusban ünnepeltük a 60 éves érettségi találkozónkat.

Falunk az erdélyi Mezőség déli peremén, Marosvásárhelytől pár kilométerre nyugatra fekszik. Északon gyümölcsfaligetek és fenyő-, délen pedig lombhullató erdők veszik körül.

Magánházban lakom Marosvásárhelyen, szeretem az állatokat: van kutyánk, voltak macskáink, amíg nem estek egy kegyetlen szomszéd vérszomjas természetének áldozatául.

Hazánkban nagy történelmi tanácskozás zajlott, amelyen több országból meghívott történészek is részt vettek. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy ők mennyiben támasztják majd alá a mai román történelmet!