vasárnap, február 1, 2015

Kultúra

lassan kiúszik lelkemből a lelked

siratlak mint papírhajóját a gyermek...

A Romániai Képzőművészek Szövetségének Marosvásárhelyi Fiókja a vásárhelyi közönség számára is lehetővé szeretné tenni, hogy időről időre közvetlenül betekintsen a szomszédos megyékben élő, dolgozó művészek munkásságába. 

Munkácsy Mihály festményeit bemutató kiállítás nyílt csütörtökön a pekingi Szépművészeti Akadémián.

Bogányi Gergely zongoraművész kezdeményezéséből született zongora beszerzéséről döntött a pécsi közgyűlés csütörtökön; a múlt héten bemutatott hangszer megvásárlását közadakozásból fedeznék.

Jól emlékszem a leghosszabb télre,/ a háborúra, mikor születtél,/ én már a játék lelkes vitéze,/ hazámért százszor meghaltam, önként,// máskor meg hosszú iskolapadban,/ a térképre írt magyar nevekből/ szőttem tündéri szép birodalmat,/ s képzeltem hozzá illő jövendőt. 

Cseke Péter (1945, Recsenyéd) író, szociográfus, irodalom- és eszmetörténész.

Alkalmazott színház – avagy színházi nevelés, színházpedagógia, playback-színház, csecsemőszínház, tantermi színház, lakásszínház. 

Kiállítás a mezőmadarasi alkotótábor munkáiból; Tárlat a Vadárvácska művésztelep alkotásaiból; A Zöld-tó alkotótábor művészeinek munkái; Tóth József kiállítása; Gyámolító gyógyír, kúráló pirula; Marosvásárhely és a háború írásban és képben, 1914–1918 

 Érdekesnek ígérkező színházi-irodalmi estnek ad otthont ma délután a marosvásárhelyi Ariel Ifjúsági és Gyermekszínház.

Számvetés Soós Zoltánnal, a Maros Megyei Múzeum igazgatójával 

F. Adél arcára már alig emlékszem, a szavai közt bújócskázó dallamokra annál inkább. A főtéri faházak sorában találkoztam vele, a mézeskalácsot kínáló fiatalemberrel beszélgetett. 

A szerző, Borbély Tamás tizenegy szakembert – közgazdászt, szociológust, antropológust, történészt, politológust, színházi rendezőt – kérdez a romániai magyarság autonómiájáról. 

A farsangi szokásokkal és játékokkal kapcsolatos első élményeim gyermekkoromból valók. Az 1950-es években a sóvidéki Parajdon még szokásos volt a fonó.  

A Keleti-Kárpátokon túli, különös szépségű világban, Csángóföldön találták magukat csütörtök délután a Maros Művészegyüttes termét zsúfolásig megtöltő marosvásárhelyiek.

A Népújság Múzsa melléklete 1162. számának tartalma

 

Szerkesztette: Nagy Miklós Kund

A Pátyi esték rendezvénysorozat pénteken újabb szép élménnyel lepte meg a közönséget. A Budapest közeli település művelődési házában Förgeteg címmel tartott irodalmi emlékműsort az Erdélyi Helikon – Marosvécsi Kemény Alapítvány.

Sokan látogatják a Román Viktor-emlékkiállítást a marosvásárhelyi Bernády Házban. Kedden népes közönség nézte meg az Attila szekere a Szajna partján című újravetített filmet, Boros Zoltán és alkotótársai kiváló produkcióját.

A megújulás és a hagyományteremtés szándékát egyaránt felmutató nemzetközi grafikai szemle az előzőeket meghaladó mutatószámokat produkálva újabb állomásához érkezett.

Nem elírás, nyolcvanadik születésnapját ünnepli ma a népszerű marosvásárhelyi festő, grafikus.

„Sok van, mi csodálatos,/ De az embernél nincs semmi csodálatosabb.” A gyakran idézett szophoklészi gondolat ötlött fel bennem, miközben a marosvásárhelyi Marx József Fotóklub idei téli tárlatát ízlelgettem a Bernády Ház emeleti galériájában.

Egy szép kötetet emeltem le a polcról. Tíz éve jelent meg, hamar ritkasággá vált. 300 számozott példányban adták ki, nem került könyvárusi forgalomba.

Szavakon túli régió tárul elénk Kákonyi Csilla festményein.

A szentlélek is téved néha. Az ő programját is a feljebbvalói állítják össze, így aztán nem csoda, ha évezredenként egyszer-kétszer homokszem kerül a gépezetbe.

„Sigmond egészen egyedi tragikus, végletes iróniája, humora egyszerre enyhíti és fokozza világ, az ember gyógyítható, vagy gyógyíthatatlan? – dilemmáját…”