vasárnap, május 28, 2017

Olvasó írja

A Máltai Szeretetszolgálat 14 fős csapata mikrobusszal robogott 700 km-t, hogy Dél-Magyarország festői szépségeiben elmerülhessen, és történelmi hangulatát magába szívhassa.

Lekéstem a 27-es autóbuszt a Predeál utcában…

A marosvásárhelyi Cukorbetegek Jövője Egyesület vendége volt dr. Szombat Kinga szakpszihológus, aki a pánikbetegségről tartott előadást az egyesület tagjainak.

Összesen 60 tanuló szavalt, főleg Arany-verseket, és 25 tanuló énekelt népdalokat.

A rendszerváltás után gombamód elszaporodtak a fogászati magánrendelők, mindenféle szakvizsgálati lehetőségek, a gyógyszertárak száma megsokszorozódott, ugyanúgy a laboratóriumoké is. 

A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Marosvásárhelyi Karán szervezték meg a HACKTGM programozóversenyt, amely hatalmas sikernek és elismerésnek örvendett.

  Nem valami kedvező hír jelent meg a sajtóban: drágulni fog a mindennapi kenyér, de ugyanakkor egy örvendetes hír is kiszivárgott, hogy ez évtől kezdve a nyugdíjasok is felajánlhatják nyugdíj után fizetett adójuk 2%-át a problémák enyhítésére.

Április 25–26-át jelölte ki vezetőnk, Kopacz Imola a tavaszi kirándulásra. Reggel fél nyolckor indultunk, a marosvásárhelyi tanács jóvoltából és Claudiu Maior közbenjárására a térítésmentesen felajánlott autóbusszal. 

Április 18–20. között sűrűn teltek az SD-kártyák a galonyai Auguszta vadászkastélyban. 

Először szervezték meg Romániában a tanügyminisztérium által elismert és finanszírozott országos magyarságtörténeti tantárgyversenyt, így a fenti cím egyfajta szlogenje lett a vetélkedőnek.

Feltételezzük, hogy van egy iskola Marosvásárhelyen. Természetesen több is, de ez különösen figyelemreméltó. 

Amit írok, nem vidám. Vasárnap kockás liliomokat csodáltunk a Nyárádmentén. Gyönyörűek.

Sebestyén Péter, a marosvásárhelyi Szent Imre plébánia lelkészének könyvét Kopacz Imola vezetőnk mutatta be a Magányosok Klubjában.

 Hosszú, fáradozással teli hónapok után megszületett munkánk gyümölcse. Az Unirea Főgimnázium magyar tagozatos végzős diákjait a XI.-esek által szervezett szalagavató ünnepséggel búcsúztattuk a tizenkét iskolai évtől. 

Április 5-én a Kultúrpalota nagytermében a szépség és a jóság szólalt meg a zene hangjaiban.

Ünneplőbe öltözött az ákosfalvi kultúrotthon erre a rangos versenyre, és ünneplőbe öltözött gyermekekkel telt meg, akik a magyar népmesekincs gazdag tárházából válogattak.

Az írás egyike a legdemokratikusabb foglalatosságoknak, az internetnek köszönhetően pedig ma már mindenki kipróbálhatja magát. 

Nemcsak a családját, hanem egész zenésztársadalmunkat megrázta a fiatal, sokoldalú művész, xilofonista, dobos, cimbalmos, brácsás, a klasszikus és népzene táncos lábú szerelmesének viharos távozása e földi életből.

Március 30-án a marosszentgyörgyi római katolikus plébánia tanácstermében mutatták be Radványi Hajnal Piros rózsa című verseskötetét.

A történet úgy kezdődött, hogy meghívást kaptam a Vadasdról Budapestre áttelepedett Rózsa Judittól, vegyek részt egy megemlékezésen, amelyet Budapesten, a Fiumei sírkertben szeretne megszervezni.

Évfolyamtársam volt. A marosvásárhelyi Bolyai Egyetem Orvostudományi Intézetének a dékáni irodájában találkoztunk először. Egyszerre jelentkeztünk és adtuk be iratainkat a felvételire 1961-ben. 

Ha végignézzük Both Gyula fotóművész kollégánk képeit, azt látjuk, hogy szinte mindegyiknek az ember áll a középpontjában, akár dolgozik, akár táncol, pihen, esetleg ünnepel. A szakma ezt az ábrázolásmódot riportnak nevezi.

Ünnepeltünk. Ünnepeltünk tiszta szívből, örömmel és méltósággal. Mert okunk volt az ünneplésre, kicsiknek és nagyoknak, ifjaknak és öregeknek. 

A tavasz első napján a Magányosok Klubjában Fekete Pál, Székelyvécke polgármestere volt a vendé-

günk. Élete során Isten gondviselése segítette, és azt is neki köszönheti, hogy visszakerült szülőfalujába, ahol egy tízgyermekes családban nőtt fel.